szerencse.

A Te lelked az olcsó cipő szorítja, másnak lába sincs
Te fodrászra vágysz, más haj nélkül él, boldogan
Te divatos testet szeretnél, más csupán enni, egyszer az életben, sokat
Te jó jegyekre számítasz a bizonyítványba, más repülne a boldogságtól, ha a gyermeke élne
Te csendet akarsz magad körül, van, aki az életét adná, ha még egyszer hallhatná, ahogy megtelik a ház
Te szépséget akarsz, van aki életet, mindenáron
Te rendet szeretnél a házban, van, aki egy lyukkal is beérné
Te nyaralni szeretnél jövőre, van, aki megélni a holnapot
Te ma kiabálsz, és lesz, aki az égbe kiált
Te szerencsés vagy, nagyon szerencsés!!!

(Todorovits Rea)

Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

Szíjjal vertek, ez volt az iskolám,
Bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek,
Nem várhattam meg amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat…
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral játok
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet!
Míg hozzá nem érek…

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta mint a friss hó,
Mikor mondom rólad szól az óda,
Pedig mondom hosszú évek óta…
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

Hazatérni, nézni ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni ha néha nincs igazad…
Veled nevetni, mikor örülsz…
Hallgatni csak mikor mellettem ülsz…
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz…
Gyújtasz, égetsz, megölelsz…

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

Suttogni csak mikor fáradt vagy,
Kilesni mikor kibontod hajad…
Várni rád mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz halkan mész el…

Suhog a selyem mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok mikor szeretsz…

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

74 éve, ezen a napon született Földes László – Hobo magyar bluesénekes, dalszerző és előadóművész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Földes László (közismert becenevén Hobo; Újpest, 1945. február 13. –) Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, előadóművész és a Hobo Blues Band alapító tagja és énekese.

József Attila : Reménytelenül

József Attila : Reménytelenül

Lassan, tünõdve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyûlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színû égboltban…

Vas-színû égboltban forog
a lakkos, hûvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –

Bennem a mult hull, mint a kõ
az ûrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idõ.
Kard éle csillan: a hajam – –

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízû számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék –

81 éve a tegnapi napon halt meg József Attila, e bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11.Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe ‘
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
„Adj Isten!”- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

Facebook profil itt.

Claire Kenneth : Anyu, tüntetni megyek!

Claire Kenneth : Anyu, tüntetni megyek!

Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz…
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész…
Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól…
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól…
Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt…
Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak…
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek itélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!

Claire Kenneth (Kölcsey Kende Klára) (1910. július 23. – 2000. április 21.) magyar írónő.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelennovember 11-én.

Szabó Lőrinc: Tihany partján a hegy alatt

Szabó Lőrinc: Tihany partján a hegy alatt

Együtt szöktünk a hegyeken át,
gyönyörű volt a Bakony,
a napot csókoltam szemeden
s fiúsra nyírt hajadon.

Gyönyörű voltál, de lelkemet
árnyék futotta be:
csókoltál, mint aki nem akar
gondolni valamire.

Gyönyörű volt az éjszaka,
a holdfényes Bakony,
s másnap már a tihanyi nap
ragyogott a hajadon.

Tihany partján a hegy alatt
szeretőknek lakni jó.
Boldogan tartotta az eget
kék karjaiban a tó,

és jártuk a koranyári vetést
és szedtük a pipacsot
és néztük a sirályt, ahogy
a vízbe le-lecsapott,

és este a csöndesedő csalogány
bedalolt az ablakodon
és éjszaka hét csillag ragyogott
szemeidben és hajadon.

Együtt szöktünk… Gyönyörű az est.
Mért vagy hát oly szomorú?
Nem kell már, aki vagyok, az
a csúnya, szegény fiú?

Megúntál? Elpattant a varázs?
Sírsz, s nem tudod, miért?
A tavi tündér gyöngyöket ad
a könnyeidért.

Most megy le a nap, részeg ragyogás
az alkony gyönyöre:
úgy csókolsz, mint aki nem akar
gondolni semmire.

Forrás : NapiVers.

60 éve, ezen a napon halt meg Szabó Lőrinc, magyar költő.
E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.

Gryllus Dániel – Lackfi János: Hóban fényben

Gryllus Dániel – Lackfi János: Hóban fényben

Pötyöget a hó már,
maszatol a fény.
Lefelé az utcán
csoszogatok én.

Fekete kutyám
belepi a tél,
fekete kutyámnak
a színe fehér.

Fekete hajam
megeszi a dér,
zizeg a fehérség,
derekamig ér.

Aki idebenn ül,
szeme kacagó.
Aki odakinn jár,
foga vacogó.

Ha röpül a szán,
visitoz a lány,
ha lobog a kályha,
tömöm a pipám.

Csikorog a hó,
csivog a rigó,
de a kalyibában
ropog a dió.

Kupacok az ágon,
suba van a fán:
ide-oda hajlik
fa-öregapám.

Terel a juhász,
keze hadonász’,
kavarog a gyapjú,
puli kotorász.

Gomolyog a táj,
puhul a homály,
nyikorog a pásztor,
tekereg a nyáj.

A Csík Zenekar egy magyar népzenei együttes, 1988 óta a magyarországi népzenei élet egyik meghatározó szereplője.
Tagok :Barcza Zsolt, Bartók József, Csík János, Kunos Tamás, Majorosi Marianna, Makó Péter, Szabó Attila.
Hivatalos honlap itt.

Hivatalos facebook oldal itt.

Gryllus Dániel (Budapest, 1950. április 23. –) Kossuth-díjas magyar zeneszerző, előadóművész, zenész.

Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.