magyar delfin.

Amikor Hajós Alfréd 1896-ban vizsgára jelentkezett a műegyetemen, egyik tanára, Ilosvay professzor majdnem eltanácsolta: “Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!”

A versenyszerű sportolás csakugyan úri hóbortnak számított akkoriban. De Hajós nem divatból kezdett el sportolni. A szegény zsidó család Guttmann Arnold néven született gyermeke 13 éves korában árva lett: édesapja a Dunába fulladt. Ekkor határozta el, hogy megtanul úszni. 15 éves korára már versenyszerűen úszott, hol a Dunában, hol a Rudas-fürdő meleg vizű medencéjében gyakorolt. Edzéseit a hajnali órákban tartotta, mert iskoláiban nem nézték jó szemmel a hóbortját. 17 évesen már magyar és Európa-bajnoki címet szerzett. Hetedmagával – egyetlen úszóként – került be az első magyar olimpiai keretbe. Mindössze 18 éves volt.

Az úszóversenyeket 1896. április 11-én az Athén mellett Zea-öböl 11 fokos hideg vizében rendezték. A 20 indulót gőzhajók szállították ki az öböl közepén fekvő 100 m-es versenypálya rajtjához, egy bójákra kifeszített kötélhez. Az úszásnem nem volt meghatározva. Hajós azt a váltott karú úszástechnikát használta, amelyet a dunai matrózoktól tanult. A mai gyorsúszás kéztempóját ezzel ő honosította meg az úszósportban, lábtempója pedig a pillangóúszáséhoz volt hasonló. Hajós a hullámzó vízben végig vezetve 1:22,2 perces idővel elsőként ért célba. Az első magyar olimpiai bajnok tiszteletére maga a görög trónörökös vonta fel a hajó árbocára a magyar zászlót, amelyet Hajós hozott magával Budapestről. A győzelmét követően a görög zenekar elkezdte játszani a bajnok országának himnuszát: az osztrák császári himnuszt. A jelen lévő magyarok ezt azonnal leállíttatták és eljátszatták a magyar himnuszt.

A ceremónia elhúzódott, pedig Hajósnak sietős lett volna. Benevezett ugyanis az 500 méteres távra is, amelyet nem sokkal később indítottak. A magyar sportoló végül lekéste a középtávú versenyt, így nem maradt más választása, mint hogy elinduljon az 1200 méteres távon. Mivel már tudta, hogy a víz nagyon hideg lesz előzőleg faggyúval kente be a testét. Az verseny 15 versenyzője egy gőzhajó oldaláról pisztolylövésre ugrott a vízbe. Hajós azonnal az élre tört, 15 méteres előnye behozhatatlan volt. Még versenyzett, amikor már elkezdték felhúzni a magyar zászlót. Annyira átfagyott, hogy nem tudott kijönni a tengerből, a közönség ovációja közben a matrózok segítették partra. Az éljenzés közben a trónörökös felkiáltott: “Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” Másnap a görög újságok címlapján már a “Magyar Delfinként” szerepelt. A bajnoki címet jelentő ezüstérmét (aranymedál még nem volt) a görög királytól vehette át.

Hazatérése után folytatta egyetemi tanulmányait. Eközben – professzora rosszallása ellenére – bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is. Hamarosan megismert egy új sportágat, amelynek teljesen a hatása alá került: a footballt. A Budapesti Torna Club csapatában 1897-ben játszott először mint csatár. Amikor 1899-ben megszerezte a diplomáját, elhatározta, hogy felhagy az aktív sportolással, és építészként dolgozik tovább. Nem sokáig bírta. 1902-ben a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén – csapatkapitányként – újra pályára lépett az osztrákok ellen.1906-ban ő lett az első magyar szövetségi kapitány, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Eközben, mintegy mellékesen, meghonosította a modern sportújságírását. Az első sportlap, a Sport Világ az ő szerkesztésében jelent meg.

Persze nem a sportból élt. Először Lechner Ödön mellett dolgozott építészként, majd 1907-ben saját irodát nyitott. Ő tervezte többek között a debreceni Aranybika Szállodát, Európa akkor legmodernebb stadionját, az újpesti Megyeri úti sporttelepet, és a később róla elnevezett margitszigeti sportuszodát. Az 1924-es párizsi olimpián még művészeti vetélkedőket is tartottak. Benevezett és egy stadiontervével ezüstérmet nyert (aranyat nem adtak ki). Eredményeinek is köszönhette, hogy a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett, később pedig, ha nagy nehézségek árán is, de túlélte az üldözéseket. A háború után, a magyar futball 50. születésnapján, az 1947. május 4-én rendezett Magyarország – Ausztria mérkőzésen ő végzete el a kezdőrúgást. Budapesten halt meg 77 éves korában.

Forrás : sikertreningek.hu .

140 éve ezen a napon született Hajós Alfréd, magyar építészmérnök, az első magyar olimpiai bajnok, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann ArnoldBudapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgólabdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a „Magyar delfin”.

Még több Róla itt.

Hajós Alfréd

“Eljött április 11. A nagy nap. Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Társaim mélyen aludtak, és noha felébresztettem őket, egyik sem ajánlkozott, hogy elkísér. Mindnyájan teljes kimerültségre hivatkoztak.

Így hát egyedül mentem az öbölig, senki nem volt velem, aki masszírozott, vagy bátorítólag biztatott volna.

Amikor elértem a félkör alakú öblöt, ott már vagy 40000 néző gyűlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét.

A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya tehát meglehetősen szakszerűtlen, hogy ne mondjam, primitív volt.

Az öltözőktől kis gőzbárkák vittek ki a starthoz, ahol szám szerint 16-an a vízbe ereszkedtünk, és egymás mellett megfogtuk a startkötelet. Balra tőlem az amerikai Williams, jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start!

Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, csak a cél lebegett a szemem előtt, amelyet minden testi és lelki erőm megfeszítésével el akartam érni. Észre se vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézők egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba.

A hangzavarból szavak voltak kivehetők, amelyek az kiáltották: ‘Zito i Ungheria!’ És a versenybírák hajójának legmagasabb árbocán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk.

A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, de már az első taktusok után elhallgatott.

A rákövetkező csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar himnusz. Győzelem! Győzelem!” Első lettem minden olimpiák történetében először megrendezett úszóversenyen!”

59 éve ezen a napon halt meg Hajós Alfréd, magyar építészmérnök, az első magyar olimpiai bajnok.

E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold; Budapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a „Magyar delfin”.

Még több Róla itt.