választás. döntés.

Elizabeth M. Gilbert

Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám.

Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok.

Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre – rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat).

Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal.

És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.

Elizabeth M. Gilbert (Waterbury, Connecticut, 1969. július 18. –) amerikai regény-, esszé-, elbeszélés-, életrajzi és emlékiratíró. Világhírét a 2006-ban írt Eat Pray Love (Ízek, imák, szerelmek) emlékirata hozta meg, amely 2010 júliusában már 180. hete szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján. 2010-ben ugyanezen címmel filmet is készítettek a történetből.

Jézus megkisértése…

Duccio: Krisztus megkísértése a hegyen

Nagyböjt első vasárnapja

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 4,1-13

Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra.

Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.

Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.”

Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom.Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.”

Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”

De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

Élet kenyere.

Évközi 18. vasárnap. Evangélium.

Alexander Ivanov : Kenyérszaporítás

Evangélium Szent János könyvéből, Jn 6,24-35

Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.

Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél ide?’’

Jézus azt felelte:

,,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.’’

Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?’’

Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.’’

Erre megkérdezték tőle: ,,Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ,,Égi kenyeret adott enni nekik”’’ [Kiv 16,4].

Jézus ezt válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.’’

Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!’’

Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.’’

Ezek az evangélium igéi. Áldunk téged Krisztus.

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

esznek is. marad is.

Bibliai olvasmány a Királyok könyvéből, 2Kir 4,42-44

Majd odajött egy ember Baálsálisából, és zsengéből való kenyereket hozott az Isten emberének: húsz árpakenyeret s friss gabonát a tarisznyájában.

Erre ő azt mondta: ,,Add oda a népnek, hadd egyen.’’

A szolgája erre azt felelte: ,,Mi ez ahhoz, hogy száz ember elé adjam?’’

Ám ő ismét azt mondta: ,,Add csak oda a népnek, hadd egyen, ezt üzeni ugyanis az Úr: ,,Esznek is, marad is.’’

Odatette tehát eléjük, s ettek, s maradt is, az Úr szava szerint.

Ez az Isten igéje.

A királyok első és második könyve protokanonikus történeti könyv az Ószövetségből. Melachim, azaz “Királyok””-nak nevezi a héber kánon.

József Attila : Kinálgató

József Attila

József Attila : Kinálgató

Hé vendégek, a begyetek!
Nehogy mindent megegyetek!

Kínálgató

Ne feledd, hogy régi szabál:
Csak mértékkel egyél, igyál.
Kövérség korai vénség,
Tehát móddal ó vendégség.
Az angyalok sose esznek
Mégis gyönyörűek lesznek.

Étkek áradata

Tea csigaleves módra
E levestől mennek falnak
Kik belőle sokat falnak.

Hideg fogas
Cúgot kapsz a halevéstől,
Nemcsak soktól, de kevéstől.

Halmajonez
Majonezből bármily kevés,
Harmadnapos hideglelés.

Töltött tojás Casinomódra
Hajh a tojás nehéz falat!
Ezt mondja a tapasztalat.

Csirkesaláta
Füled szaggatja a csirke.
Ebbe őrült bele Kirke.

Hideg rosztbif körítve
Rosztbif reuma forrása,
Aki eszi, kárát lássa.

Pulykamell jó asszony módra
Pulykamelltől hull a hajad,
Jobb tehát ha tálban marad.

Kappansült körítve
Szeplőt szaporít a kappan,
Nem viszi le semmi szappan.

Uborka és salátafélék
Ludtalpat kapsz uborkától,
Ne is égy belőle mától.

Torták és édességek
Torta hájat nevel búra:
Biztos a karlsbadi kúra.

Pogácsák és sós sütemények
Pogácsától kezed reszket,
Vegyed tudomásul eztet.

Feketekávé
A fekete török átok –
Dehát úgyis megisszátok…

Ürmös és ringató borok
Megmondták az apostolok,
Nem inni valók a borok.

Bucsúztató

Im hát aki mértéklettel
szórakozott az étkekkel,
s meg nem roggyant keze-lába,
jöhet a táncoskolába.
Járjuk, mint a szél a pusztán,
fölfrissülünk majd káposztán,
káposztának is a levén,
mint a beduin a tevén.

