boldogság. relatív.

Tudod a boldogság mindig relatív.
Van, aki ma káromkodva kelt, és van, aki a lélegeztető gép fogságából, boldogan.
Van, aki dühösen készíti az iskolai holmikat, és lesz, aki ma virágot visz a gyermeke sírjára.
Lesz, aki ma is kiviszi a kertbe a magatehetetlen gyermekét, hogy megmutassa neki a világot, és lesz, aki ma is megüti a sajátját, mert ugrál az ágyon.

Lesz, aki ma hagyja el a párját, és lesz, aki egy életre mondja ki az igent.
Lesz, aki rájön, hogy nagyot hibázott, és bocsánatot kér, de lesz, aki most követ el hibát. Leszünk. Ezer élettel, milliónyi megélt pillanattal a szívünkben. Lettünk, mert lehetünk.
Talán fel kellene lélegeznünk, tisztán, és élnünk kellene.
Venni egy rohadt nagy levegőt, ami megtölti a lelkünket, kisepri a szennyet, és megtölti hittel.

Hittel és szándékkal. Hogy ma minden szebb lehet, ma másként is lehet.
Mert nincs mit veszteni. Élünk, majd meghalunk, egyszer.
De addig igaznak és bátornak lenni szent kötelesség.

(Todorovits Rea)

levegő. víz alatt.

“Ama is a silent film. It tells a story everyone can interpret in their own way, based on their own experience. There is no imposition, only suggestions. I wanted to share my biggest pain in this life with this film. For this is not too crude, I covered it with grace. To make it not too heavy, I plunged it into the water. I dedicate this film to all the women of the world.” Julie

“Ama egy csendes film, amely egy olyan történetet mesél, amelyet mindenki a saját módján és saját tapasztalata  alapján értelmezhet, nincsenek szabályok, csak javaslatok.
Ezzel a filmmel a legnagyobb fájdalmamat akartam megosztani ebben az életben.
Mert ez nem túl durva, kecsességgel, bájjal fedeztem. Annak érdekében, hogy ne legyen túl nehéz, beledobtam a vízbe.
Ezt a filmet a világ összes nõjének ajánlom. ”
Julie

Julie Gautier víz alatti Filmrendezőnő  Születési dátum: 1979. november 19. (életkor 38 év), Saint-Louis, Réunion.
Hivatalos facebook oldal itt.
Hivatalos honlap itt.

Szeder : Reggeli dal

Szeder : Reggeli dal

Reggel, csíp a reggel
Az a pajkos, friss levegővel
Ébredező fák és borostyán indák
Borzolják föl szendergő bőröm
Csak egy-két nesz,
A gang lomhán tesz-vesz
Halkan morajlik a város a kapun túl

Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még belőlem
Kertész leszek, fát nevelek
Vagy vadakat terelő juhász leszek
Itt van az egész nap előttem,
Bármi lehet még
Itt van van az egész nap előttem és
Bárki, bárki lehetek még

A házi, locsolós néni
szeretgeti a virágokat
Más meg szívja a napsugarat
A kávé illata hömpölyög
A müzlis tányér a kanállal ütközött
Fordul a zár
Piacra megy a fonott kosár
Benn, a fejemben meg egy új dal születik már

Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még belőlem
Kertész leszek, rügyet hajtok
Holnap tán virágot hozok
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet még
Itt van az egész nap előttem
Bárki, bárki lehetek még

Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még belőlem
Kertész leszek, fát nevelek
Vagy vadakat terelő juhász leszek
Itt van az egész nap előttem,
Bármi lehet még
Kertész leszek, rügyet hajtok,
Holnap tán virágot hozok
Itt van az egész nap előttem
Bármi, bármi, bármi, bármi, bármi, bármi
És bárki lehetek ma még
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet még
Itt van az egész nap előttem és bárki
Bárki lehetek még

Hivatalos facebook oldal itt.

Hivatalos oldal itt.

Szeder-Szabó Krisztina

Énekes-dalszerző. Eredetileg francia szakon végzett, majd a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult, első komolyabb együttese a Melo­disztik nevű, francia sanzonfeldolgozásokat játszó duó volt. Saját néven 2013 óta koncertezik állandó kísérőzenekarával. Két éve jelentette meg első lemezét, a nagyrészt közösségi finanszírozásból megvalósított Hab a tetején című, akusztikus-jazzes-folkos-sanzonos popzenét tartalmazó minialbumot, amelyről a klipesített Reggeli dal szép rádiós karriert futott be, így a Szeder hamar a népszerű új magyar zenekarok közé került, az énekesnő pedig emellett közreműködött az Ivan & The Parazol és a Lóci játszik lemezein is.

hit. a csodában.

Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké.

Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá.

És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban. Aki örökké hisz a csodákban…“

Manna Owell hivatalos facebook oldal itt.

Manna Owell hivatalos honlap itt.

Ákos : Szabadon

Ákos : Szabadon

Remegő levegőben menetel
Olvad a szolgahad, ezeregy fej
Jajszavak izzanak, halnak is el
A toronynak nőnie kell

Monokróm, monoton, bábeli kor
Észre ha térsz, egy láb letipor
Mert nem akar csatazajt, aki csak vár
A rab már nem kiabál

Lásd
Mindegy, mit hiszel
Összedőlt Babilon
Por lett a hatalom
És lásd
Mégis hinni kell
Hogy létezhess szabadon
Hogy szerethess szabadon
És lásd
Mégis hinni kell
Szeretni szabadon

A Föld fia gyenge, mert vonzza a föld
Súg a Gonosz, hogy a véredet öld
Vámosok, gyilkosok, utcai nők
Ígért végső idők

Népeket, nyelveket összekever
Elhiteti, hogy nyerni jön el
Pedig hiába húzzák a falakat fel
A toronynak dőlnie kell

Lásd
Mindegy, mit hiszel
Összedőlt Babilon
Por lett a hatalom
És lásd
Mégis hinni kell
Hogy létezhess szabadon
Hogy szerethess szabadon
És lásd
Mégis hinni kell
Szeretni szabadon

Aki annyit kér, amennyit meg nem kaphat
Azt fogja kapni, amit nem is kér

50 éve, ezen a napon született Kovács Ákos, magyar zeneszerző. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig!

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

Kő és bambusz

illusztráció

Kő és bambusz (Brazil mese)

Egy gyerek ment át az úton. Az úton feküdt egy kő.

A gyerek felemelte és feldobta a levegőbe, az pedig leesett a bambuszcserje mellé. Amikor a gyerek elment mellette, megfogta a bambuszt, meghajlította és hagyta visszacsapódni. A bambusz felsóhajtott. A gyerek továbbment.

“Ki vagy te?”, kérdezte a bambuszcserje a kőtől. “Az égből jöttél?”

“Én a kő vagyok”, felelte a másik, “és nem az égből jövök, hanem a földről. A gyermek dobott fel a levegőbe.”

A bambusz tovább kérdezte: “Vannak gyerekeid?”

A kő így válaszolt: “Nincs szükségem gyerekekre, mert nem kell meghalnom. Ez bosszantja az embereket. Jobb lenne, ha olyan lenne az életük, mint az enyém.”

A bambusz elgondolkodott, majd megrázta a fejét. “Az nem jó. Az emberi életnek olyannak kellene lennie, mint az én életem.”

Bővebben…

Karácsony külön. És együtt

István.

Elváltunk. Igen, el. Azt mondta másfél évvel ezelőtt, hogy nem akarja velem folytatni. Az érveit inkább el sem mondom. Nevetségesek. De eljöttem. Most itt állok, immár a második karácsony előtt az „elvált” életemben. És már másodszor kell úgy megajándékoznom Gyuri fiamat, hogy az én angyalfiám nem lesz a Szentestén a fa alatt, nem énekeljük együtt a Menyből az angyalt a gyertyafényben, hanem másnap, amikor én vagyok a „soros”, és a fiam hozzám jön ünnepelni, akkor bontja ki a tőlem kapott ajándékát. De örült tavaly is, persze, hogy örült a drága gyermek. Hiszen megkapta azt a méregdrága számítógépes játékot, amiért olyan rég könyörgött, de amit az anyja, elvekre hivatkozva sosem vett meg neki. Na, akkor megvettem én. Ha már ilyen keveset vagyunk együtt, legalább így pótoljam – gondoltam. Persze, Annának is meg akartam mutatni, hogy fütyülök az elveire. Vegye tudomásul, hogy azt veszek a fiamnak, amit akarok. Ha számítógépes játékot kér, hát azt kap. Ha drága, hát drága. Ha az anyjának nincs rá pénze, hát megmutatom, hogy van nekem. Persze, a játékot itt szereltük fel, nálam. Naná. Így legalább többször jön hozzám a fiam, hogy játszhasson. Persze, tudom, hogy az anyja ezért dühös, mert szerinte más játékkal, vagy friss levegőn kellene játszania többet, de a gyerek a számítógépes játék kedvéért képes egész nap a házban ülni. Hát üljön. Nálam szabad. Az anyja meg mondjon, amit akar. Legalább érzi majd a gyermek, hogy hol, kivel jobb neki.

