szerencse.

Egy öreg embernek olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá.

Mindenki szerencsésnek gondolta, hogy az övé ez a gyönyörű állat. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember így válaszolt:
– Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.

Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok már mondták is a véleményüket:
– Te szerencsétlen bolond, sejteni lehetett, hogy el fogják lopni tőled ezt az állatot! Miért nem adtad el? Micsoda balszerencse!

A paraszt azonban óvatosabb maradt:
– Szerencse vagy szerencsétlenség. Senki nem tudhatja. Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban! Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Hogyan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak egy töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?

Az emberek kinevették az öregembert. Jó ideje már bolondnak tartották. Két héttel később visszajött a fehér ló.

Nem lopták el, egész egyszerűen csak elszabadult, és mintegy tizenkét vadlóval együtt tért vissza kiruccanásáról. A falusiak újra összegyűltek:
– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem áldás, ami történt!
– Én ezt azért nem mondanám. Elégedjünk meg csak annyival, hogy a fehér ló visszajött. Hogyan tudhatnám, hogy ez szerencse-e vagy baj?

Hiszen ez csak egyetlen fejezet. Meg lehet ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?

A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az idős ember összevissza beszél. Kapni tizenkét gyönyörű lovat minden kétséget kizáróan égi ajándék. Hogyan is lehetne ezt tagadni? A paraszt fia elkezdte a vadlovak betörését. Az egyik levetette magáról és összetaposta.

A falubeliek ismét eljöttek, hogy elmondják a véleményüket:
– Szegény barátunk, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám most egyetlen fiad nyomorék lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatraméltó vagy!
– Ne szaladjatok ennyire előre – válaszolta nekik a paraszt. – A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani a jövőt.

Nem sokkal később kitört a háború, és a falu összes fiatalemberét besorozták, kivéve a nyomorékot.
– Öregember – panaszkodtak a falubeliek –, igazad volt, a fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.
– Kérlek benneteket – válaszolta a paraszt –, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon marad, ennyit tudunk mondani csupán. Isten tudja, hogy ez jó-e vagy rossz. Az élet, apránként mutatkozik meg, a mi dolgunk embernek maradni úgy a szerencse, mint a szerencsétlenség, az egészség vagy a betegség, a béke és a háború idején.

Szélkiáltó : Három karácsonyi dal

Karácsonyi pásztortánc

Bárcsak régen fölébredtem volna!
Látod, pajtás, most állottam talpra.
Máris csendül a fülembe angyalok mondása,
Hogy a Jézus most született rongyos istállóba.

Odamenni vagyon bátorságom,
Azt remélem, kis Jézust meglátom,
Gyere pajtás, induljunk el, legyél te is társunk,
Vélünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk.

Várakozzál még egy verset mondok,
Azután meg egy kicsit mulatok,
Aztán meg a jászol felé közelebb ballagok,
Jézuskának a kedvéért egy szép lejtőt járok.

Születésén Istennek

Születésén Istennek
s Angyalok örülnek,
És vígan énekelnek:
Dícsérség az Istennek!

s A Szűz Istent fogadá,
Szent szüle ez világra.
És szüzen megmarada,
És szüzen megmarada.

Szent angyal mennyből hirdet
Pásztoroknak örömet,
Hogy Megváltónk született,
Hogy megváltónk született.

Györe Imre – Fenyvesi Béla: Adventi ének

Jönnek-e három pásztorok
Hoznak-e kézben fadobozt
Fadobozt szalma tetővel
Kéménye helyett kereszttel
Hoznak-e kisded istállót
Jászlában gyermek megváltót

Várom, jönnek a gulyások,
Kikhez magam is beállok
Nyíratlan rőt ősz szakállal
Csimbókos szőrű subával
Gödrébe süppedt szememmel
Elborzadt szemöldökömmel.

Megyünk neki a világnak
Túl rajt, hedethét határnak
Valahol vár a Megváltó
Nem tud fölkelni sírjából,
Égigvert falú istálló
Földjére vetett jászlából.

Szemhéjáról a rögöket
Kaparjuk, aludt eleget
Szakállát fésüljük körmünkkel
Fülébe mondjuk, keljen fel
Fegyverét vegye vállára
Szegények megváltására.

Szélkiáltó pécsi zenekar, amely 1974 óta létezik. Neve József Attila ´Szélkiáltó madár´ című verséből ered. A magyar és a világirodalom kortárs verseit éneklik saját zenéjük mellé, mely népzenei és klasszikus hatású. Kiemelt ügyüknek tartják a Pécsett élt és élő költők – Janus PannoniusCsorba GyőzőPákolitz IstvánPál JózsefGalambosi LászlóBertók László – műveinek bemutatását a közönségnek.[2] Három Szélkiáltó lemez jelent meg és hat CD lemez. 1983-ban saját kategóriájukban megnyerték a Ki mit tud? döntőjét. Ezután a Magyar Televízió több önálló filmet és sorozatot forgatott velük.[3] A pécsi Bóbita Bábszínház több előadásához készítettek kísérőzenét. 1999-ben Pécs városától megkapták a Pro Communitate-díjat, 2000-ben Kígyós Sándor díjjal, 2004-ben pedig a Magyar Kultúra Napján pedig Csokonai-díj jal tüntették ki őket.

Tagok: Lakner Tamás, Keresztény Béla, Rozs Tamás, Fenyvesi Béla

Korábbi tagokTakaró Mihály, Néma Frigyes, Lajdi Tamás, Németh Ernő, Horváth József