Szent Mónika

Ez a csodálatos feleség és édesanya ,,ruházata szerint asszony, a hitére nézve férfi volt; olyan biztonság volt benne, amilyet csak az öregség ad meg az embernek; olyan szeretete volt, amilyenre csak egy édesanya képes; s olyan jámborság élt a szívében, amit csak egy keresztény nő hordozhat a szívében” — mondja róla Ágoston.

Szent Mónika (latinul: Monica), (Thagaste, 331 v. 332. – Ostia, 387 május 4.) Szent Ágoston édesanyja, a férjes asszonyok és anyák védőszentje.

Ünnepe

15. században kezdték el ünnepelni Szent Mónikát az ágostonos remetékmájus 4-én, Ágoston megtérésének emléknapját megelőző napon. 1550 körül vették fel a római naptárba is az ünnepet, majd 1969-ben helyezték át a mai dátumra, augusztus 27-re, Szent Ágoston ünnepnapja elé.

Hámori Gábor : Imádság legyen

Hámori Gábor : Imádság legyen

Van az úgy hogy nem akarok itt lenni a földön,
A hús és vér míg körül vesz a lelkemnek börtön,
Bele kényszerítve gonosz nem kívánt világba,
Menekülök én néha a versbe irt imába.
Próbálok így megnyitni egy kaput és belépni,
Kicsit itt hagyni a testet élni ami égi,
Közelebb kerülni hozzá szeretetét venni,
Köldökzsinoron keresztül mint a magzat kap enni,
Imádkozó betűk álljatok most sorba szépen,
Mutassátok úgy van itt lenn ahogyan az égben,
Látni vágyom érezni és hallani törvényed,
betűk, szavak rovásával megfejteni lényed.
Imádkozom én e percben e fehér papírlapon
Bízom benne válaszod sok kérdésemre megkapom.
Szeretlek mert annyi szépet, annyi csodát kapok,
Magamból én egy szeletet ismét neked adok,
Nemcsak annyit, mindenemet testemet, szívemet,
lélegzetem, szemem, kezem, munkám, mit művelek,
Neked adom mindenem, habár semmim nincsen,
A tőled kapott szeretet a legdrágább kincsem,
Jézus Uram szépen kérlek érints most meg engem,
Mutass utat kérlek mindig tudjam mit kell tennem.
Segíts kérlek ne legyek a jóra soha rest, bár nap mint nap
legyőzni való ellenség a test, féltékenység, irigység, lustaság és harag,
s ha nem vigyázok hamar útitársam marad.
Ments meg kérlek önmagamtól, a démonok sorától,
Segíts kérlek tisztább legyek e versnek, e sorától.
Tisztítsd meg a szívem, testem, bocsánatot kérek,
hogy lelkem gyakran gúzsba köti sok sátáni vétek,
Ments meg engem a gonosztól,
Ments meg önmagamtól,
Legyél kérlek útitársam most e pillanattól,
el ne hagyj és segíts, én se válasszak más utat,
Csak azt mit a lélek szava naponta megmutat,
Taníts kérlek őszintén tiszta szívből szeretni,
A félelmeket, bántásokat, elengedni, feledni.
Taníts kérlek imádkozni, igazán lélekből, ezt várod
a magyartól a szeretet népedtől.
Segíts imádság legyen ha kenyered szelek, imádság legyen ha állok,
ha valahová megyek, imádság legyen a munka, vagy ha alszom
éppen, imádkozzak hozzád szívből, ha nem kapom mit kértem,
imádság legyen reggelem, estém, s lépéseim,
imádság legyen válaszom, és a kérdéseim,
imádság legyen testtartásom, járásom, nézésem,
imádság legyen minden szívben születő érzésem,
imádság legyen nevetésem, humorom és könnyem,
imádság legyen ha nehezen megy, akkor is ha könnyen.
Imádságban bízzam én rád minden másodpercem, fájdalomban,
félelemben, örülni legyen merszem.
Mert csak azt kapom tőled mi a javamat szolgálja,
Imádkozom, legyek mindig Krisztus hű szolgája.

Sárhelyi Erika Az én csendem

Sárhelyi Erika Az én csendem

Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.

Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.

De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.

Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.

Sárhelyi Erika (Budapest, 1965. szeptember 19. –) magyar költőnő.

Sárhelyi Erika saját blog itt.

 

szeretni. nevetni. hálásnak lenni.

Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni.
Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől.
Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben. Hallgatni nagyokat.
Ehelyett teljesen mást teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb..
Mennyi elpocsékolt perc és óra… Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év… És egyszer …elmegyünk. Haraggal, el nem intézett dolgokkal.
Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most meg tudnánk nevetni.
Hálásnak lenni, hogy élünk…

Fenyő Iván (Budapest, 1979. június 15. –) magyar színész.

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod,
jól lakatom szeretettel az egész világot…
Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni!
Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!

Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot:
Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok.
A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé,
ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!

Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök,
és magamra kedves arcot, és megértőt öltök.
Szakácsokat is keresek, akik velem főznek,
akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.

Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik,
ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik.
Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám,
s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!

Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal,
csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal!
Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában,
ne legyen több éhes lélek ebben a világban!

Versei : versek.aranyosiervin.com.

Aranyosi Ervin (1958. október 4. – ) életviselési tanácsadó, költő.

Bartalis János : Kereslek

Bartalis János : Kereslek

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.

Kereslek a fényes tavaszban,
az erdők virágos feje int: itt vagy.
Kereslek az esőben, a szomjas
vetések susogják: jelen vagy.
Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak.
Ez az én boldog Istentaláló időm.

A hegy azt riogja: Im, megtaláltad te az Uradat,
A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé árva.
Most már nyugodtan hajthatom szemem álomra.
Eljött az én Istenem.
Érzem szívem melegét, érzem hátam borzongását.
Hallom a fellegek suhanását,
Nem vagyok többé egyedül.
Reggel köszöntenek a virágok: Ember társam!
Este köszöntenek elfáradt állatok: Élet sorsomos!
S ha az emberek köszöntés nélkül haladnak el mellettem,
már az sem baj.
Ha káromolnak: akkor sem haragszom.
Mert én megtaláltam az én Istenemet.
Ó, halleluja! Halleluja!

31 éve, ezen a napon halt meg Bartalis János erdélyi magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Bartalis János (Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.

alázatos lélek imája.

Advent első vasárnapja.

Bibliai Olvasmány Izajás próféta könyvéből , Iz 63,16b-17.19b;64,1.2b.3-8
Az alázatos lélek imája: Bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget.

Te vagy, Uram, a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.

Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Leszálltál, és színed előtt megolvadtak a hegyek!

Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidon járva rád emlékezik.

Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk; bűneinkben vagyunk régtől fogva, bárcsak megszabadulnánk!

Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket.

Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.

Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed művei vagyunk mindnyájan.

Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.

Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.

Ez az Isten igéje.

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá(héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arab اشعیاء, Asíja) az i. e. 8. században élt judeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.