A pillangó, aki nem tudott repülni!

„Egy nap egy jó szándékú ember meglátott egy kis pillangót egy félig nyitott selyemgubóban. Nézte egy ideig, ahogy a pillangó küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül, de nem sikerül. Úgy látszott, a pillangó mindent megtett, amit tudott, többre nem képes.

Ekkor úgy döntött, segít a pillangónak, fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.

A pillangó könnyen kibújt, de teste gyenge volt, aszott, szárnyai összezsugorodtak, nem nyíltak ki.
Egy darabig várt, hogy a szárnyak bármelyik pillanatban kinyílnak és képesek lesznek a repülésre, de semmi nem történt. A pillangó gyenge volt és soha életében nem tudott repülni.

A jó szándékú ember szándéka – bár jóindulatból tette, amit tett-, nem érte el a kívánt eredményt. Nem tudta, hogy a pillangónak szüksége van ara, hogy a szűk selyemgubón átverekedje magát, a küzdelem, hogy a pici nyíláson át újjászülessen, a pillangó életben maradásának a feltétele.”

Néha nekünk, embereknek is ilyen küzdelmekre van szükségünk az életben maradáshoz.
Ma már egyre elterjedtebbek azok a módszerek, amelyek gyors, instant megoldásokat kínálnak az érzelmi fájdalmak „érzéstelenítésére”, a problémáink megszüntetésére.

Amikor a gyors gyógyulás reményében próbálkozol a különféle technikákkal, amiktől azonnal megszűnnek a kínjaid, hiábavaló kísérlet, mert a megúszásra játszol.
Nincs az a trükk, amivel a kínzó magányt, az elveszettség érzését, a kétségbeesést, a magadra hagyottságot, a mérhetetlen hiányt, a bizonytalanságot, az önbizalomhiányt – és még sorolhatnám – meg lehet szüntetni.

Tartósan legalábbis nem. Lehet, hogy pillanatnyi enyhülést hozhat a hókuszpókusz, a problémát azonban nem oldja meg.
Amikor elkezded meggyógyítani a múltat, lassan átalakulhatnak a nyomasztó érzések.

Ugyanis, amikor a valódi gyógyulás bekövetkezik, a lelki sebeid nem elmúlnak, hanem átalakulnak. Megjelenik az érzékenység, az együttérzés (magaddal és a többiekkel), a megértés hozza el a gyógyulást. Felismered a valódi erődet, s az új tapasztalatok során megérkezik az önbizalmad is.

Elmúlik a magány érzése, helyette megjön az ihletettség állapota, az igazi elmélyülés, a bölcsesség, a lelki gazdagság forrása.

Ebből azután majd lesz mit adni másoknak, amikor készen vagy rá, amikor itt az ideje, hogy a világ elé lépjél.
Ezért hagyd abba a gyors megoldások keresését és hagyd abba az önbántást.
Inkább legyél együttérző magaddal, ne tagadd le, ha valami fáj, hanem fogadd el, amit érzel, azután értsd meg és gyógyítsd meg.

Az érzelmi őszinteség eleve gyógyító erő lehet, ebből azután megszülethet a megértés és a megbocsátás is.

Amikor tudsz együttérző lenni magaddal és másokkal, akkor tudsz szeretni.

Addig csak elképzelésed lehet róla.

Olykor nekünk, embereknek is meg kell küzdeniük azért, hogy hernyóból pillangóvá váljunk.

Reményik Sándor: Valaha voltam…

Reményik Sándor: Valaha voltam…

Valaha voltam riadó kiáltás.
Nem én szóltam, és nem én kiáltottam:
Az ember s a magyar
Jajgatott bennem és kiáltozott,
Rázta, mint Sámson, a templom-oszlopot,
A szelíd csillagokat riasztgatta:
Mit tündökölnek olyan bölcsen ott fenn,
Mikor mi itt lenn könny és vér vagyunk?!
Valaha voltam tragikus kiáltás.

S lettem síró, beteg légyzümmögés,
Vak vergődés egy őszi ablakon,
Élni nem tudás, halni nem merés,
Panasz, mit meg nem érthet senki sem,
Jajszó, mely teljesen testvértelen,
Kín, amely kicsinyes a csillagoknak,
És furcsa szánalommal mosolyognak
Rajta a küzdő, élő emberek.
Ki tragédiák harsonája voltam,
Lettem beteg őszi légyzümmögés.

