gyógyulás. hála. dicsőítés.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 17,11-19

Mindenért adjunk hálát az Úrnak, és dicsőítsük őt!

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén.

Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”

Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt.

Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Ezek az evangélium igéi.

Tíz leprás meggyógyítása a Codex Aureus Epternacensisből

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

hála. a gyógyulásért.

Pieter de Grebber: Elizeus visszautasítja a meggyógyított Naámán ajándékait

Olvasmány a Királyok második könyvéből, 2Kir 5,14-17
A szíriai Námán meggyógyul leprájából, és hálát ad az Úrnak.

Elizeus próféta szavára a leprában szenvedő arám Námán lement és az Isten emberének utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyermek teste.

Aztán egész kíséretével visszatért az Isten emberéhez. Bement, eléje állt, és ezt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!”

De az így felelt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek szolgálatában állok: nem fogadok el semmit.” És hiába unszolta, hogy fogadja el, az nem volt rá hajlandó.

Námán ezért így szólt: „Ha nem, akkor adj szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár ökör elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”
Ez az Isten igéje.

A királyok első és második könyve protokanonikus történeti könyv az Ószövetségből. Melachim, azaz “Királyok””-nak nevezi a héber kánon.

Elizeus (héber: אֱלִישָׁע ) Kr. e. 9. századi héber próféta. Isten szószólója a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlám vallás szerint is.