Gyönyörű mind, amit az Isten formált

Gyönyörű mind, amit az Isten formált

Gyönyörű mind, amit az Isten formált,
Csodaszép minden, mit keze alkotott.
Ragyogó színt, rügyező lombnak formát,
Meredek bércnek formát Ő adott.

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Csalogánydal, suhanó fecske röpte,
Millió csillag, mind Istenről beszél.
Ölelő kar, szerető szív sok könnye,
Üzeni adjunk hálát mindenért!

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Kikelet jön, s kivirul minden élet,
Amikor nyár lesz, oly dús az ért kalász.
Ha jön az ősz, s a gyümölcs mind megérett,
Jöhet a tél mert áldást rejt a ház.

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

Ugye míly jó, amit az Úrtól kaptunk,
Szeretet, béke, mit Szent Fia hozott!
Ideje hát valamit önként adnunk,
Ugyanúgy adni, ahogy Ő adott!

Hála, köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk!
Éltünk óvja, védi minden percben
Égi JóAtyánk.

író

„Az én szerény és talán naiv, de őszinte véleményem szerint: az írónak nemcsak néznie kell, de látnia is, szélesebben, részletesebben és mélyebben, mint másnak, nemcsak tapasztalnia kell, de éreznie is, erősebben, intenzívebben, mint másoknak, nemcsak keresnie kell, de találnia is, többet, értékesebbet, mint másoknak.

És azt, amit látott, tapasztalt és talált, fel kell tudnia dolgozni és végül formába is önteni: történetté, dallá, színjátékká, a mesemondás, dalolás, drámaírás mesterségének alapos tudásával és egyetlen eszközével egyetlen anyagában: népe, nemzete nyelvével.

Egyet kell még tudnia csak: ne hazudjon soha, és csak azt írja meg, amit ő maga is igaznak tud és hisz.

Mert az írónak igaz embernek kell lennie.” (Válasz az Utunk körkérdésére, 1955)

136 éve ezen a napon született Kós Károly magyar építész, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Rafi Lajos : Fekete Május

Rafi Lajos : Fekete Május

Természetesen csak annyit akarok,
amennyit egy ember akarhat
megtartó és létösztönével,
a túlélés becsületével.

Minden percem mostoha jóság,
földözvert csoda, amit az istenek
most formálnak bennem újra.
Kínjaim hát a számba veszem.

Körülfon a rettegés, bánat,
mint egykor Krisztust az alázat,
átadnak engem is a keresztfának.

Csak azt akartam, sétáljunk, együtt.
Nem szédítelek, csak egy percet.
Rügybe szöknek a fák
s nyomja fejem a fekete május.

Hazudtam?

 

Rafi Lajos : Crni maj

Naravno samo toliko želim
koliko jedan čovek nagonom
samoodržavanja, poštenjem
preživljavanja poželeti može.

Svaki minut mi je maćehinska dobrota,
o zemlju udareno čudo što bogovi
sad formiraju ponovo u meni.

Pa poređam svoje muke.
Obavija me zebnja, tuga,
kao nekad poniznost Hrista,
raspeću i mene predaju.

Samo sam hteo da šetamo, zajedno.
Ne zavaravam te, samo minut.
Na granama nabrekli pupoljci
i tišti me crni maj.

Jesam li lagao?

Prevod: Fehér Illés

RAFI Lajos (Jobbágyfalva, 1970 – Gyergyószárhegy, 2013. június 24.) erdélyi cigány költő.

1970-ben Marosvásárhelyen született, cigánykovács nemzetségből. Egy éves korában került Gyergyószárhegyre a Nyárád mentéről. Iskoláit Gyergyószár­hegyen és a Gyergyószentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. 1989-ben érettségizett. Hat gyermek édesapja. Bádogosságból tartja fent családját, Gyergyószárhegyen él. Télen szociális segélyből. Földhöz vert csoda című kötete 2007-ben jelent meg, a L’Harmattan Kiadó gondozásában.

Forrás : Ezüst híd blog.

Továbbá : Rafi Lajos facebook.