Akarok lenni még egyszer kiáltás…
Ó, Doktorom, gyógyíts meg engemet, –
De ne gyógyíts meg engemet magamnak.
Mert annak jaj csak, ki magának él,
És annak jaj csak, ki magának szenved,
És annak jaj csak, ki meghal – magának.
Gyógyíts meg engem a beteg világnak.
Hadd éljek ismét testvér-közösségben,
Hadd legyek ismét ember és magyar.

Hadd jajduljak velük, ha jajgatok,
Értük rázzam a templom-oszlopot,
A csillagokat értük riasztgassam:
Mit tündökölnek olyan bölcsen ott fenn,
Mikor mi itt lenn könny és vér vagyunk?!
Beteg őszi légyzümmögés helyett
Legyek még egyszer riadó kiáltás…

(Nagyvárad, 1929. július 15.)

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
– fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet – égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
– így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
– fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.

49 éve, ezen a napon halt meg Váci Mihály, magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Váci Mihály (Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) kétszeres József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő, műfordító.

Piros Ildikó (Kecskemét, 1947. december 23. –) Kossuth– és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Első férje Pintér Tamás kaszkadőr, jelenlegi férje Huszti Péter Kossuth-díjas színművész.

Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

Szíjjal vertek, ez volt az iskolám,
Bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek,
Nem várhattam meg amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat…
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral játok
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet!
Míg hozzá nem érek…

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta mint a friss hó,
Mikor mondom rólad szól az óda,
Pedig mondom hosszú évek óta…
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

Hazatérni, nézni ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni ha néha nincs igazad…
Veled nevetni, mikor örülsz…
Hallgatni csak mikor mellettem ülsz…
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz…
Gyújtasz, égetsz, megölelsz…

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

Suttogni csak mikor fáradt vagy,
Kilesni mikor kibontod hajad…
Várni rád mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz halkan mész el…

Suhog a selyem mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok mikor szeretsz…

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

74 éve, ezen a napon született Földes László – Hobo magyar bluesénekes, dalszerző és előadóművész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Földes László (közismert becenevén Hobo; Újpest, 1945. február 13. –) Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, előadóművész és a Hobo Blues Band alapító tagja és énekese.

Kölcsey Ferenc : Vanitatum Vanitas

Kölcsey Ferenc : Vanitatum Vanitas

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúl s kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.

Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!

1823. február-április

228 éve, ezen a napon született Kölcsey Ferenc magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.) magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.

erő. jó. rossz.

Ugyanaz az erő teremti a rosszat és jót s innen van az, hogy amit mi rossznak nevezünk, abból jó is fakad számunkra s amit jónak érzünk, abból megannyi rossz.
A nap érleli a kendert s ugyanakkor porlasztja a kenderkötelet.
A nap élteti a bárányt, de a tigrist is.
Ami fejleszti az értelmet, sorvasztja az ösztönöket.
Ugyanaz a szél hajtja malmaidat s hordja el termőföldedet.
A tudás fejleszti értelmedet s teszi tönkre eredendő, ártatlan és szép naivitásodat.
A poklok kínjai tanítanak élettapasztalatra.

130 éve, ezen a napon született Füst Milén magyar író, költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Füst Milán, Fürst (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) Kossuth-díjas (1948) magyar író, költő, drámaíró, esztéta. A magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.

Latinovits Zoltán, Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Latinovits Zoltán, Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón – te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent – s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. –
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.
*
Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek…
*
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”.

Victor Hugo : Lásd, érdes ez az ág

Victor Hugo : Lásd, érdes ez az ág

Lásd, érdes ez az ág, fekete; és a mennyből
az esővíz csupasz kérgére szüntelen dől;
de várj csak, megy a tél, s meglátod azután:
átüti egy levél kemény görcsét a gallynak,
véknyan, törékenyen, s te kérded: hogy fakadhat
ily zöld, ily gyönge rügy ilyen fekete fán?

