sütemény.

Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a repülőgépre. Mivel több órát kellet várnia, eldöntötte, hogy vásárol egy jó könyvet.

A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is. Leült a váróteremben egy padra, pihenni és olvasni kezdett.

A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni.

Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta: Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!

Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utolsó sütinél ezt gondolta: Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő?

A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte, és odanyújtotta a felét neki.

Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant, a felszállópálya felé.

Ahogy leült a repülőgépen a helyére, kinyitotta a kézitáskáját, hogy kivegye az olvasószemüvegét, és legnagyobb meglepetésére akkor veszi észre a süteményes tasakját egészben és érintetlenül.

Egyszerűen pocsékul érezte magát. Rájött a tévedésére.

Teljesen elfelejtette, hogy a süteményes tasakját a kézitáskájába tette. A férfi megosztotta vele a süteményét minden félelem, és minden rossz érzés, rosszindulat nélkül.

Lesokkolva emlékezett, hogy miket gondolt, hogyan nem osztotta volna meg a süteményét az ismeretlennel. És most már nincs alkalma, hogy tisztázza a helyzetet, hogy bocsánatot kérjen.

Létezik pár dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni…

– A szót, miután kimondtuk.
– Az alkalmat miután elszalasztottuk.
– Az időt, ami már elmúlt.

szigor mögött.

„Az én apám szigorú volt a gyermekeihez. Áldja meg érte az Isten haló porában is! Mivel mindig jó azt tudni, mi mögött mi van, én is kerestem, mi van a szigor mögött. Elkerültem már a háztól, amikor rájöttem.

Szent Péter és Pálkor mint gimnazista hazatértem, az egész család az útbaeső családi szőlőben várt rám.

Az apám odavezet egy fiatal cseresznyefához, amelyen pár szem cseresznye piroslott:

»Te kóstold meg először az első termést; ez a te fád, te ojtottad!«

Úgy tettem, de adtam a kevésből egy-egy szemet a szülőknek és a testvéreknek is. Azonban nem egészen értettem a dolgot.

Az apám, ahogy édesanyám súgta, megvette azt a 11 ojtványt, amelyeket a faiskolában, mint elemista tavasszal én ojtottam, de már rég elfelejtettem őket; átültette a családi birtokra.

Most napok óta gyermekektől, tolvajoktól, madaraktól őrizgette a fát és termését az ojtó számára.

A fák megnőttek, elterebélyesedtek, a gyümölcs egyre több lett, de évről-évre érintetlen maradt hazatértemig.

Érettségiztem, újmiséztem, ezüstmiséztem.

Sok minden változott körülem, de az apám változatlan hűséggel őrizgette a fát.

Édes volt a gyümölcse, hisz az én fám termette.

De a legdrágább gyümölcse mégiscsak az apám és a család finom figyelme és szeretete volt; ahol a fámat úgy becsülik, mennyire szeretnek, értékelnek, mint magamat.

Az apámat azóta kidöntötte a halál, az én régi fámat a vihar; de a fa virága, tanítása kísér életutamon.”

Forrás: https://www.mindszentyalapitvany.hu/products/vallomasok/

44 éve, ezen a napon halt meg Mindszenty József bíboros. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, isten nyugtassa békében őt.

Tiszteletre méltó Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József (Csehimindszent, 1892. március 29. – Bécs, 1975. május 6.) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímásabíboros. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek utóda. A magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja, üldözték a nyilasok és a kommunisták egyaránt. Életútja bebizonyította, hogy a Rákosi-korszak és a nyilas diktatúra természetéből adódóan az egyház csak elvtelen, erkölcstelen és megalázó kompromisszumot tudott volna kötni, ennek pedig a bíboros sziklaszilárdan ellenállt.