Jöjj el, jöjj el, Emmanuel

Egyedül volt a templomban az énekesnő – csodás hangjával töltötte be.

Több mint egymillióan látták már azt a Facebook videót, amiben egy fiatal énekesnő, Malinda Kathleen Reese énekli az Ó, jöjj, ó, jöjj Immánuel kezdetű dalt. 

Szélsebesen terjed a legnagyobb közösségi oldalon az a videó, amiben egy fiatal énekesnő a spanyolországi Iglesia de la Encarnacion templomban fakad dalra. Malinda Kathleen Reese és kísérete üresen találták a Montefrío városának egyik katolikus templomát, amit Malinda gyönyörű énekkel töltött meg. Az ablakokon átszűrődő fény, és az üres térben visszhangzó adventi dal végtelen nyugalmat és békét áraszt.

Forrás : 777blog.hu

Jöjj el, jöjj el, Emmanuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan.

Meglásd, meglásd, ó Izrael,
hogy eljövend Emmanuel.

Jöjj el, jöjj el, Emmanuel (Veni, veni Emmanuel) egy XVIII. századi francia misekönyben fennmaradt egyházi ének. Az eredete ismeretlen; feltehetően a XIV–XV. századból származik.

első parancs.

† Evangélium Szent Márk könyvéből, Mk 12,28b-34

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”

Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.”

Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Ezek az evangélium igéi.

Márk apostol evangelista (hagyományosan 14 – 72), aki a Lévi törzséből való pap volt és Cyrenaica tartományban született.

alázatos lélek imája.

Advent első vasárnapja.

Bibliai Olvasmány Izajás próféta könyvéből , Iz 63,16b-17.19b;64,1.2b.3-8
Az alázatos lélek imája: Bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget.

Te vagy, Uram, a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.

Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Leszálltál, és színed előtt megolvadtak a hegyek!

Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidon járva rád emlékezik.

Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk; bűneinkben vagyunk régtől fogva, bárcsak megszabadulnánk!

Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket.

Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.

Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed művei vagyunk mindnyájan.

Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.

Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.

Ez az Isten igéje.

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá(héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arab اشعیاء, Asíja) az i. e. 8. században élt judeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.

Jézus. Úr és Messiás.

El Greco: Pünkösd (1600. körül) – Prado-Madrid-Spanyolország

Bibliai olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből, ApCsel 2,14a.36-41
Isten Úrrá és Messiássá tette Jézust.

Pünkösd napján Péter a tizenegy (apostol) kíséretében előlépett és hangos szóval így beszélt:
„Tudja meg Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette!”

E szavak hallatára fájdalom járta át a szívüket, és megkérdezték Pétert meg a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”

Péter azt felelte: „Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Akkor elnyeritek a Szentlélek ajándékát. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de a mi Urunk, Istenünk hívja őket.”

Még más szavakkal is biztatta és buzdította őket: „Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből!”

Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.

Ez az Isten igéje.

Az apostolok cselekedetei az Újszövetség ötödik irata, a négy evangélium után soron következő történeti könyv, melyben az Egyház történetének kezdetéről és elterjedéséről kapunk beszámolót. Keletkezési ideje az i. sz. 90-es évekre tehető. Görög (koiné) nyelven írták. A megírás helyeként több várost is számításba vettek: Róma, Efezus, Cezárea, Antiochia, esetleg Achaia valamely városa.

Péter apostol vagy Szent Péter (Kr. e. 1 – Kr. u. 67. június 29.) a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke Kr. u. 33-tól haláláig. Eredetileg Simonnak (héberül ‏‏שִׁמְעוֹן Siməón; figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték, Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Pál apostol műveiben gyakran nevezi Pétert Kéfásnak is, mivel ez a kőszikla arámi változata (קֵיפָא Qéfá).

Isten nem azt nézi, amit az ember

Dávid felkenése, német festő

Nagyböjt 4. vasárnapja

Bibliai Olvasmány Sámuel első könyvéből,1Sám 16,1b.6-7.10-13a
Dávidot Izrael királyává kenik.

Az Úr így szólt Sámuelhez: „Töltsd meg szarudat olajjal és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert fiai közül szemeltem ki a királyt.”

Amikor megérkezett, s meglátta Eliábot, azt gondolta: „Nos, itt áll az Úr előtt az ő fölkentje.”

Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek:

„Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: „Ezeket nem választotta ki az Úr.”

Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: „Mind itt vannak fiaid?”