(E hasonlat egyéb hián,
nem történt csak a rím mián.)
S ha még fogát feni falánk, –
frissen sül a farsangi fánk,
kivül piros, belül foszlik,
míg a vendég el nem oszlik.
S aki panasszal van bajba’,
menjen a sóhivatalba!

1930. márc. 25.

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11.Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.

elmentetek.

György Attila

Szomorú írás: de ha elmentetek, hát el.

Hát elmentek. Ha el, hát el.

B. elment: válogatott csapatkapitány volt. K. elment: kávéházai voltak, és jó ember volt. S. is elment: tanár volt, nevelő, és elment. L. is elment: sportoló volt, bajnok és jóbarát. Sz. is elment, M. is elment, ha elmentek, hát elmentek. Barátaim. És még sokan mások. Barátnőim is.

Nem messze, csak ide Londonba, Brüsszelbe, Hamburgba, Melbournbe, Calgaryba. Aki csak az Anyaországba ment – mondjátok, Barátaim, nektek mitől Anya, ha elmentetek? – azokkal még köszönünk néha. Mégis közelebb van. Pedig oda is elmentetek, sokan.

Néha szeretnék az egészségetekre inni, koccintani.

De kivel?

Vagyunk még páran. Még. De úgy valahogy, hogy aki van, az sincs. Aki itthon maradt, van még egy kis birodalom, rendszerint falun, talán ez a jövő. Ott még meg lehet élni. Talán. Még.

Velük ritkán találkozom, olyankor koccintok. Rátok is, akik elmentetek. Amíg emlékezünk rátok. Még.

De lassan már egymásra sem. Nézem ezt a kicsi várost, itt, a Kárpátok kanyarában, ezt szerettük, itt éltünk, itt élünk páran, nélkületek. Még.

Nekem még van egy falatnyi hazám itt. Egy kicsi szerkesztőség, egy kicsi kávéház. Olyan, amilyen: de itt vagyok vele. És néha Rátok gondolok, akik elmentetek: és nem tudom, kinek volt igaza.

Bizonyosan megvolt rá minden okotok. Bizonyosan jobban éltek most.

És bizonyos vagyok benne: nem éltek jobban. Aki a nélkülözés elől menekül el, abban megmarad a nélkülözés alakú űr. Lehetnek új barátok, lehet font, dollár, euró és yen: soha nem szabadultok a haza képzete elől. Nehéz, és kissé közhelyes ez a mondat: de ismerlek Benneteket: még. Még.

Ti nagyon jól tudjátok, mert ezért mentetek el: aki itthon maradt, annak nehezebb. És persze, könyebb is, mert itthon van. Igen, én is gyáva voltam, naiv, kényelmes: mert itthon maradtam, és most itt ülök néha a Petőfi utcában, és vasárnaponkét már annak örülök, ha Máriusszal és Liviuval kávézom: mert jó emberek, csak éppen nem a sajátjaim. De jó velük itthon, mert itthon vagyok: még. Még.

Nélkületek már nem sokáig. Mert amikor elmentetek, nem csak magatok jobbik felét hagytátok el: hanem minket is. Engem is. A sok „engemet”, akiket fel lehet hívni telefonon, egyre ritkábban: de néha-néha mégis. Még.

De ez nem szemrehányás, és nem is önfelmentés. Könnyű volna erre kihegyezni a dolgokat, és valami frappáns befejezést adni ennek az írásnak, amiről magam sem tudom, mi az: meg tudnám tenni, íróember vagyok. Még.

De nem.

Együtt éltem, együtt ittam, együtt ettem, és együtt laktam Veletek. Még mindig hiányoztok. Még.

Hiányoznak a barátok, a harcostársak, kissé megvisel az, hogy lassan még van amiért, de nincs akiért harcolni.

Most már fontosabb a feleségem, a macskám, és az eltett vegyes savanyúság, mert ezek, amiben feltétlen megbízhatok. Egyelőre.
Még.

Vagy már.
Forrás : György Attila facebook.

György Attila facebook oldala itt.

György Attila blogja itt.

György Attila (Csíkszereda, 1971. augusztus 15. –) József Attila-díjas romániai magyar író, újságíró, szerkesztő.