Weöres Sándor: Két hajnali himnusz

Weöres Sándor: Két hajnali himnusz

Harcias ének

Lándzsás pirkadat robogva
ront az éji árny-sorokba.
Földúlván az éjszakát,
hűn példázza szent Urát.

Jóságnak dühös királya!
szeretetnek oroszlánja!
szép példádból értelek
s örömömben reszketek.

Balga az, ki földi s égi
örömét Tetőled kéri:
a boldogság sose fő,
sose cél, csak pihenő.

Hogy tartós legyen Egészed,
váltakoznak mind a részek.
Nem a megnyugvás a cél:
mind mozogjon, ami él.

Szent törvényed: minden élet
csak a más veszésén élhet.
Nem a békesség a cél:
minden öljön, ami él.

Gyujts rám egyetlen szerelmet,
érte ezret ölni merjek
és Teérted, Pirkadat,
megölessem magamat.

Élő nappal jő az égen
égő diadalszekéren
s mint az ocsudó füvek,
örömömben reszketek.

106 éve ezen a napon született Weöres Sándor költő, író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.
Weöres Sándor (IPA: [‘vœrœ∫ ‘∫a:ndor]; Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége, Károlyi Amy költő.

Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
– fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet – égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
– így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
– fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.

49 éve, ezen a napon halt meg Váci Mihály, magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Váci Mihály (Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) kétszeres József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő, műfordító.

Piros Ildikó (Kecskemét, 1947. december 23. –) Kossuth– és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Első férje Pintér Tamás kaszkadőr, jelenlegi férje Huszti Péter Kossuth-díjas színművész.

fű. csillag. ég.

“Szereti a fű a csillagot, de a csillag messze fenn ragyog.
Jaj, a csillagos ég de magos!
Szegény födi fűszál harmatos.”

Gárdonyi Géza

Forrás: Antal Zsombor facebook.

Gárdonyi Géza (született ZieglerAgárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikusanekdotikustörténetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziósnaturalistaszimbolista stíluseszménye között.

Babits Mihály : Esti kérdés

Babits Mihály : Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

77 éve, ezen a napon halt meg Babits Mihály magyar költő, író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Szentistváni Babits Mihály, teljes nevén: Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 5.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod,
jól lakatom szeretettel az egész világot…
Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni!
Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!

Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot:
Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok.
A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé,
ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!

Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök,
és magamra kedves arcot, és megértőt öltök.
Szakácsokat is keresek, akik velem főznek,
akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.

Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik,
ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik.
Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám,
s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!

Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal,
csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal!
Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában,
ne legyen több éhes lélek ebben a világban!

Versei : versek.aranyosiervin.com.

Aranyosi Ervin (1958. október 4. – ) életviselési tanácsadó, költő.

Bartalis János : Kereslek

Bartalis János : Kereslek

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.

Kereslek a fényes tavaszban,
az erdők virágos feje int: itt vagy.
Kereslek az esőben, a szomjas
vetések susogják: jelen vagy.
Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak.
Ez az én boldog Istentaláló időm.

A hegy azt riogja: Im, megtaláltad te az Uradat,
A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé árva.
Most már nyugodtan hajthatom szemem álomra.
Eljött az én Istenem.
Érzem szívem melegét, érzem hátam borzongását.
Hallom a fellegek suhanását,
Nem vagyok többé egyedül.
Reggel köszöntenek a virágok: Ember társam!
Este köszöntenek elfáradt állatok: Élet sorsomos!
S ha az emberek köszöntés nélkül haladnak el mellettem,
már az sem baj.
Ha káromolnak: akkor sem haragszom.
Mert én megtaláltam az én Istenemet.
Ó, halleluja! Halleluja!

31 éve, ezen a napon halt meg Bartalis János erdélyi magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Bartalis János (Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.

Gárdonyi Géza: Útra készülődés

Gárdonyi Géza: Útra készülődés

„Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja,
kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,
az én szívem kétség nem szorongatja,
midőn indulok végórám felé.
A halál nekem nem fekete börtön,
Nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
Egy ajtó bezárul itt a földön,
S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen:
Ez a halál!”

Gárdonyi Géza (született ZieglerAgárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikusanekdotikustörténetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziósnaturalistaszimbolista stíluseszménye között.

halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorumkeresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják, ekkléziológiailag a »szenvedő egyház« (ecclesia patiens) ünnepe, a Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

Minden elhunyt hívő lelke, Isten irgalmasságából békességben nyugodjék: az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Ámen.