Teller Ede: Vers cím nélkül

Teller Ede: Vers cím nélkül

Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott ember.
Gyönyörködni titkos mély harmóniákban,
Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
Nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán igazság sincsen.
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge.
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménységgel mégis, mégis hinni.
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

112 éve, ezen a napon született Teller Ede magyar-amerikai atomfizikus, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – StanfordKalifornia, 2003. szeptember 9.) magyaramerikai atomfizikus, aki élete jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban élte le, és sikereit is főként ott érte el. Legismertebb a hidrogénbomba-kutatásokban való aktív részvétele, emiatt mint „a hidrogénbomba atyja” vált közismertté.

Váci Mihály: Még nem elég!

Váci Mihály: Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: – az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!
Több kell: – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most: – népedért!
Nem elég – Igazságért!
– Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Váci Mihály (Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) kétszeres József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő, műfordító.

író

„Az én szerény és talán naiv, de őszinte véleményem szerint: az írónak nemcsak néznie kell, de látnia is, szélesebben, részletesebben és mélyebben, mint másnak, nemcsak tapasztalnia kell, de éreznie is, erősebben, intenzívebben, mint másoknak, nemcsak keresnie kell, de találnia is, többet, értékesebbet, mint másoknak.

És azt, amit látott, tapasztalt és talált, fel kell tudnia dolgozni és végül formába is önteni: történetté, dallá, színjátékká, a mesemondás, dalolás, drámaírás mesterségének alapos tudásával és egyetlen eszközével egyetlen anyagában: népe, nemzete nyelvével.

Egyet kell még tudnia csak: ne hazudjon soha, és csak azt írja meg, amit ő maga is igaznak tud és hisz.

Mert az írónak igaz embernek kell lennie.” (Válasz az Utunk körkérdésére, 1955)

136 éve ezen a napon született Kós Károly magyar építész, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

fontos. más.nap.

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára látod azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól. Jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

Gabriel García Márquez (Aracataca, 1927. március 6. – Mexikóváros, 2014. április 17.), teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.

Hámori Gábor : Imádság legyen

Hámori Gábor : Imádság legyen

Van az úgy, hogy nem akarok itt lenni a Földön,
A hús és vér mi körül vesz, a lelkemnek börtön.
Belekényszerítve gonosz, nem kívánt világba,
Menekülök néha én a versbe írt imába.

Próbálok így megnyitni egy kaput és belépni.
Kicsit itt hagyni a testet, élni ami égi.
Közelebb kerülni Hozzá, szeretetét venni,
Köldökzsinórón keresztül, mint a magzat kap enni.

Imádkozom, betűk álljatok most sorba szépen,
Mutassátok, úgy van itt lenn, ahogyan az égben!
Látni vágyom, érezni és hallani Törvényed.
Betűk, szavak rovásával megfejteni Lényed.

Imádkozom én e percben, e fehér papírlapon,
Bízom benne, Válaszod sok kérdésre megkapom.
Szeretlek, mert annyi szépet, annyi csodát kapok,
Magamból én egy szeletet ismét Neked adok.

Nem csak annyit, mindenemet, testemet, szívemet,
Lélegzetem, szemem, kezem, munkám, mit mívelek.
Neked adom mindenem, habár… semmim nincsen.
A Tőled kapott szeretet a legdrágább kincsem.

Jézus Uram szépen kérlek, érints most meg engem,
Mutass utat kérlek, mindig tudjam mit kell tennem.
Segíts kérlek, ne legyek a jóra soha rest,
Bár nap, mint nap legyőzni való ellenség a test.

Féltékenység, irigység, lustaság és harag,
Mi, ha nem vigyázok, hamar útitársam marad.
Ments meg kérlek önmagamtól, a démonok sorától,
Segíts kérlek, tisztább legyek e versnek e sorától.

Tisztítsd meg a szívem, testem, bocsánatot kérek,
Hogy lelkem gyakran gúzsba köti sok sátáni vétek.
Ments meg engem a gonosztól, ments meg
önmagamtól,
Legyél kérlek útitársam Te e pillanattól.

El ne hagyj és segíts, én se válasszak más utat,
Csak azt, mit a Lélek szava naponta megmutat.
Taníts kérlek, őszintén, tiszta szívből szeretni.
A félelmeket, bántásokat elengedni, feledni.

Taníts kérlek, imádkozni igazán, lélekből,
Ezt várod a magyartól; a szeretett népedtől.
Segíts, imádság legyen, ha kenyeret szelek,
Imádság legyen, ha állok, ha valahová megyek.

Imádság legyen a munka, vagy ha alszom éppen.
Imádkozzak hozzád szívből, ha nem kapom, mit
kértem.
Imádság legyen reggelem, estém, s lépéseim,
Imádság legyen válaszom és a kérdéseim.

Imádság legyen testtartásom, járásom, nézésem,
Imádság legyen minden szívben születő érzésem.
Imádság legyen nevetésem, humorom és könnyem.
Imádság legyen, ha nehezen megy, akkor is, ha
könnyen.

Imádságban bízzam én Rád minden másodpercem.
Fájdalomban, félelemben örülni legyen merszem.
Mert csak azt kapom Tőled, mi a javamat szolgálja.
Imádkozom; legyek mindig Krisztus hű szolgája.

kivánság

Legfőbb kívánságom mindig az volt, hogy megtanuljam az igazságot megkülönböztetni a tévedéstől, avégből, hogy tisztán lássam, miképpen kell cselekednem, s biztonsággal haladhassak előre ebben az életben.

369 éve, ezen a napon halt meg René Descartes francia filozófus. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

René Descartes (ejtsd: röné dékárt), latinosított nevén Renatus Cartesius (La Haye (ma Descartes), TouraineFranciaország, 1596. március 31. – Stockholm, 1650. február 11.francia filozófus, természetkutató és matematikus.

ember.

“Régen megtanultam, hogy az emberben az embert nézzem, sohasem szoktam volt meg, hogy az embereket politikai pártok miatt, mint embereket egyszerűen minősítsem, elvessem vagy megdicsérjem.”

Részlet egy 1946-os, teológusokhoz intézett beszédből. A gyorsírással lejegyzett, közvetlen hangú, és a teológusok irodalmi önképző körének naplójában fennmaradt beszédből sajnos Márton Áron börtönévei alatt két oldalt is kitépett valaki, de ami megmaradt, azt el lehet olvasni itt:

Márton Áron: Alkalmi beszédek 2. (szerk. Marton József). 2018, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda.

Forrás: Márton Áron Múzeum Csíkszentdomokos.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.