újraalkotás.

János látomása Patmosz szigetén

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből, Jel 21,1-5aÉn, János, új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és a tenger sem volt többé.

Akkor láttam, hogy a szent Város, az új Jeruzsálem alászáll az égből, az Istentől. Szép volt, mint a vőlegénynek fölékesített menyasszony.

Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang:

„Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt.”

Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáalkotok mindent!”
Ez az Isten igéje.

A jelenések könyve, más néven János jelenései vagy apokalipszise (Αποκάλυψη του Ιωάννη) a Biblia újszövetségi iratainak részét képező, az 1. század végén, Domitianus római császár uralma alatt keletkezett, görög nyelvű őskeresztény mű.[2]

A jelenések könyve címzettjei a Jézus Krisztusban hívő keresztények, valamint a korabeli egyházközösségek. A könyv továbbá Isten egyházának története az őskeresztény kortól egészen a végítélet napjáig és az új föld felálltáig.

tenyerek. tartók és hordozók.

Tamási Áron

„Mindnyájunkat két tenyér tart és hordoz ebben az életben.

Az egyik tenyér az Istené, a másik pedig az ördögé.

De olyanformán kell kormányoznunk az életünket, hogy apránként átalhúzódjunk az Isten tenyerébe, s onnét röppenjünk el aztán, amikor megriaszt a halál.”

Tamási Áron : Jégtörő Mátyás – Kolozsvár, 1936 – regény

Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Ákos : Elmondatott

Ákos : Elmondatott

Egymásra nőnek a percek,
Zajlik a történelem.
A fogyó időm így fordul ellenem,

Fiatal színű homlokomon,
Árkokat rajzol a Hold.
Hol a kegyelem,
Ami minden bűn alól felold?

Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békélni meg

Végtelen erő szorít
Sejtem a sorsomat
Az elmúláshoz elég egy mozdulat…

Homokból épült arcom,
A tenger mossa majd el.
Kérdéseimre senki nem felel

Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békéni meg

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Szeress, reszkess, keress új reményt,
Fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt.
Veszíts, válassz minden út egy helyre visz,
Vakulj, égj el, valaki csak benned hisz

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Gyűrött a tegnapi ágy,
Szárazon ég a torok,
Gyöngyként gurulnak szét a verssorok

Hinnem kell a jóban,
Mert csábít mindig a rossz.
De házamban soha nem volt vendég
A gonosz, a gonosz, a gonosz

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

döntés. Élet. vég.

Ha túl sokáig vársz annak eldöntésével, hogy mihez akarsz kezdeni az életeddel, egyszer csak arra ébredsz, hogy véget ért.

George Bernard Shaw (írói nevén G. B. Shaw) (Dublin, 1856. július 26. – Ayot St Lawrence, Hertfordshire, 1950. november 2.) ír drámaíró. Munkásságát 1925-ben irodalmi Nobel-díjjal honorálták. William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban.

Juhász Gyula: Consolatio

Juhász Gyula

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Forrás : Életszépítők magazin facebook.

Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják, ekkléziológiailag a “szenvedő egyház” (ecclesia patiens) ünnepe, a Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

Pilinszky János: A tél küszöbén (részlet)

És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét.

Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája.

Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel.

A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé.

Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…

Pilinszky János: A tél küszöbén (részlet)

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepel. Ekkléziológiailag a megdicsőült Egyház (latinul ecclesia triumphans) ünnepe. A még élők a »küzdő egyházat« (ecclesia militans) a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a »szenvedő egyházat« (ecclesia patiens), az üdvözültek pedig a »diadalmas egyházat« (ecclesia triumphans) képviselik. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 844-ben. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt, mivel a Nyugat, s szellemi utódjának a Magyar Csillagnak megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapoknak is.

Áprily Lajos: Ajánlás

illusztráció

Áprily Lajos: Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát –
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.