Illyés Gyula : Ősz felé

Illyés Gyula : Ősz felé

Minden ősz felé úgy közelgek
reménykedve s gyermekül bízva,
mintha egy Édesanya várna
valahol engemet ott vissza.

Régi anyámnál is édesebb;
éri arcomat szemefénye,
békéltető, ki a férfit is
csecsemőként vonja keblére.

Kedvesemmel járom e rétet,
hol immár őszi szagok szállnak;
derengve emlékszem köténye
illatára e jó anyának.

Múlásnak, ősi nyugalomnak
terjeng e szagokban a titka;
tétován állok s futnék az ő
erős térdei közé vissza.

Tünődő mosolygás melegszik
a nap körül s kit soha sírni
nem láttatok: szivemet forró
panaszok sulya nehezíti.

Előbb még sirnék s már mosolygok,
úgy érzem az ő közelségét –
fényes felhők lebbennek, mintha
ő nyujtaná a zsebkendőjét.

114 éve ezen a napon született Illyés Gyula, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; SárszentlőrincFelsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

torkon érni a rosszat. a jóval.

Illyés Gyula

Egy csecsemőt kézbe venni, anyjának szépet mondani, leánynak udvarolni, fiúnak visszabiccenteni, minden, ami a világnak valahol örömet ad, a csók, ami addig nem volt, a gyermek, aki most lett, lépcsőfok mind, mind fölfelé.

Igen, innen is torkon érhetjük a rosszat. Ráuszíthatjuk a jót.

Üthetjük, ránthatjuk, gáncsolhatjuk, taposhatjuk a jobbal. És a még jobbal.

Illyés Gyula : Az éden elvesztése.

Forrás innen.

112 éve ezen a napon született Illyés Gyula, magyar költő, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; SárszentlőrincFelsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

Kányádi Sándor : Fehéringes vers

Kányádi Sándor : Fehéringes vers

Illyés Gyulának 99. születésnapján

kioktatóm mindig akadt
mindig volt ki lefitymáljon
erdőn innen erdőn túlnan
életen át álruhásan
viseltem a magyarságom

viselem hát mit tehetnék
ha valaki így akarta
bizonyára szüksége volt
mellesztők közt egy mindig friss
fehéringes közmagyarra

hétköznap is azért jártam
fehér ingben azért járok
hogy legyen min töprengjenek
az engemet kioktatók
az engemet lefitymálók

ne tudják meg hogy ünnepem
van-e vagy nagy sötét gyász nyom
fehér ingem én-álruhám
sebemre gyolcs csatáimban
nem hódoló harci zászlóm

Mellékdal

amikor e magas egű
innensőről átvisz Kháron
azt kívánom tengerjáró
kapitányi sapkájával
a túlparton Maga várjon
Budapest, 2001. november 2.

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

Bővebben…