küldetés.

Január 27-én Panamából hazatérőben is elbeszélgetett a Szentatya az újságírókkal a repülőgép fedélzetén. Több aktuális kérdést is érintett: papi cölibátus, a gyermekek szexuális nevelése, a kiskorúakkal szembeni visszaélések elleni fellépés, a bevándorlás összetett problémája.

Alább található egy részlet az interjúból. A teljes interjú elolvasható itt: Magyar Kurír.

Edwin Cabrera Uribe (spanyolul)
– Szentatya, először is a legfontosabb: hatalmas köszönet Önnek a hat újságírótársam nevében, és a saját nevemben, mint panamaiak nevében. Az, amit Ön nekünk ajándékozott, nagyon nagy, óriási! A kérdésem: Szentatya, Ön ma arról beszélt az önkénteseknek, hogy egy küldetést éltek meg, egy küldetést teljesítettek.

Azt mondta: „Ti most tudjátok, miként dobog az ember szíve, amikor küldetést teljesít.”

A kérdés: És Ferenc pápa küldetése Panamavárosban? Mi az, ami megérintette? Mi az, ami meghatotta? Ferenc pápa teljesítette küldetését a közép-amerikai ifjúsági találkozón?

Igaz, hogy Panamavárosban volt, de Lengyelországtól kezdve arról beszéltek, hogy ez közép-amerikai találkozó. És az utazások sorában, Szentatya, ugye még függőben van egy küldetés Nicaraguában?

Ferenc pápa (spanyolul)
– Az én küldetésem az ifjúsági találkozón Péter küldetése: megerősíteni a hitben, de nem hűvös utasításokkal és előírásokkal, hanem engedve, hogy a szívem megérintődjék, és úgy válaszoljak erre, ahogy a szívemből fakad.

Vagyis nem tervezek előre – magamban ezt így élem meg –, nem tervezek, nehezen tudom azt feltételezni, hogy valaki teljesíteni tud egy küldetést csak a fejével. Ahhoz, hogy egy küldetést teljesíthess, érezned kell, és amikor érzel, szíven üt: szíven üt az élet, szíven ütnek a problémák…

A repülőtéren voltam, épp elköszöntem az elnöktől, amikor arra vittek egy kisfiút – egy kis kedves feketécske fiúcskát, egészen fekete volt, és ilyen kicsike –, az elnök azt mondta nekem: „Nézze, ez a fiú átlépte Kolumbia határát, az anyja meghalt, ő egyedül maradt – igen, ötéves lehetett –, afrikai származású, de még nem tudjuk, melyik országból, mert nem beszél se angolul, se portugálul, se franciául, csak a saját törzse nyelvét beszéli, és egy kicsit mi fogadtuk örökbe.” Ezt mondta.

Egy eleven, igen mozgékony kisfiú. Az élettől magára hagyott kisfiú drámája, mert az édesanyja meghalt, egy rendőr pedig átadta őt a hatóságoknak, hogy gondoskodjanak róla…

Ez arcul üt, és így a küldetés kezd színt kapni. Indítást kapsz, hogy mondj neki valamit, hogy megsimogasd. Nem az ész játszik szerepet. Vagyis a küldetés mindig bevon téged, legalábbis engem bevon.

Talán azért lehet, mert olasz felmenőkkel rendelkezem, és ez belőlem fakad, bevonódom. Mindig azt mondom a fiataloknak: „Amit tennetek kell az életben, azt járva kell tennetek, és három nyelvet használva: a fej, a szív és a kéz nyelvét.”

A három nyelvnek pedig összhangban kell lennie, oly módon, hogy annak megfelelően gondolkodjanak, ahogy éreznek és cselekszenek, aszerint érezzenek, amit gondolnak és tesznek, és azt tegyék, amit éreznek és gondolnak. Én nem tudom kiértékelni a küldetés teljesítését.

Én mindezt beleviszem az imámba, és ott maradok az Úr előtt, olykor el is alszom az Úr előtt, de mindezeket, amiket megéltem a küldetésben, eléje viszem, és azt kérem tőle, hogy erősítse meg [az embereket] a hitben rajtam keresztül.