Anna

Már előre félek a karácsonytól. Tudom, hogy István ismét kitalál valamit, amivel feldühítsen. Tavaly is megvette azt a méregdrága játékot Gyurinak, fütyült arra, hogy én mit gondolok erről. Ráadásul egy vagyonba került. Én pedig itt állok a válás óta lényegesen kisebb költségvetéssel, és nem tudom tartani a lépést. Tavaly megvettem Gyurinak azt a versenyautót, amit annyiszor emlegetett, de, miután megkapta az apja ajándékát, jóformán elő sem vette többet. Sőt, még el is mondta, hogy apához „kedvesebb” angyal jött, mert a „kedvenc” játékát hozta. Mit ért ő az ötéves fejével ebből az egészből? Csak annyit, hogy apánál lehet, anyánál nem. Apánál van, anyánál nincs. És én nem tudok szabadulni ebből a csapdából. Úgy érzem, nem tudom tartani a lépést. Honnan vegyek elő annyi pénzt, hogy versenyezni tudjak Istvánnal? Mert szívem szerint azt tenném, csak el ne veszítsem a fiamat.

István

Megmutatom Annának, úgyis megmutatom. Az idén is kitalálok valamit, amivel levegyem Gyurit a lábáról. Járom az üzleteket, és már láttam is egy pár márkás sílécet, teljes felszereléssel. A múltkor említette a gyerek, hogy jó lenne, ha tudna sízni, mert az óvódás társai is tudnak már, de az anyja azt mondta, hogy még várnia kell, mert az idén nincs pénze, hogy felszerelést vegyen és beírassa síiskolába. Hát beíratom én. Megveszem neki én. Az anyját meg egye a méreg.

Anna

A tegnap levelet írt Gyuri az angyalnak. Azaz, rajzolt. És a rajzon egy karácsonyfa volt, körülötte három alak. Azt mondta, ő van ott, én meg az apja. Merthogy azt szeretné, ha az idén az angyaltól az lenne az ajándék, hogy Szentestén mind a hárman itthon legyünk. Közöltem vele, hogy ez kizárt dolog. Sírt egy darabig, de azt hiszem, megértette.

István

Felhívott ma Anna, és meghívott, töltsem náluk a Szentestét. Azt mondta, Gyuri fiam ezt kérte karácsonyi ajándékba. Meglepődtem. Azonnal rávágtam, hogy szó sem lehet róla.

Anna

István visszahívott, és közölte: meggondolta magát. Átjön a Szentestére. Megkérdezte, mit szeretnék Gyurinak ajándékozni. Mikor elmondtam, hogy egy meséskönyvre gondoltam, meg egy új sínadrágra, amiben játszhat a hóban, azt mondta, rendben, a nadrágról gondoskodik ő. Majd leestem a székről meglepetésemben.

István

Ma, az ünnep másnapján nálam van Gyuri fiam. Éppen úgy, mint tavaly. De mégis másként. Mert itt ma már nincs ajándékbontás, az megtörtént Szentestén, náluk. Nagy öröm volt látni a fiam gyertyafényben csillogó tekintetét, amint bontotta ki az ajándékait: a meséskönyvet és a sínadrágot. Igazából nem is került szóba, hogy melyiket kitől kapta. Ma már az új nadrág van rajta. Felhúzta, hogy mehessünk hóembert építeni. Hát indulunk. Ketten, a fiammal.

Forró-Erős Gyöngyi

Forró-Erős Gyöngyi (Csíkszereda, 1975. március 4. – ) erdélyi magyar pszichológus, mentálhigiéné mesterképzős hallgató, ujságíró, jelenleg a csíkszeredai Hargita Népe napilapnál dolgozik.

(A fenti történet kitaláció. Minden hasonlóság létező személyekhez vagy valós szituációkhoz a véletlen műve.)