Kobe Bryant: Kedves Kosárlabda

Január 26-án, tragikus helikopter-balesetben életét vesztette az ötszörös NBA-bajnok, kosárlabda-legenda Kobe Bryant.
A Los Angeles Lakers korábbi játékosa mellett lánya, a 13 éves Gianna Maria, illetve további hét ember életét vesztette a Los Angeles mellett történt tragédiában.

E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtasson békében Black Mamba! #8 #24 .

🇭🇺 Kobe Bryant: Kedves Kosárlabda

Attól a pillanattól kezdve, hogy képes voltam már édesapám összetekert zoknijait görgetni, és képzeletbeli meccsnyerő dobásokat szállítani, tudtam:
Szeretlek.
Olyannyira mélyen, hogy beleadtam mindenem – az elmémen és a testemen át, egészen mélyen a lelkemig.
Hat évesen, beléd szerelemesen, sosem láttam a fényt az alagút végén. Csak magamat láttam, ahogy kifutok onnan. Futottam is – le, fel, minden egyes pályán. Minden elvesztett labda után – érted. Az odaadásomat kérted, a lelkemet adtam helyette. Mert így többre lehettem képes.
Végigéltem az izzadtságszagú és a fájdalmas pillanatokat is – de nem ám azért, mert kihívásnak éreztem volna. Nem, csak is érted tettem. Mindent érted tettem. Mert mindenki így tesz akkor, amikor azt érzi, annyit köszönhet neked, mint amennyit én.
Megadtad annak a hat éves kölyöknek az álmát, amiért örökké (szeretni foglak) hálás leszek neked. Viszont nem szerethetlek megszállottan sokkalta tovább. Ez a szezon maradt már csak nekem.
A szívem még érted dobog.
Az elmém még érted kattog.
De a testem tudja, itt a búcsú ideje.
Semmi baj, ez így van rendjén, készen állok rá, elengedlek. Csak szerettem volna, ha tudod, hogy ki tudjunk élvezni minden hátralévő, közös pillanatot. A jót s a rosszat egyaránt.
Kihoztuk egymásból a maximumot.
S mindketten tudjuk, bármerre is vezet az utam, ugyanaz a kölyök leszek az összetekert zoknikkal és a szemeteskukákkal a sarokban, aki magában azt motyogja: a labda nálam, öt másodperc hátra.
Öt, négy, három, kettő, egy.
Örökké veled,
Kobe.

 

Kobe Bryant: Dear basketball,

From the moment
I started rolling my dad’s tube socks
And shooting imaginary
Game-winning shots
In the Great Western Forum
I knew one thing was real:
I fell in love with you.
A love so deep I gave you my all —
From my mind & body
To my spirit & soul.
As a six-year-old boy
Deeply in love with you
I never saw the end of the tunnel.
I only saw myself
Running out of one.
And so I ran.
I ran up and down every court
After every loose ball for you.
You asked for my hustle
I gave you my heart
Because it came with so much more.
I played through the sweat and hurt
Not because challenge called me
But because YOU called me.
I did everything for YOU
Because that’s what you do
When someone makes you feel as
Alive as you’ve made me feel.
You gave a six-year-old boy his Laker dream
And I’ll always love you for it.
But I can’t love you obsessively for much longer.
This season is all I have left to give.
My heart can take the pounding
My mind can handle the grind
But my body knows it’s time to say goodbye.
And that’s OK.
I’m ready to let you go.
I want you to know now
So we both can savor every moment we have left together.
The good and the bad.
We have given each other
All that we have.
And we both know, no matter what I do next
I’ll always be that kid
With the rolled up socks
Garbage can in the corner
:05 seconds on the clock
Ball in my hands.
5 … 4 … 3 … 2 … 1
Love you always,
Kobe

Kobe Bean Bryant (Philadelphia, 1978. augusztus 23. – Calabasas, 2020. január 26.) olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó, az Észak-amerikai Profi Kosárlabdaligában (NBA), 1996 és 2016 között Los Angeles Lakers csapatában játszott. Posztja: dobóhátvéd. 2018-ban az általa írt és producerként is jegyzett Dear Basketball című rajzfilmjével Oscar-díjat nyert az animált rövidfilmek kategóriájában.

 Gyönyörű mind, amit az Isten formált

Gyönyörű mind, amit az Isten formált

Gyönyörű mind, amit az Isten formált,
Csodaszép minden, mit keze alkotott.
Ragyogó színt, rügyező lombnak formát,
Meredek bércnek formát Ő adott.

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Csalogánydal, suhanó fecske röpte,
Millió csillag, mind Istenről beszél.
Ölelő kar, szerető szív sok könnye,
Üzeni adjunk hálát mindenért!

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Kikelet jön, s kivirul minden élet,
Amikor nyár lesz, oly dús az ért kalász.
Ha jön az ősz, s a gyümölcs mind megérett,
Jöhet a tél mert áldást rejt a ház.

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Ugye míly jó, amit az Úrtól kaptunk,
Szeretet, béke, mit Szent Fia hozott!
Ideje hát valamit önként adnunk,
Ugyanúgy adni, ahogy Ő adott!

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Aranyosi Ervin: Édesanyám

Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!
Tőled vagyok az, aki lettem!
Te vagy, kit elsőnek szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-05-04.

Versei : versek.aranyosiervin.com.

Aranyosi Ervin (1958. október 4. – ) életviselési tanácsadó, költő.

Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján.

Isten éltesse sokáig az Édesanyákat, sok erőt, egészséget, türelmet, boldogságot, kacagást kivánunk 🙂

jól esett.

Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.

Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni.

Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják.

És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.

Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!)

Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan.

Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt.

Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég.

Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.

Janikovszky Éva (született Kucses) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) Kossuth-díjas és József Attila-díjas íróköltő, szerkesztő.

Latinovits Zoltán, Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Latinovits Zoltán, Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón – te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent – s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. –
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.
*
Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek…
*
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”.

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

A nemzetközi nőnap alkalmából Isten éltessen minden női olvasót, sok erőt, egészséget, türelmet kivánunk  🙂

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.