Reményik Sándor – Nagypénteki szertartás

Reményik Sándor – Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, –
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,
És hittem én is: hátha mégis élek…

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.

Kolozsvár, 1929 március 30.

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Bartók Eszter: Itthon vagyok

Bartók Eszter: Itthon vagyok

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Hófehér mára már odakinn a város
És a szívem várja már, hogy újra lásson
A gyermek újra él itt minden mozdulat a régi
Jó ezt újraélni

Most csend legyen, ne legyen senki magányos
Ma csak Rád figyelek, ez így van jól

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Hóesés fújja szét mára majd a gondokat
Nekem úgysem lehet már Nálad semmi fontosabb
Ülj le mellém nézz rám a szemeimben itt ragyog
Minden él, Itthon vagyok

Most csend legyen, ma nem hív a város
Ma csak Rád figyelek, ez így van jól

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Bartók Eszter (MezőkövesdMagyarország, 1980. március 25.) EMeRTon-díjas magyar énekesnő és dalszövegíró. A TV2 2004/2005-ös Megasztár tehetségkutató műsorának felfedezettjeként vált híressé. Saját számával, az Elefántos dallal jutott döntőbe, ami olyan népszerű lett, hogy már a verseny elejétől játszották a rádióadók. A dal akusztikus, Eszter saját gitárkíséretével adta elő slágerét.

Jézus. Úr és Messiás.

El Greco: Pünkösd (1600. körül) – Prado-Madrid-Spanyolország

Bibliai olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből, ApCsel 2,14a.36-41
Isten Úrrá és Messiássá tette Jézust.

Pünkösd napján Péter a tizenegy (apostol) kíséretében előlépett és hangos szóval így beszélt:
„Tudja meg Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette!”

E szavak hallatára fájdalom járta át a szívüket, és megkérdezték Pétert meg a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”

Péter azt felelte: „Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Akkor elnyeritek a Szentlélek ajándékát. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de a mi Urunk, Istenünk hívja őket.”

Még más szavakkal is biztatta és buzdította őket: „Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből!”

Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.

Ez az Isten igéje.

Az apostolok cselekedetei az Újszövetség ötödik irata, a négy evangélium után soron következő történeti könyv, melyben az Egyház történetének kezdetéről és elterjedéséről kapunk beszámolót. Keletkezési ideje az i. sz. 90-es évekre tehető. Görög (koiné) nyelven írták. A megírás helyeként több várost is számításba vettek: Róma, Efezus, Cezárea, Antiochia, esetleg Achaia valamely városa.

Péter apostol vagy Szent Péter (Kr. e. 1 – Kr. u. 67. június 29.) a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke Kr. u. 33-tól haláláig. Eredetileg Simonnak (héberül ‏‏שִׁמְעוֹן Siməón; figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték, Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Pál apostol műveiben gyakran nevezi Pétert Kéfásnak is, mivel ez a kőszikla arámi változata (קֵיפָא Qéfá).

hit. ami megment.

Szent Márk evangélista

+ Evangélium Szent Márk könyvéből, Mk 10,46-52

Jézus visszaadja a vak látását, az pedig követi őt.

Abban az időben:
Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen.

Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: “Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: “Dávid fia, könyörülj rajtam!”

Jézus megállt és így szólt: “Hívjátok ide!”

Odaszóltak a vaknak: “Bátorság! Gyere, téged hív!”

Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz.

Jézus megkérdezte: “Mit akarsz, mit tegyek veled?”

A vak ezt felelte: “Mester, hogy lássak.”

Jézus erre így szólt hozzá: “Menj, a hited megmentett téged.”

Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.

Ezek ez evangélium igéi.

Márk apostol evangelista (hagyományosan 14 – 72), aki a Lévi törzséből való pap volt és Cyrenaica tartományban született.