Cseppely Zsuzsanna: Néha jól esik a csend

Cseppely Zsuzsanna: Néha jól esik a csend

Néha jól esik a csend,
Magammal lenni idebent.
Hogy meghalljam én ki vagyok,
Nem bántják fülem földi szólamok.

Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,
Nem fáj a nincs, az egyedül.
A mindenség apró porszemét képezem,
A világgal együtt fel-fellélegzem.

Megáll a föld, óra nem forog,
A semmi, a minden-egyben vagyok.
Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,
Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.

Néha jól esik a csend,
Rendet, tisztaságot megteremt.
Meghallom végre, azt, hogy ki vagyok,
S lépek tovább az úton, mit az Úr adott…

1o feles.

A székely bemegy a kocsmába, s rendel tíz felest szilvapálinkából. Lerakatja a pultra sorba, kiönti az elsőt és az utolsót, majd megissza egyiket a másik után. Kérdezi tőle a kocsmáros:
– Mé’ öntötte ki azt a két pohár pálinkát?
– Azé’, me’ az elsőtől örökké kiráz a hideg, az utolsótól pedig hányok.
– S ami közöttük vannak , azok örökké jól esnek !

forrás : Góbé Sarok facebook.