„A legkisebb nincs itt – válaszolta –, a nyájat őrzi.” Sámuel erre meghagyta Izájnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk az áldozati lakomához, amíg nincs itt.”

Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő azt”

Erre Sámuel fogta az olajosszarut, és fölkente testvérei körében.

Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke.

Ez az Isten igéje.

Dávid (héberül: דָּוִד Dāwîḏ), (Kr. e. 1040 k. – Kr. e. 970) Izrael második királya volt kb. Kr. e. 1010-től Kr. e. 970-ig. Történetét az Ószövetségben találhatjuk meg, Sámuel próféta könyveiben. A Bibliában több zsoltárt tulajdonítanak neki.

Sámuel (héberül: שְׁמוּאֶל , jelentése: Isten meghallgatott), (Kr. e. 12. század – Kr. e. 11. század) bibliai, ószövetségi próféta Mózes után. Az ókori Izrael utolsó, egyben legjelentősebb bírája, mintegy 20 évig.

szeresd embertársadat úgy mint magadat

Michelangelo Buonarroti: Mózes, Róma, San Pietro in Vincoli templom

Olvasmány Mózes harmadik könyvéből, Lev 19,1-2.17-18
Szeresd embertársadat úgy, mint magadat!

Az Úr így szólt Mózeshez:
„Szólj Izrael fiai egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt.
Fedd meg embertársadat, s akkor nem osztozol bűnében.
Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival.
Szeresd embertársadat úgy, mint magadat.
Én vagyok az Úr.”
Ez az Isten igéje.

Mózes harmadik könyve a protestáns és katolikus kánonban, Leviták könyvének nevezik (latinul Leviticus, a Vulgátában Leutikon), és a héber írás szerint a könyv kezdőszaváról nevezték el, “és kiáltotta” Wayyiqra.

az Isten Báránya

Andrea del Verrocchio és Leonardo da Vinci – Krisztus megkeresztelése (Galleria degli Uffizi)

† Evangélium Szent János könyvéből , Jn 1,29-34
Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Abban az időben:
Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”

János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel.

Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Ezek az evangélium igéi.

János evangélista, katolikus körökben Evangélista Szent János (ógörögül: Ἰωάννης), (kb. 6 – kb. 100) a tizenkétapostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

Istenem lett az erőm

Bibliai Olvasmány Izajás próféta könyvéből, Iz 49,3.5-6
A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem légy.

Az Úr így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!”

Az Úr mondja ezt, aki már anyám méhétől fogva szolgájává lett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem. Így lettem becses az Úr szemében, és Istenem lett az erőm.

És mondotta:

„Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Ez az Isten igéje.

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá(héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arab اشعیاء, Asíja) az i. e. 8. században élt judeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.

Áldás.

Szűz Mária, Isten anyja ünnepe

Bibliai Olvasmány Mózes negyedik könyvéből, Szám 6,22-27

Hívják le Izrael, fiaira a nevemet, és én megáldom őket.
Így szólt az Úr Mózeshez:

„Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papoknak: Így áldjátok meg Izrael fiait, ezekkel a szavakkal:

Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!

Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!

Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket.”

Ez az Isten igéje.

Mózes negyedik könyve az Ószövetség egy protokanonikus könyve.

Áron bibliai személy, Mózes testvére, akivel együtt Jákob fiának, Lévinek a dédunokái voltak.

Veni, veni Emmanuel

Adventi ének egy XVIII. századi francia misekönyvből, Szedő Dénes fordítása:

Veni, veni Emmanuel

Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.

Meglásd,meglásd, ó, Izrael,
Hogy eljövend Immánuel!

Ó, jöjj, ó, jöjj el Napkelet!
Ím árva néped költöget:
Törd át a sűrű éj ködét,
És oszlasd gyászát szerteszét!

Meglásd,meglásd, ó, Izrael,
Hogy eljövend Immánuel!

Ó, jöjj, királyi Sarjadék!
Az üdvöt néped várja rég.
A menny honába tárj utat,
Ne legyen része kárhozat!

Meglásd,meglásd, ó, Izrael,
Hogy eljövend Immánuel!

Ó,jöjj, ó, jöjj el, nagy Király,
Ki Sina-hegyről szólottál,
Hogy törvényt lássál népeden!
Jöjj fenségednek teljiben!

Meglásd,meglásd, ó, Izrael,
Hogy eljövend Immánuel!

méltóság. érdem. hit.

