fenyítés. vigasztalás.

Simon András alkotása

Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből , Zsid 12,5-7.11-13
„Akit az Úr szeret, megpróbálja azt.”

Testvéreim!
Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól:

„Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?

Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet, később azonban az igaz élet és békesség gyümölcsét termi annak, aki elviseli.

Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.

Járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

Ez az Isten igéje.

A Zsidókhoz írt levél (Héber levél) az Újszövetségbe kanonizált levél. A szerző és a címzett “személyéről” a kutatók nem jutottak megegyezésre.

vigasztalás, üdvözülés

Szentlecke  a Zsidókhoz írt levélből

“Akit az Úr szeret, megpróbálja azt.”

Testvéreim!
Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól:
“Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?
Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet, később azonban az igaz élet és békesség gyümölcsét termi annak, aki elviseli.
Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.
Járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

Ez az Isten igéje.
—–

Szent Lukács evangélista freskója a váci székesegyház kupolájának dél-keleti csegelyében.

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Isten országában napkelettől napnyugatig mindenkinek helye van.

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt.
Valaki megkérdezte tőle: “Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?”
Ő így válaszolt: “Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.
A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: “Uram, nyiss nekünk ajtót.”

Erre ő azt feleli nektek:  “Nem tudom, honnan vagytok.”
Akkor ti bizonygatni kezditek:  “Veled ettünk és ittunk; a mi utcánkban tanítottál.”

De ő megismétli: “Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!”
Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan.
Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.
“Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

Ezek ez evangélium igéi.

—–

A Zsidókhoz írt levél (Héber levél) az Újszövetségbe kanonizált levél. A szerző és a címzett “személyéről” a kutatók nem jutottak megegyezésre.

Lukács evangélista a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született. Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Macedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.