egy csokor könny.

Fotó: Harmath Beáta ©

Találkoztam egy idős asszonnyal a piacon, pár szál fonnyadt rózsával ácsorgott a kofák között.

Ráfeledkeztem – ősz haját fejkendő takarta, otthonkát viselt, mint az én nagyim. Fiatalon elképzeljük, milyenek leszünk öregen – jóságosak és szépek. Idilli jelenetekben látjuk magunkat, cserfes unokákkal, szerető társsal, szép lesz minden és nyugalmas. Kipihenjük a nagy hajszát…
– Aranyoskám, mi a baj? – kérdezte az asszony.
– Semmi baj, nénike, csak elgondolkodtam.
– Kedvesem, vigyázzon magára, ne gondolkodjon annyit! Vigye haza ezt a kis csokrot, tegye vízbe, már kókadoznak…
– Örömmel elviszem. Mennyit adhatok?
– Nem számít, amennyit gondol.
Adtam neki egy gyűrött papírpénzt, kaptam érte pár fonnyadt rózsaszálat.

Mágikus cserebere volt. Mindketten megkönnyeztük.

Forrás : Életszépítők magazin honlap.