Kérdezd, szerelmesem, kérdezd meg tőlem akkor,
hogy jaj! már kérgesen, érdesen annyi bajtól
lelkem, ha átsuhan rajta lehelleted,
mért űzi, szökteti szikkadt nedveim újra,
mért tárja szirmait, és virágba borulva
s eléd hullatva mind, miért hajt verseket?

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rámvetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!

Nemes Nagy Ágnes fordítása

133 éve, ezen a napon halt meg Victor Hugo francia romantikus költő, regény és drámaíró.

E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.

Victor-Marie Hugo [viktɔʁ maʁi yɡo] (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia romantikus költő, regény– és drámaíró, politikus és akadémikus.

Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

A nemzetközi nőnap alkalmából Isten éltessen minden női olvasót, sok erőt, egészséget, türelmet kivánunk  🙂

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.

Weöres Sándor: Nem szándékom

Weöres Sándor: Nem szándékom

Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.
Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.
Nem kérdem: akarsz-e követni.
Választhatsz köztem és kínod között,
S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva.

Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.
Lépést sem teszek érted.
Nem tervem, hogy várjalak a jóra.
Magad kívánsz jönni hozzám.
Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.

Kicsiny vagyok, mint a porszem.
Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.
Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem
Mert ostobán bántál hatalmaddal – igen ostobán.

Kicsiny vagyok, mint a porszem,
S az Atya megnevez engem,
S az Anya karján visz engem,
Mert szomjat fakasztok benned a jóra,
Mert éhet támasztok benned a jóra:
Mert hiába hívtak téged a jóra.

Weöres Sándor (IPA: [‘vœrœ∫ ‘∫a:ndor]; Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége, Károlyi Amy költő.

Cozombolis : A zenétől felforr a vérem

Cozombolis : A zenétől felforr a vérem

Valaki, azt mondta, ne higgy, mert csalódni fogsz
De Én csak ennyit mondtam erre:
Abban még szerintem, nem lehet semmi rossz,
Hogy ha valaki vágyik még a szebbre, a jóra,
Egy pozitív szóra, egy színes fotóra,
Legyen egy boldog óra vagy csak egy perc,
Egyetlen pillanat, ami a szívedben örökre megmarad.
Bevallom ettől a ritmustól, felforr a vérem és az Istentől is,
Csak azt kérem, hogy ne múljon el soha,
Ne legyen mostoha örökre Velem, maradjon ez a csoda.

Ref.: 2*
A zenétől felforr a vérem, ha játszom, örül a szívem
Szeretném megmutatni, hogy jobb adni, mint kapni.

Hogyha már hirtelen nem tudod mit is, tegyél, akkor gondold át újra,
Hogy az életedben mi mennyit ér és a szíved már tudja,
A lényeg öröm az élet csak ezt kell elérned
És többé nem kell félned senkitől és semmitől
És a kín már többé nem gyötör
Lángol majd a vér, megdobban a szív
És rögtön tudom, hogy a zene keze hív
Engem semmi más nem érdekel, amikor a lelkem énekel.

Ref.: 2*
A zenétől felforr a vérem, ha játszom, örül a szívem
Szeretném megmutatni, hogy jobb adni, mint kapni.

Ref.: 4*
A zenétől felforr a vérem, ha játszom, örül a szívem
Szeretném megmutatni, hogy jobb adni, mint kapni.

Cozombolis Leonidász Péter, azaz Cozombolis (Szolnok1979május 20.görög származású magyar énekes és dalszövegíró.

B. Radó Lili – Ünnep

B. Radó Lili – Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

B. Radó Lili (1896. június 5. – †1977. szeptember 19.) magyar költő, ifjúsági író, műfordító.

büntetés. üdvözülés.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 16,19-31
A szívtelen gazdag elnyeri méltó büntetését, a szegény Lázár pedig üdvözül.

Abban az időben:
Jézus a következő példabeszédet mondta:

„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.

Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.

Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.

Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.«
»Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.

Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.«

»Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.«

Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.«

Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«”

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

Tóth Árpád : Isten oltó-kése

Tóth Árpád : Isten oltó-kése

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.) költő, műfordító.

Dsida Jenő : Nagypénteki ima

Dsida Jenő : Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.
Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?
Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.
1924. április 18.

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.