Így fogom fel a pápa küldetését, és így élem meg én.

Voltak esetek például, amelyek dogmatikai jellegű nehézségeket vetettek fel, és én nem tudok pusztán az eszemmel válaszolni, ösztönösen másképp cselekszem.

Ferenc pápa (latinul: Franciscus, született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, Argentína, 1936. december 17. –) a római katolikus egyház vezetője 2013 óta, a 266. az egyházfők sorában. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta pápává. A pápai székben XVI. Benedeket követi, aki 2013 februárjában mondott le önként a pápai tisztségről. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta.

hiány.másképp.

„AHOGY MI LÁTJUK – Szerzetesek gondolatai életről, halálról, boldogságról, kapcsolatokról. Életünk hétköznapi kérdései, ahogy ők látják, hétről-hétre” – olvasható a Rendben vagyunk elnevezésű oldalon, amely a következőképpen foglalja össze célkitűzését: „Az itt található írások, filmek, blogban jegyzett gondolatok lehetőségek, hogy bepillantsunk e különleges életekbe. Alkalom, hogy olyan emberekkel találkozzunk, akiknek élete, hivatása válasz kérdéseinkre. Amikor őket hallgatjuk, velük beszélgetünk, akkor megállunk kicsit, figyelünk és elgondolkozunk. Szavaik, életük példája, derűjük és szeretetük magával ragad, megtart, örömöt ad.”

A továbbiakban Kiss Didák OFM szerzetes testvér gondolatait olvashatják, amelyeket a hiányról írt blogbejegyzés formájában.

Kiss Didák OFM szerzetes testvér

„Mit kezdesz a hiányaiddal?” – nemrégen szegezték nekem ezt a kérdést. Nagyon meglepett, mert még így nem találkoztam ezzel a kérdéssel.

Első pillanatban taszított és védekező állapotba helyezkedtem. Mindenkinek vannak hiányai. Csak ezekről nem akarunk beszélni, letagadjuk, legszívesebben mindent megteszünk annak érdekében, hogy megszűnjenek. Az egyedüllét, a szomorúság, a szegénység… Szégyelljük – válaszoltam.

De eközben gondolkodtam, hogy is állok ezzel. És vonzott a kérdés. Izgatott. Úgy éreztem, valami lényegeset kérdeztek tőlem, valami fontosat akartak tudni.

Tényleg vannak hiányaim. Néha az egyedüllét, a társtalanság. No és a fogadalmak? Lemondtam a szexuális életről, lemondtam a gazdagság öröméről és az akaratomat az elöljárónak adtam, megtartva a személyes felelősségemet. Talán az egyik legfontosabb különbség a renden kívül élőkkel szemben, hogy ezt én önként vállaltam. Pontosan nem tudtam, hogy ez mivel jár. De valami vonzott, ami miatt ezt bevállaltam. Az Isten hívása. Rátettem az életem. Most már úgy is gondolom, hogy ezzel a szemlélettel, hogy csak lemondtam dolgokról, nem sokáig jutottam volna. Hamar elhagytam volna a rendet. Egy kenuzó sportoló nem hiszem, hogy nagy eredményeket érhet el akkor, ha csak arra gondol, hogy a többi fiatal most bulizik a Balaton parton én meg itt izzadok a kenuban és nem ihatok sört. Ebből nem lesz olimpikon. De ha van cél, van vonzás, hívás, tehetség, akkor igen.

Megtapasztaltam azt, hogy az emberek sokszor a hármas csomó láttán, árgus szemmel néznek rám, hogy hogyan bírom ki az önként vállalt hiányaimat és megfelelek-e a fogadalmaimnak.

Az önként vállalt fogadalmak valamire felszabadítanak. Deák Hedvig domonkos nővér a szerzetesi év megnyitó beszédében kitért erre: „A szerzetesi élet a teljesebb szeretetre és a nagyobb szabadságra vezető út megmutatása. A szerzetesi élet tanácsairól pedig beszélhetünk úgy, és megmutathatjuk oly módon, mint a Krisztussal való barátságunkat; a szeretet átalakító valóságának erejét; mint a szeretetre való választ, aminek útján járunk és aminek fokozatai vannak; valamint hosszú távú, életre szóló terápiaként, amely vágyainkat harmóniába rendezi. A szív kitágítása a szabadság tereit hozza létre.”

