megalázkodás. dicsőség.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 18,9-14
Aki magát megalázza, azt dicsőségre emelik.

Abban az időben:
Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:

„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«

A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem bűnösnek.«

Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

mondatok az iskoláról

Mondatok az iskoláról

A jó iskola az a fa, amelyről mint érett gyümölcs, lehull a szabadságod.
A rossz iskola az a fa, amelyről mint rothadt gyümölcs, lehull a megalázottságod.
A jó iskolában megtanulsz gondolkodni, a rosszban megtanulsz engedelmeskedni.
A jó iskola álmokban utazik, a rossz statisztikákban.
A jó iskoláról eszedbe jut az az ember, akiről kiderült, hogy igazgató; a rossz iskoláról eszedbe jut az az igazgató, akiről kiderült, hogy ember.
A jó iskolában musztángokat nevelnek, a rossz iskolában versenylovakat.
A jó iskolában azért becsülik a szülőt, mert egy világot terelgetett oda; a rossz iskolában azért, mert cégvezető vagy politikus.
A jó iskola rózsa, a rossz húsevő virág.
A jó iskola központja a gyermek, a rossz iskoláé a tanár.
A jó iskolában tévedni emberi dolog; a rossz iskolában az igazgató szomorúsága, az erdélyi magyarság elárulása, a haza végső órája.
A jó iskola felkészít a saját életedre, a rossz AZ életre.
A jó iskola óvakodik a többes szám első személytől, a rossz iskola valósággal tocsog benne.
Ha ember lenne, a jó iskolát bejelölnéd a Facebookon, a rosszra rá sem keresnél.
A jó iskolában a megértés a fő erény, a rosszban a szigorúság.
A jó iskola legyint, azt mondja, satöbbi; a rossz iskola pálcával tart felsorolást, és aki pisszenni mer, az magára vessen.
A jó iskolába belefér a világ, a rosszba kizárólag a magyarság, elsősorban az erdélyi.
A jó iskola oda vezet, ahová jutni szeretnél; a rossz oda, ahová jutni szeretne.
A jó iskolában elfelejted, hogy iskolában vagy; a rossz folyton eszedbe juttatja.

Ivan Karamazov

A Karamazov testvérek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij legnagyobb és egyben legösszetettebb alkotása, Mihail Bahtyin irodalomtudós által polifon szerkesztésűnek nevezett regény. A többszólamúság itt azt jelenti, hogy a család, a testvérek jelleme és sorsa többféle választ is nyújt a legalapvetőbb erkölcsi kérdésekre, az ember fizikai, szellemi, értelmi és erkölcsi arcát ábrázolja a három testvérben. Számos jelenet „nem evilági” alakja egy másik regisztert nyit, a transzcendenciát.

Ivan Karamazov: a gondolkodó ember kudarcra ítélt alakja, aki – szembesülve a negyedik testvér végzetre ítélt sorsával – meghasonlik önmagával. A szerző számos olyan vonást kölcsönzött Ivan jellemének megformálásakor, amelyet önmagáról mintázott. Lelkében mind morális, mind az ember általános küldetésével kapcsolatos ellentétek dúlnak (Krisztus és az ördög csatája), és az eldönthetetlen konfliktusok az őrülethez vezetnek.

szeretetből. jót.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 14,1.7-14

A kevélyt megalázzák, az alázatost dicsőségre emelik. Szeretetből tegyük a jót, ne pedig a viszonzás reményében!

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék.

Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.

„Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.

Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.«

És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.«

Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked.

Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni.

Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.