Megkötöm a szárcsa lábú lovamot

Megkötöm a szárcsa lábú lovamot – Lassu és sebes Magyaros, Gyímes

Megkötöm a szárcsa lábú lovamot,
még az éjjel kimulatom magamot,
még az éjjel kimulatom magamot egy csárdába’,
úgyes tudom, meghalok nemsokára.

Én Istenem, jobb es volna meghalni,
jobb es volna vonat alá fekünni,
hogy a vonat vágná essze az én árva szüvemet,
a kereke vésné fel a nevemet.

Az ujjamra sirítem a gyűrűmet,
visszavárom a régi szeretőmet,
mer’ én avval, ijjoha, olyan világot élek,
még a király fiával se cserélek.

Sötétkékre vagyon az ég lefestve,
utoljára voltam nálod az este,
utoljára fogtam ajtód húzóját,
adjon Isten kedves babám jójszakát!

Látod babám azt a magos kőhegyet,
az nem akarja, hogy beszéljek veled.
Azt a hegyet kosárban es elhordom
méges csak a tiéd leszek, galambom.

Ha bemenyek a gyimesi csárdába,
rágyújtok egy budapesti szivarra,
szivar füstje felszáll a levegőbe,
s a babám könnye mind lehullik a földre.

Sebes magyaros

Sebes magyaros (Gyimesközéplok)

Sebes magyaros (Gyimesközéplok)

A gyimesi sebes magyaros a lassú magyarossal alkotott táncpárt, és a mulatságok, táncciklusok kezdőtáncaként járták. A lassú magyaroshoz képest emelt tempójú (Mm. negyed = 120) páros tánc kísérődallamai javarészt kanásztánc nóták voltak. Elnevezései között a “sebes”, a “csángó sebes”, “sirülős”, “forgatós”, “sebes forgatós” elnevezésekkel találkozhatunk. A sebes magyaros táncrendbeli helyét a 20. század második fele után a sebes csárdás kezdte kiszorítani, s e csere elsősorban a táncot kísérő zenei anyag változását jelenti.

A tánc motívumkincse hasonló táncpárbeli társához, a lassú magyaroséhoz. A táncosok szorosan zárt tartásban forognak, s forgásirány váltáskor nem váltanak át ellenkező oldali fogásra, csak lépéseik irányát változtatják meg, azaz hátrafelé haladva forognak.

A párok félkörben, az óra járásával ellenkező irányban, egy egylépéses figurával járulnak a zenész elé. Aki “sirülni” akar, a tánchely közepére húzódik.

A banda elé érkező pároknál a zárt fogás kibomlik, s oldalfogással kezdődik a legények figurázó, “ropogtató” tánca.

A legények ilyenkor párjuk karjába csimpaszkodva, teljesen belegörnyedve cifrázzák a szólótáncot, amit a zenészek (a prímás és a gardonos) is erőteljesen kihangsúlyoznak.

A ropogtatás mozdulatanyaga a helyi férfitáncok (féloláhos, verbunk) lépéseiből tevődik össze. A ropogtatást követően hármat sirülnek, s átadják helyüket a következő párnak. A fiatalabb legényeknek nem illik az idősebbek elé “szurakodni” és ropogtatni.

“Aki nem tud ropogtatni, hármat sirül s továbbmegyen” – emlékeznek az öregek a helyi szokásra és táncillemre.

A gyimesi sebes magyaros gyors forgó páros táncaink egyik legfejlettebb, leggazdagabb motívumkészletű változata.

Gyimes (románul Ghimeș) falu Romániában, Bákó megyében.