Tehát a fogadalmak felszabadítanak arra, hogy a szeretetet igazán odaadó módon tudjuk élni. Életünk odaadása révén. Mikor prefektus voltam az esztergomi fiú kollégiumban, akkor szinte mindig napi 24 órában a diákjaim rendelkezésére álltam. Úgy, mint egy jó szülő a gyerekének. A prefektusi munkát egy családos nem tudta volna normális munkakörben ellátni. Még kettő se.

Persze a hiányok csak hiányok maradnak, és itt-ott felerősödnek. A kérdés, hogy mit válaszolok rá, mit tudok velük kezdeni. Pótcselekvéseket vezetek be életemben, akár észrevétlenül is, vagy reflektálok ezen hiányokra és a hiány okozta fájdalmat elviselem. Nem elnyomom, hanem képes vagyok elszenvedni, magamba engedni. Ez nem depresszióba vezet, hanem út az integráció felé. Barátom lesz a hiány, kézen fogva haladunk, nem a háttérből irányít.

Ehhez kell egy isteni hívás a szerzetesi életre és a hűséges kitartás, amibe benne van az elbukások és felállások sora. A hiányainkat néha felerősítik a rendtársak, de többször inkább segítséget adnak a vállalt életforma megtartásában.

És Ti hogy élitek meg a hiányaitokat? Mi segít nektek?

Forrás : Magyar Kurír.

Szentlélek

Ferenc pápa hívei körében

Ferenc pápa azt kérte az Úrtól, küldje el Szentlelkét, hogy megtanítsa mindazt, amit Jézus tanított nekünk; segítsen, hogy emlékezzünk mindarra, amit Jézus mondott. Hangsúlyozta,hogy a Szentlélek adja a karizmákat, a különbözőségeket az egyházban, és Ő adja meg az egységet is.

„Urunk, Jézus, te az egység kegyelmét kérted mindannyiunk számára, az egységet ebben az egyházban, amely a Tiéd, nem a miénk… A történelem megosztott minket. Jézus, segíts, hogy az egység útján járjunk, vagy ennek a kiengesztelődött különbözőségnek az útján. Urunk, te mindig megteszed, amit megígértél: add meg nekünk minden keresztény egységét.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztények egysége a Szentlélek műve, együtt kell imádkoznunk érte. Lelki ökumenizmus, az imádság ökumenizmusa ez.

„Atyám, imádkozhatok én egy evangéliumi kereszténnyel, egy ortodox kereszténnyel, egy evangélikussal együtt?” „Imádkoznod kell, szükséges: ugyanazt a keresztséget kaptátok meg!” – buzdított a Szentatya.

Más részről – folytatta a pápa – napjaink valósága, a mártírjaink a vér ökumenizmusában egyesítenek minket. Felidézte, hogy néhány hónappal ezelőtt 23 egyiptomi kopt keresztényt fejeztek le egy líbiai tengerparton. „Ha az ellenség egyesít minket a halálban, kik vagyunk mi, hogy megosztottak legyünk az életben?– tette fel a kérdést. – Engedjük be a Szentlelket, imádkozzunk, hogy mindannyian együtt menjünk előre az úton.”

A Szentlélekben való megújulás mozgalmának tagjaihoz intézett beszédében Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának egyik kulcsfontosságú metaforáját idézte: a poliéder alakzata az egység a különbözőségben metaforája. Mert amikor egységről beszélünk – mondta a pápa –, nem egyformaságról beszélünk, mint a gömb esetében, ahol minden pont egyenlő távolságra van a középponttól. Az eszmény a poliéder, amely visszatükrözi minden egyes részlet összetartását.

