Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

lábnyom.

Miután az ember meghalt, egy tengerparton találta magát Istennel az oldalán, aki így szólt hozzá:
– Látod ezeket a lábnyomokat? – mutatott a homokba.
– Ezek a tieid, ahogy jártad az utad.
– És kié a másik lábnyom, mely az enyém mellett halad? – kérdezte az ember.
– Azok az enyémek – felelte Isten.
Az ember megnézte a nyomokat, s észrevette, hogy néhol a lábnyomok csak egyedül haladnak tovább.
Megkérdezte Istent, mit jelent ez?
– Azok a nehéz időket jelzik.
– Miért hagytál el engem ilyenkor? – kérdezte csalódottan az ember.
– Nem hagytalak el – mosolygott rá Isten.
– Olyankor a karjaimban vittelek tovább.

homok. kő.

Ha fáj a szíved, ha megbántottak, a sérelmet, a bűnt írd homokba, így azt könnyen elfújja az irgalom szele.
Ha pedig jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy emlékezetedben örökké megmaradjon!

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.

Ákos : Elmondatott

Ákos : Elmondatott

Egymásra nőnek a percek,
Zajlik a történelem.
A fogyó időm így fordul ellenem,

Fiatal színű homlokomon,
Árkokat rajzol a Hold.
Hol a kegyelem,
Ami minden bűn alól felold?

Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békélni meg

Végtelen erő szorít
Sejtem a sorsomat
Az elmúláshoz elég egy mozdulat…

Homokból épült arcom,
A tenger mossa majd el.
Kérdéseimre senki nem felel

Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békéni meg

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Szeress, reszkess, keress új reményt,
Fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt.
Veszíts, válassz minden út egy helyre visz,
Vakulj, égj el, valaki csak benned hisz

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Gyűrött a tegnapi ágy,
Szárazon ég a torok,
Gyöngyként gurulnak szét a verssorok

Hinnem kell a jóban,
Mert csábít mindig a rossz.
De házamban soha nem volt vendég
A gonosz, a gonosz, a gonosz

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

bölcsesség lelke.

illusztráció.

Bibliai Olvasmány a Bölcsesség könyvéből, Bölcs 7,7-11

Az örök Bölcsességhez képest a gazdagság semmiség.

Könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.

Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.

A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba, mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.

Jobban szerettem az egészségnél és a szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.

De a bölcsességgel együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, és mérhetetlen gazdagságot kaptam tőle.

Ez az Isten igéje.

A Bölcsesség könyve, a Biblia görög kézirataiban „Salamon bölcsességei” a deuterokanonikus könyvek egyike.

Nyerges Attila, Wass Albert : Volt egyszer egy ember…

Nyerges Attila (Ismerős Arcok), Wass Albert : Volt egyszer egy ember…

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek.

És azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első: szél és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és nem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik látták, csodálkozva összesúgtak, és azt mondták: varázsló.
És egy napon berohantak az udvarra, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára.
És hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot nem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
(Wass Albert)

Az Ismerős Arcok magyar nemzetirock-együttes. 1999. október 23-án alakult meg az Udvari Bolondok és a $texas együttes tagjaiból. Első időkben rhythm and bluest játszottak. Egy erdélyi út következményeként változott meg a szövegviláguk és témaválasztásuk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, a trianoni döntés igazságtalanságával foglalkozik.

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.