József Attila : Kinálgató

József Attila

József Attila : Kinálgató

Hé vendégek, a begyetek!
Nehogy mindent megegyetek!

Kínálgató

Ne feledd, hogy régi szabál:
Csak mértékkel egyél, igyál.
Kövérség korai vénség,
Tehát móddal ó vendégség.
Az angyalok sose esznek
Mégis gyönyörűek lesznek.

Étkek áradata

Tea csigaleves módra
E levestől mennek falnak
Kik belőle sokat falnak.

Hideg fogas
Cúgot kapsz a halevéstől,
Nemcsak soktól, de kevéstől.

Halmajonez
Majonezből bármily kevés,
Harmadnapos hideglelés.

Töltött tojás Casinomódra
Hajh a tojás nehéz falat!
Ezt mondja a tapasztalat.

Csirkesaláta
Füled szaggatja a csirke.
Ebbe őrült bele Kirke.

Hideg rosztbif körítve
Rosztbif reuma forrása,
Aki eszi, kárát lássa.

Pulykamell jó asszony módra
Pulykamelltől hull a hajad,
Jobb tehát ha tálban marad.

Kappansült körítve
Szeplőt szaporít a kappan,
Nem viszi le semmi szappan.

Uborka és salátafélék
Ludtalpat kapsz uborkától,
Ne is égy belőle mától.

Torták és édességek
Torta hájat nevel búra:
Biztos a karlsbadi kúra.

Pogácsák és sós sütemények
Pogácsától kezed reszket,
Vegyed tudomásul eztet.

Feketekávé
A fekete török átok –
Dehát úgyis megisszátok…

Ürmös és ringató borok
Megmondták az apostolok,
Nem inni valók a borok.

Bucsúztató

Im hát aki mértéklettel
szórakozott az étkekkel,
s meg nem roggyant keze-lába,
jöhet a táncoskolába.
Járjuk, mint a szél a pusztán,
fölfrissülünk majd káposztán,
káposztának is a levén,
mint a beduin a tevén.

(E hasonlat egyéb hián,
nem történt csak a rím mián.)
S ha még fogát feni falánk, –
frissen sül a farsangi fánk,
kivül piros, belül foszlik,
míg a vendég el nem oszlik.
S aki panasszal van bajba’,
menjen a sóhivatalba!

1930. márc. 25.

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11.Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.

Sík Sándor: Őszelő

ősz. illusztráció.

Sík Sándor: Őszelő

Rozsdabarna őszi lombok
Hulló pelyhe közt bolyongok
És a hullást hallgatom.
Rozsdabarna bú a fákon,
Barna bánat, őszi mákony
Édessége ajkamon.

Régi módon andalogni:
El-elnézek egy maroknyi
Késve nyíló kankalint.
Zördül lelkem mély avarja,
Hogy az őszi szél fanyarja
Hűvösével megsuhint.

És a zörge rőt avarból
Fölkacsint egy elcsavargó
Elmaradt arany sugár.
S fák közül egy ritka vendég:
El sem könnyezett növendék
Ifjú énem kandikál.

Nézem, nézem nedvesülő
Szemmel, mint egy ágon ülő
Szárnyalibbentő rigót.
Csak a már-már rebbenőnek
Súgom el, hogy őszelőmnek

Ez legelső könnye volt.

Forrás : Napi Vers facebook.

51 éve ezen a napon halt meg Sík Sándor, piarista tanár, tartományfőnök, költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.