† Bibliai olvasmány Szent Lukács könyvéből, Lk 7,1-10

Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba.
Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt.

A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: “Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.
Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk”.

Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: “Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.

Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.”

Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: “Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.”
Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Urunk mennybemenetele

Andrea Mantegna festménye Krisztus mennybemeneteléről

Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből, ApCsel 1,1-11

Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, és fölvétetett a mennybe.

Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.

Amikor egy alkalommal együtt étkezett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről, mint mondta, tőlem hallottatok: „János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.”

Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, most fogod helyreállítani Izrael országát?” Ő azt felelte: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat és az alkalmakat. Ezeket az Atya szabta meg a saját tetszése szerint. De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Miután ezeket elmondta, a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták.

Miközben feszülten figyelték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi állt meg mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: „Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment.”

Ez az Isten igéje.

Az apostolok cselekedetei az Újszövetség ötödik irata, a négy evangélium után soron következő történeti könyv, melyben az Egyház történetének kezdetéről és elterjedéséről kapunk beszámolót. Keletkezési ideje az i. sz. 90-es évekre tehető. Görög (koiné) nyelven írták. A megírás helyeként több várost is számításba vettek: Róma, Efezus, Cezárea, Antiochia, esetleg Achaia valamely városa.

egy próféta sem kedves a maga hazájában.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből, Lk 4, 21-30

Abban az időben:
Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”

Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.

Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!”

Majd így folytatta:

„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.”

Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek.

Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

boldog élet. Isten népének.

Advent II. vasárnapja, Isten megmutatja rajtad fényességét

Bibliai olvasmány Báruk próféta könyvéből, Bar 5, 1-9

Véget ér a fogság: boldog élet várja Isten népét.

Jeruzsálem, vesd le a gyász és az ínség ruháját,
öltözzél annak a dicsőségnek díszébe,
amelyet Isten ad neked mindörökre.
Öltsd fel Isten igazságának köntösét,
s tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját,
mert az Isten ismertté teszi fényességedet
mindenütt az ég alatt.
Isten ezt a nevet adja neked örökre:
“Igazságosság békéje”, “jámborság dicsősége”.
Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra,
és tekints keletre!
Nézd, miként gyűlnek egybe fiaid,
napkelettől napnyugatig a Szent (Isten) szavára,
és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk.
Gyalog mentek el, ellenség hajtotta őket,
de Isten mindnyájukat visszavezeti hozzád, olyan pompával hozzák majd őket,
mint királyi sarjakat.
Mert elhatározta Isten, hogy alacsonnyá teszi
a magas hegyeket és az örök bérceket.
A föld színéig betölti a völgyeket,
hogy bizton haladhasson Izrael
Isten dicsősége alatt.
Az erdők és az illatos fák Isten parancsára
mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.
Isten vezeti majd népét
örömben, dicsőségének fényében,
s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.

Ez az Isten igéje.

A Báruk héber eredetű férfinév, jelentése: áldott, szent, boldog.

Báruk (héberül ‘áldott’ v. ‘áldott légy ‘): próféta, Jeremiás munkatársa. – Nerija fia, Szeraja testvére (Jer 51,59). Kr. e. 605: Jeremiás ~nak diktálta le mindazt, amit addig Jahve megbízásából elmondott (36,4).

János látomása

Isten báránya és a 7 pecsétes könyv

Bibliai olvasmány a Jelenések könyvéből, Jel 7,2-4.9-14

Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni.

Én, János láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje.

Hangos szóval így kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt arra, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: “Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit?”

Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből.

Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal.

Hangos szóval kiáltották: “Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”

Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak. Arcra borultak a trón előtt és imádták az Istent: “Ámen. Áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”

Ekkor a vének közül az egyik megszólított és megkérdezte tőlem: “Kik ezek a fehér ruhások és honnan jöttek?”

Ezt feleltem: “Te tudod, uram!”

Erre ő azt mondta: “Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.”

Ez az Isten igéje.

A jelenések könyve, más néven János jelenései vagy Apokalipszis (Αποκάλυψη του Ιωάννη) a Biblia újszövetségiiratainak részét képező, i. sz. 68-69-ben keletkezett, görög nyelvű ókeresztény mű.

A jelenések könyve címzettjei Jézus Krisztus szolgái minden keresztény, valamint az efezusi (Epheszosz), a szmirnai (İzmir), a pergamoni, a thiatirai, a szárdiszi, a filadelfiai (Alasehír), valamint a laodíceai keresztény egyházközösségek.