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy minden a Szentlélek műve, nem a miénk. A Lélek pedig ott fúj, ahol akar, ahogyan akar és amikor akar – tette hozzá. Leon-Joseph Suenens bíboros szavaira utalt vissza – aki a mozgalom kezdeményezői között volt, és akinek ezért 1975-ben VI. Pál pápa is köszönetet mondott –, amikor cselekvésre buzdította hallgatóit: „

A folyónak el kell vesznie az óceánban, ha megáll, beszennyeződik… Ha a kegyelemnek ez a forrása nem Isten óceánjában végzi az útját, akkor önmaga számára munkálkodik, és ez a gonosz műve, a hazugság atyjának a műve.

Csakúgy, mint a hiúság, amely megkísérti azt, akinek hatalma van. Hány olyan vezető van, aki páváskodik! A hatalom hiúsághoz vezet!

És ahhoz, hogy úgy érzed, bármit megtehetsz, kétes üzletekbe keveredhetsz, mert az ördög mindig a pénztárcáján keresztül férkőzik az emberbe. Az a bejárat.”

Forrás : magyarkurir.hu.

Ferenc pápa (latinul: Franciscus, született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, Argentína, 1936. december 17. –) a római katolikus egyház vezetője 2013 óta, a 266. az egyházfők sorában. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta pápává. A pápai székben XVI. Benedeket követi, aki 2013 februárjában mondott le önként a pápai tisztségről. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta.

 

Szent Hedvig

Július 18-án Szent Hedvigre emlékezik az Egyház. Hedvig, lengyelül Jadwiga Andegaweńska (1374. február 18. – Krakkó, 1399. július 17.), Lengyelország királynője és Litvánia nagyhercegnéje Nagy Lajos és Boszniai Erzsébet lánya. Kolostorok, templomok pártfogója volt; imádságos életet élt. Segítette a betegeket, özvegyeket, árvákat, sokszor saját kezűleg ápolta őket. II. János Pál pápa avatta szentté 1997. június 8-án.

Nagy Lajos magyar királynak és Kotromanić Erzsébetnek, II. István boszniai herceg leányának három gyermeke született: Katalin, Mária és Hedvig. Lajos, nem lévén fiúgyermeke, Hedviget jelölte ki a lengyel trónra. Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el, mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is. A házasságkötés szertartását a négyéves Hedvig és a nyolcéves Vilmos között 1378. június 15-én Haimburgban Demeter bíboros, esztergomi érsek végezte. A két gyermeket együtt nevelték Bécsben.

A király halála után, 1384 őszén Hedvig Krakkóba érkezett, és Bodzanta gnieznói érsek október 15-én, védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek ünnepén lengyel királynővé koronázta az alig tízesztendős Hedviget.

Az országot keletről a pogány litvánok serege fenyegette. Fejedelmük, Jagelló Ulászló 1386-ban házassági ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában. Hedvig, bár teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne. Bár szerette Vilmost, mégis meghozta azt az áldozatot, hogy a nála jóval idősebb Jagelló litván nagyherceghez menjen feleségül; így remélte elérni a litvánok megtérését és a két nép közötti békét. Azzal a feltétellel egyezett bele az új házasságba, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házassága érvénytelenségét. 1385-ben jött létre a frigy, Hedviget litván királynővé koronázták, Jagelló pedig megkeresztelkedvén, mint lengyel király, a II. Ulászló nevet vette fel.

Hedvig a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója lett, az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozva férje világias és erőszakos módszereivel szemben. Szorgalmazta, hogy az áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágait, hangsúlyozva: ha visszaadjuk is javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?

Aktívan részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében. A lengyel nép hitének erősítése végett templomokat építtetett, liturgikus könyveket szerzett be.

Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői tevékenységre; egyszerű és tiszta életvitelét nem rendelta alá a kor szokásainak és eszméinek. Értelme és műveltsége révén elérte, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Litvánia Istentől vezetett apostolaként gondoskodott megfelelő személyek kiműveléséről, kik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét: Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára.

Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudván, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaikat. A szláv bencésekhez fordult, és kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. IX. Bonifác pápa 1399. január 11-én engedélyezte a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását, ahova Hedvig távoli országokból hívatott professzorokat. Krakkóban megalapította a bencés kolostort, ahol az istentiszteletet a nép nyelvén tartották meg.

