Calidora – Én már nem

Calidora – Én már nem

Kedvenc felhőmből összeállt légváram királya
Köddé váló vállaimra szálló hűvös őszi pára
Nem tudom, hogy honnan jössz
Hová mész, mivé válsz
De ha jól számolom
A napok száma lassan száz
Én már nem várok tovább
Én már nem álmodom
Csillagmező zöld szemedből szőtt
Sok színes ábrándot
Levendulaillat emlékedben
Fürödtem minden nap
Vörös cérna voltam ami elszakadt
Én már nem, én már nem
Én már nem, én már nem
Én már nem várok tovább
Én már nem álmodom
Én már nem, én már nem, én már nem
Újabb nap telt el, bezárta az ablakom
Te a város másik oldalán
Lefogadom éppen utadon
Kedvenc kocsmádba lemenet
Húzod le azt a makacs fejed
Ó, bárcsak lemennél
Én már nem várok tovább
Én már nem álmodom
Csillagmező zöld szemedből szőtt
Sok színes ábrándot
Levendulaillat emlékedben
Fürödtem minden nap
Vörös cérna voltam ami elszakadt
Én már nem, én már nem
Én már nem, én már nem
Én már nem várok tovább
Én már nem álmodom
Én már nem, én már nem, én már nem
Én már nem, én már nem
Én már nem, én már nem
Én már nem várok tovább
Én már nem álmodom
Én már nem, én már nem, én már nem
A Calidora művésznév mögött Oberritter Dóra áll, aki gyerekkora óta gitározik, zongorázik, énekel. Már 15 évesen saját dalokat írt – elmondása szerint a körülötte, vele történő dolgokat mindig a zenén keresztül éli meg. Célja, hogy a szerzeményei megérintsék az embereket, és a közönség azonosulni tudjon az érzésekkel, emlékekkel, amelyeket Dóri át szeretne adni.

másik oldal.

A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más, a fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül, csak mert a szemed most nem lát.

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni lelkemet és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves, ha lehet, töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

1665 éve ezen a napon született Szent Ágoston, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Hippói Szent Ágoston, Augustinus, Aurelius Augustinus (Thagaste, Észak-Afrika, 354. november 13. – Hippo Regius, 430. augusztus 28.) hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagastéből származó Aurelius Augustinus az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya. Vele kezdődik a filozófia antropológiai fordulata. Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá majd 395-ben püspökké szentelték. Anyja Szent Mónika volt.

Egyik legfőbb műve a Vallomások, elérhető itt.