Márton Áron – Család és nép

Márton Áron szüleivel

A jó és rossz ősi küzdelme ko­runk színpadán a sze­me­ink előtt fo­lyik, s már apo­ka­lip­ti­kus méreteket öltött. Az ártatlanoknak és ártalmatlanoknak hitt eszmék, me­lye­ket jámbor tudósok ed­dig könyvekben és tudóskodó előadások­ban, po­li­ti­kai vezérek pe­dig szórakoztató ka­kas­vi­a­dal­okon vi­tat­tak, élet nélküli világukból földre érve életalakító igénnyel áll­tak az em­ber elé, s társadalmi útjukat ma vér és pusz­tulás jel­zi. Is­ten an­gyalának és az em­ber romlására törő szellemvilág vezérének a har­ca ez. S a küzdelem, mint feltartóztathatatlan tűzvész, átterjed az em­be­ri élet min­den síkjára, és – mint­ha mindkét fél a döntést akarná kikényszeríteni az összes erők be­dobásával – az egész arc­vo­na­lon: erkölcsi téren, tu­dományokban, iro­da­lom­ban, társadalmi és po­li­ti­kai síkon egy­for­ma elkeseredéssel fo­lyik a végzetes tu­sa. Az egye­te­mes párviadalban min­den kérdésbe van téve, ami em­be­ri élet és érték hordozója, de min­ket főképp a harc­nak az a része érint egészen közelről, amely­ben a család és a nép mi­voltát és sorsát vitatják.

A család az a legelső, ősközösség, melyből az emberiség élete fa­kad. Az egyes emberé, de a népeké is, a tes­ti élet, de a szellem-erkölcsi élet is. Az egy­más­ra következő nemzedékek so­ra in­nen bom­lik elő, és végeredményben itt sűrűsödik össze az emberiségnek min­den küzdelme és győzelme, min­den szenvedése és öröme, min­den fáradsága és len­dü­lete. A legbensőségesebb em­be­ri szeretet­kö­zös­ségnek a sértetlen állapota tehát, az­az: a család egész­sége, erkölcsi tisztasága, szilárd ke­re­te, a csorbíthatatlan szülői tekintély, a férj és feleség, a szülő és gyer­mek ren­de­zett vi­szo­nya együtt biztosítják azo­kat a feltételeket, ame­lyek szükségesek ah­hoz, hogy egészséges testű, megbízható erkölcsű és al­kotó készségű em­be­rek születhessenek, és életké­pes, alkotó erejű népek képződjenek.

Bővebben…