igazság. az alacsony sorsúaknak.

Advent második vasárnapja,

Bibliai olvasmány Izajás próféta könyvéből, Iz 11,1-10
Igazságot szolgáltat az alacsony sorsúaknak.

Azon a napon:
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.

Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorsúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek.

Szája vesszejével megveri a földet, s ajka leheletével megöli a gonoszt.

Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével.

Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyermek is terelgetheti őket.

A tehén és a medve együtt legelnek, kicsinyeik is együtt pihennek, és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.

A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja kezét az anyatejtől elválasztott kisgyermek.

Sehol nem ártanak s nem pusztítanak az én szent hegyemen.

Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz lakhelye.

Ez az Isten igéje.

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá(héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ;arab اشعیاء, Asíja) az i. e. 8. században élt judeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.

Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görögkatolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

hála. a gyógyulásért.

Pieter de Grebber: Elizeus visszautasítja a meggyógyított Naámán ajándékait

Olvasmány a Királyok második könyvéből, 2Kir 5,14-17
A szíriai Námán meggyógyul leprájából, és hálát ad az Úrnak.

Elizeus próféta szavára a leprában szenvedő arám Námán lement és az Isten emberének utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyermek teste.

Aztán egész kíséretével visszatért az Isten emberéhez. Bement, eléje állt, és ezt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!”

De az így felelt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek szolgálatában állok: nem fogadok el semmit.” És hiába unszolta, hogy fogadja el, az nem volt rá hajlandó.

Námán ezért így szólt: „Ha nem, akkor adj szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár ökör elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”
Ez az Isten igéje.

A királyok első és második könyve protokanonikus történeti könyv az Ószövetségből. Melachim, azaz “Királyok””-nak nevezi a héber kánon.

Elizeus (héber: אֱלִישָׁע ) Kr. e. 9. századi héber próféta. Isten szószólója a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlám vallás szerint is.

Kosztolányi Dezső : Magánbeszéd

Kosztolányi Dezső : Magánbeszéd

Az életet szerettem. Azt, ami lüktet,
azt, ami vágtat a vér rohamán.
És sziveket gyüjtöttem. Elhanyatló,
kedves főket, jó aggok kékerű,
áldott kezét, kisgyermekek csodás,
seprős-pillájú, büvös szemeit.
Mostan természetesen kiabálok,
izgága dühvel csapkodom üres
kezem. Jaj, jaj én eszelős
gyüjtő, felsült, rossz üzletember,
nagyralátó fajankó, mit miveltem?
Gyüjtöttem volna inkább szivtelen,
durva követ, goromba vasércet
halomra rakva, mind-mind itt maradna
vigyázva elfogyó életem hideg
vigyorral, mint zsugorit az arany.
De megvesztem azért, ami elveszendő,
imádtam én a legtöbbet, ami széthull
s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.

Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. Csáth Géza unokatestvére.