2 nagy Ember

2 nagy ember : Makovecz Imre és Kós Károly.

36 éve halt meg Kós Károly, ezzel Rá emlékezünk.

—–

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteleti elnöke.

Kiss Jenő: Kós Károlyhoz.

Kiss János

Kiss Jenő: Kós Károlyhoz.

Ha kellett, rajzoltál, ha kellett, írtál,
ha kellett, házat, templomot emeltél,
ezerfelé szakadtál, hogyha kellett,
és KELLETT – követelte sors, idő,
a föld megfordult rendje követelte –
ha tíz kezed van, sem lett vón elég.
A kő, a tus, a szó mind harcba indult,
mind megtanult hallgatni szép, merész
szándékaidra, formák, hangzatok
juháztak szellemedhez, győzni készen –
mert mindenre szükséged volt, hogy kitöltsél
valami űrt; hogy megtarts valamit;
hogy ráébresszél minket valamikre,
miket már kezdtünk elfeledni, ősi
és új dolgokra, egyszerű s magasztos
kapcsolatokra, egy kis földdarab
szívekbe és márványokba írt becsére.

Te, a szépmíves Erdély reneszánsz
mindentudója, mester annyi ágban,
egyetlen s összehasonlíthatatlan,
lett volna-é, mi volt itt – nélküled?
Megérted, ím, amit csak kevesek;
a neved fénylőn elszakadt tetőled,
s jelképpé, fogalommá lényegült,
sólyom-fejed minden szilaj merészség
címerpajzsává, biztatni a gyengét,
s még bátrabb tettre bírni az erőset,
de sose mások ellen, bajszítóként,
hanem mindig testvérként másokért!

Kalaplevéve nézünk fel Reád most,
amint ott állsz az évek ormain,
toronyrakók és kódex-másolók
szellemutóda, szívós és konok!
Minden szavad – kódex-betűkkel írva –
a hűség és a szolgálat igéje;
tőled tanultuk őket egykoron mi,
és megtanulni most is: kötelesség.

Követni őket most is KÖTELESSÉG!
(1968)

Kiss Jenő, álnevei: Krizbai Géza, Ipp Dániel (Mócs, 1912. szeptember 13. – Kolozsvár, 1995. december 16.) magyar költő, író, műfordító. A 20. századi erdélyi magyar líra egyik kiemelkedő képviselője.

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Kós Károly gondolata

Kós Károly sztánai otthona a “varjuvár “

Valóságokat akartam láttatni, igazságokat akartam kiáltani. Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót. Amik bátorságot adnak a csüggedőknek, világot gyújtanak a sötétben tévelygőknek, fegyvert adnak a védteleneknek.

Kós Károly

Ezt akartam kiáltani, és lehet, hogy kiáltó szó leszek a pusztában…

Mégis kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Körös vidéke és Máramaros ezeresztendős magyarsága:
Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára.
Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.
De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk; a mi árulónk.

Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán…

Kós Károly- Kiáltó Szó – 1921. január.

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Forrás innen.