Árpád-házi Szent Erzsébethez hasonlóan szívén viselte a betegek, árvák, özvegyek, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat és ápolta a betegeket. Meggyőződése volt, hogy az imádságra és a szeretetszolgálatra egyre nagyobb szükség van. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét, és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére.

Fiatalon, 26 éves korában leánya, Erzsébet Bonifácia szülésébe halt bele 1399-ben, Krakkóban. Itt is temették el. Szentség hírében halt meg. Nem a Wawel-katedrális kriptájában helyezték örök nyugalomra, mint a többi királyi személyt, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott: míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. Már 1426-ban megalakította Wojciech Jastrzembiec gnieznói érsek az első bizottságot, melynek feladata Hedvig életszentségének kivizsgálása volt; s bár a kanonizáció sokáig váratott magára, Hedvig – ahogy a lengyelek hívják, Jadwiga – tisztelete töretlen volt. Tiszteletét és eleven emlékezetét bizonyítja az ikonográfia, hiszen mindig a lengyel szentek és boldogok között ábrázolták.

Ünnepe július 18-ára került.

A lengyel püspöki kar 1933. szeptember 29-én Czestochowában tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig – Jadwiga – boldoggáavatását. Az eljárást 1950-ben fölújították.

A lengyel nép minden idők legnagyobb királynőjeként és szentként tiszteli. 1426-es okirat erősítette meg nyilvános kultuszát. II. János Pál pápa még mint krakkói érsek 1974-ben megerősítette e tisztelet jogosságát. 1979-ben már pápaként kötelező megemlékezést rendel el a krakkói egyházmegye számára. Lengyelország királynéját a litván nép keresztény hitre térítéséért 1997. június 8-án szentté avatta.

„Sokat vártál, Hedvig, erre az ünnepi napra. Majdnem hatszáz év múlt el halálod óta, mely fiatalon ért téged. Az egész nemzet szeretete övezett téged, aki a jagellói idők kezdetén állsz, te, az uralkodóház alapítója; te, a Jagelló Egyetem megújítója, Ős-Krakkóban, sokat vártál szenttéavatásod napjára, arra a napra, amelyen az Egyház ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy az ő hagyományos méretében szent patrónája vagy Lengyelországnak, annak a Lengyelországnak, mely közreműködésed által Litvániával és Ruténfölddel egyesült; Magyarországon kívül még e három nemzet köztársaságának védőszentje. Ma érkezett el ez a nap. Sokan szerették volna megérni ezt a pillanatot, de sokaknak nem adatott meg. Múltak évek és századok, s úgy tűnt, hogy szenttéavatásod szinte lehetetlen. Ez a nap legyen az örvendezés napja ne csak számunkra, akik ma élünk, hanem mindazok számára is, akik ezen a földön ezt nem érhették meg. Legyen ez a nap a szentekkel való közösségünk nagy napja. (Gaude, mater Polonia!)” – mondta II. János Pál pápa 1997. június 8-án Krakkóban, Hedvig szenttéavatásakor.

Hedvig királynő saját karizmáját „a kereszt balgaságában” foglalta össze. Vallomása szerint nagyon sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy mindent alaposan átgondoljon és világosságot merítsen elgondolásaihoz. „Fac quod vides” – halotta Jézustól: „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy.” Hedvig életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó ‘mm’ betűt választotta: az evangéliumi Máriára és Mártára utalva. Mária mint az imádság, Márta pedig mint a tettek jelképe volt példa számára.

Hedvig gyűrűsujjának csontmaradványa 600 év után visszakerült szülőhazájába: az évszázados magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek személyesen hozta el Magyarországra az ereklyét, amelyet az egri bazilikában koncelebrált szentmise után ünnepélyes körmenetben vittek át az egri minorita templomba. Itt helyezték el, Árpád-házi Szent Kinga és Boldog Jolán ereklyéi mellett.

Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje.

Forrás : Magyar Kurír.

Még több cikk Szent Hedviről itt, itt, itt és itt.