Mondatok az iskoláról
A jó iskola az a fa, amelyről mint érett gyümölcs, lehull a szabadságod.
A rossz iskola az a fa, amelyről mint rothadt gyümölcs, lehull a megalázottságod.
A jó iskolában megtanulsz gondolkodni, a rosszban megtanulsz engedelmeskedni.
A jó iskola álmokban utazik, a rossz statisztikákban.
A jó iskoláról eszedbe jut az az ember, akiről kiderült, hogy igazgató; a rossz iskoláról eszedbe jut az az igazgató, akiről kiderült, hogy ember.
A jó iskolában musztángokat nevelnek, a rossz iskolában versenylovakat.
A jó iskolában azért becsülik a szülőt, mert egy világot terelgetett oda; a rossz iskolában azért, mert cégvezető vagy politikus.
A jó iskola rózsa, a rossz húsevő virág.
A jó iskola központja a gyermek, a rossz iskoláé a tanár.
A jó iskolában tévedni emberi dolog; a rossz iskolában az igazgató szomorúsága, az erdélyi magyarság elárulása, a haza végső órája.
A jó iskola felkészít a saját életedre, a rossz AZ életre.
A jó iskola óvakodik a többes szám első személytől, a rossz iskola valósággal tocsog benne.
Ha ember lenne, a jó iskolát bejelölnéd a Facebookon, a rosszra rá sem keresnél.
A jó iskolában a megértés a fő erény, a rosszban a szigorúság.
A jó iskola legyint, azt mondja, satöbbi; a rossz iskola pálcával tart felsorolást, és aki pisszenni mer, az magára vessen.
A jó iskolába belefér a világ, a rosszba kizárólag a magyarság, elsősorban az erdélyi.
A jó iskola oda vezet, ahová jutni szeretnél; a rossz oda, ahová jutni szeretne.
A jó iskolában elfelejted, hogy iskolában vagy; a rossz folyton eszedbe juttatja.
Ivan Karamazov
A Karamazov testvérek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij legnagyobb és egyben legösszetettebb alkotása, Mihail Bahtyin irodalomtudós által polifon szerkesztésűnek nevezett regény. A többszólamúság itt azt jelenti, hogy a család, a testvérek jelleme és sorsa többféle választ is nyújt a legalapvetőbb erkölcsi kérdésekre, az ember fizikai, szellemi, értelmi és erkölcsi arcát ábrázolja a három testvérben. Számos jelenet „nem evilági” alakja egy másik regisztert nyit, a transzcendenciát.
Ivan Karamazov: a gondolkodó ember kudarcra ítélt alakja, aki – szembesülve a negyedik testvér végzetre ítélt sorsával – meghasonlik önmagával. A szerző számos olyan vonást kölcsönzött Ivan jellemének megformálásakor, amelyet önmagáról mintázott. Lelkében mind morális, mind az ember általános küldetésével kapcsolatos ellentétek dúlnak (Krisztus és az ördög csatája), és az eldönthetetlen konfliktusok az őrülethez vezetnek.