Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Idegen földre ne siess
amíg hazádba megélhetsz
ne menj messze földre lakni
míg hazádba meg tudsz élni

Idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen vagy jövevény vagy
nincsen becsüd ha szegény vagy

Elbujdosom megpróbálom
ha elveszek sem lesz károm
engem úgy sincs ki sajnáljon
ki értem könnyet hullasson

Én elmegyek közületek
mert köztetek nem élhetek
valahára visszatérek
még kapjak meg belőletek

Édes rózsám vígy el veled
ne hadd elmaradjak tőled
mert ha elmaradok tőled
megszakad a szívem érted

Elvinnélek de nem lehet
mert idegen földre megyek
mert az utak nagyok hosszak
s a vizek es megáradtak

Ne menj rózsám kételegve
arra nagy idegen földre
ha le találsz betegedni
ki fogja gondod viselni

Ki tud szívem reád nézni
egy-két szóval megbiztatni
vagy egy falást enned adni
egy csepp vízzel megkínálni

2 éve, ezen a napon halt meg Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutató. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Kallós Zoltán (VálaszútRománia, 1926. március 26. – Válaszút, 2018. február 14.) Kossuth-nagydíjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő; a nemzet művésze, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében.

Dsida Jenő : Közeleg az Emberfia

Dsida Jenő : Közeleg az Emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Marosán Csaba (Zilah, 1990. május 15.) magyar színész, 2012 novembere óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja.

Aranyosi Ervin: Válaszd a jót!

advent4-300x199-1

Aranyosi Ervin: Válaszd a jót!

A bűnt, haragot te teremted,
általad él csak a gonosz!
Hited szerint jön létre benned,
s ha figyelsz, látod, kárt okoz.
Mi lenne, ha csak angyal lennél,
s hinnéd a jót, a szép csodát?
Tudnád a menny, az itt él benned,
– s nem gondolnád, hogy odaát.

Szeretni kéne megtanulnod,
s tanítani rá másokat!
A bűnt hagyni pokolba hullni,
s a jóra sem várnál sokat.
Teremthetnél a jó szíveddel,
s nem irigyelnéd másoktól el,
mert tiéd lehet minden álmod,
mikor a vágy körül ölel.

Szemüveg kell, hogy jobban láthass,
hogy észrevedd, hogy mi a szép?
A lélek tükrén néz keresztül,
ezért tette az Úr eléd!
Mert minden jobb, ha szívre hallgatsz,
– a harag rossz tanácsadó!
Temesd el régi, fájó múltad,
ne légy miatta lázadó!

A gonoszt, rosszat te teremted,
mert elhiszed, hogy létezik.
Míg élteted, a jó szándékod,
megbújva fájón éhezik.
A vágynak adj erőt, hatalmat,
kívánd, hogy minden jobb legyen!
Hogy lásd a Napot égre szállni,
másszál csak át a gondhegyen!

Lásd csak meg mindenben a szépet,
s meglátod napod felderül!
Vetíts élhetőbb jövőképet,
s a rossz jobblétre szenderül.
Vegyél pozitív szemellenzőt,
lásd csak a jót, az életet!
Gonosz és angyal közt ha dönthetsz,
jobb ha az angyalt élteted!

Versei : versek.aranyosiervin.com.

Aranyosi Ervin (1958. október 4. – ) életviselési tanácsadó, költő.

 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

lábnyom.

Miután az ember meghalt, egy tengerparton találta magát Istennel az oldalán, aki így szólt hozzá:
– Látod ezeket a lábnyomokat? – mutatott a homokba.
– Ezek a tieid, ahogy jártad az utad.
– És kié a másik lábnyom, mely az enyém mellett halad? – kérdezte az ember.
– Azok az enyémek – felelte Isten.
Az ember megnézte a nyomokat, s észrevette, hogy néhol a lábnyomok csak egyedül haladnak tovább.
Megkérdezte Istent, mit jelent ez?
– Azok a nehéz időket jelzik.
– Miért hagytál el engem ilyenkor? – kérdezte csalódottan az ember.
– Nem hagytalak el – mosolygott rá Isten.
– Olyankor a karjaimban vittelek tovább.

érzelem. élet, szó.

A gyűlölet kitagadja a fényt szemünkből.

Az élet nem tréfa. Azzal keményen szembe kell nézni. Az nehéz valóság, és könyörtelen.
Ha sok a szó, baj, ha kevés, kár.

65 éve ezen a napon halt meg Nyírő József, erdélyi magyar író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Nyirő József (Székelyzsombor, 1889. július 28. – Madrid, 1953. október 16.) erdélyi magyar író, kilépett katolikus pap, politikus, újságíró. Újságíróként és országgyűlési képviselőként németbarát volt, és többször elismerően szólt a Harmadik Birodalomról, illetve antiszemita kijelentéseket tett. 1944–45-ben a nyilaspuccs után a nyilas csonkaparlament (Törvényhozók Nemzeti Szövetsége) tagja volt, ő volt Sopronban a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékének, az Eleven Újságnak a főszerkesztője, és a Nagynémet Birodalomba is követte a kormányt.

Isten.

A sorsunk rettegés, minden nézet szerint,
s olyan, mit biztosan hihetnénk, semmi sincs,
És a természetet kár is kérdezni, néma:
Isten kell, hogy legyen, ki szól is hozzánk néha.

240 éve ezen a halt meg Voltaire, francia író, költő, filozófus. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Voltaire [vɔlˈtɛːʀ] eredeti nevén François-Marie Arouet [fʀɑ̃ˈswa maˈʀi aˈʀwɛ] (Párizs, 1694. november 21. – Párizs,1778. május 30.) francia felvilágosodás kori író, költő és filozófus volt.