kentaur mese.

Volt egyszer egy kentaur, aki, mint minden kentaur, félig ember, félig ló volt.
Egyik délután a réten sétált, amikor rátört az éhség.
– Mit is egyek? – tűnődött. – Csillagborsót vagy hamburgert? Hamburgert vagy csillagborsót?
Minthogy nem tudta eldönteni, éhen maradt.
Leszállt az est, a kentaur aludni szeretett volna.
– Hol is aludjak? – tűnődött. – Az istállóban vagy szállodában? A szállodában vagy istállóban?
Minthogy nem tudta eldönteni, ébren maradt.
Minthogy a kentaur éhes és kialvatlan volt, meg is betegedett.
– Kit hívjak most? – tűnődött. – Orvost vagy állatorvost? Állatorvost vagy orvost?
Minthogy a kentaur beteg volt, és nem tudta eldönteni, kit hívjon, meg is halt.
A falu népe körbevette a tetemét, és nagyon sajnálkoztak.
– El kell temetni – mondták. – De hová? A falu temetőjébe vagy a mezőre? A mezőre vagy a falu temetőjébe?
S minthogy nem tudták eldönteni, hívták a könyv íróját, ám minthogy az írónő sem tudott helyettük dönteni, inkább föltámasztotta a kentaurt.
Mese, mese, meskete, nem derült ki sohase, hogy véget ért-e ez a mese.

(Jorge Bucay, egy argentin mese alapján)

Jorge Bucay (1949 október 30- ) argentin pszihoterapeuta és író.

Szabó Lőrinc: Ma még

Szabó Lőrinc: Ma még

Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már fél-halál! Hol vagy? Szavaid
kisérnek, ringatnak: „Egy ideig…”
Vonatom zug. „…nem találkozhatunk.”
Hajó visz. Itt? Ott? A nap rég kihunyt.
„Mihelyt lehet…” Hab suhog. Ott meg Itt
szétleng; de az álomhang átsegit:
„… azonnal értesitlek.” Óh, megunt
kikötő, tulpart! Zörgő kerekekre
emel a célom. „Vigyázz a szivedre!”,
szólsz még utánam; s végül, csókpuhán:
„Nagyon hiányzol!” Éjsötét a távol
s a csönd csupa seb. Ma még igy hiányzol.
Csak igy. De mi lesz a halál után?!

Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.

Koszika and the HotShots : Ezadal

[https://www.youtube.com/watch?v=ko6Ikw5DJzE]

Koszika and the HotShots : Ezadal

Hiába hív a Hold, én nem tudok aludni még,
annyira várom a holnapot, nem tudok aludni még.
Szertelen álmaim útján nem hittem a mesét,
hiába mondtad volna, a holnap csak az enyém.

pch:
Aludni kéne, éjjeli tücsök muzsikál.
Nincs fenn senki de semmi, mind alusznak már.
A fák, a bokrok, az úton nincs már ki járkál,
minden csendes, mind alusznak már.

Átzajolt éjjelek múltán déli döbbenet:
a szürke, városi ködben az életünk körmenet.
Én nem tudok aludni, nem hagy az álom-szabadesés,
éjjeli ébren-ábránd, terv-törmelék…

Prech.

Refr.
Szóljon a dal, az éj fiatal,
szóljon a boldogságról nektek ez a dal.
Szóljon a dal, az éj fiatal,
szóljon a holnapról magunknak ez a dal.

Koszorús Krisztina (Koszika) 27 éves népzenész családból származó marosvásárhelyi magyar énekesnő.

Hivatalos facebook oldal itt.

Hivatalos youtube oldal itt.

Potyautas – Ébren II

Potyautas – Ébren II

Még ránézek az órára, azt’ koppanok a pulton,
Csak begyújtok egy cigit, ‘míg elmerengek a múlton.
Ez lesz az uccsó! Ne hallgass rám, csak töltsed még.
Úgy nevel az élet, hogy csak itt lehetek törzsvendég.
Én költenék de marad az olcsó feles,
Mer’ aki jól él, hidd el nem legál boltból keres.
Csípi szemem a füst, eltunik a kijárat,
Nem kell üres asztal, csak hozzad ki a piámat.
Majd elleszek a küszöbön, a nagy betus életén,
Belépnék ha húzna valaki, vagy ha érteném.
Amire bekoppan a szemem belém botlasz,
Azt’ simán tovább lépsz és ott hagysz…
Ez lófasz…hogy azér kelek fel reggelente,
Mer jó lenne, ha az életem húsz év múlva egybe lenne.
Ha menybe menne a lelkem, kuldeném fel vele,
Hogy idelenn csak csúzli a kisember fegyvere,
Mégsem szid titeket, csak iszogat.
Hallgatja, hogy: orizd meg a hitedet,
Turjed el a kínokat…

Odakint csend van, csak idebenn zajos,
Nehéz léptekkel az éjszaka rámtapos.
Sötét az éj, sötétebb a gyásznál
Vigyél haza, kérlek ha kitalálnál.

Elindulok, abból a vilagból szökök meg,
Hol elöbb kérnek cigit és csak utána mondjék, hogy dögölj meg.
Törödjek? Ezek csak felírnak egy listára
Majd törölnek, ha úgy van. Ti menjetek a picsába.
Hazudtam, hogy tudtam, hogy ez lesz,
Csak húztam az időt, mer’ reméltem, hogy vesztesz.
Ugyanazok az arcok, már nem vágom a neveket.
Tanított az élet, de egyre jobban feledek.
Nem vágom az érdekem mer’ a zsé meg a két kezem
Hétfo meg péntek, itt még élek aztán kétkedem.
Te meg szakadj meg, ha nem bírsz ülni a seggeden,
Ha mindenhova benyalsz, csak hogy estére kess legyen,
Mint a csöves aki kér, de harap is ha,
Nem jön be az alamizsna. Aki amit ér, ha annyit kap,
Ha kapar is feladja hamar, me’ szar az is,
Ha él, de csak inna…
Legyen gyomrod a holnaphoz, a tegnaphoz meg főleg,
Így minden soromról tudod majd, hogy honnan jöttek.

Odakint csend van, csak idebenn zajos,
Nehéz léptekkel az éjszaka rámtapos.
Sötét az éj, sötétebb a gyásznál
Vigyél haza, kérlek ha kitalálnál.

Malnasi Szabolcs – Potyautas, csíkszeredai rapper, MC, designer, az ErdélyRap egyik megalapító tagja.
(1987. január 7., Csíkszereda – )
2003-ban kezdett írni, első dalszövege “Potyautas” címet kapta, ami egy kivülálló szemében akár egy önéletrajznak is tűnhetett volna.
Botival (Bothee), gyerekkori barátjával egy tehetségkutató alkalmával a döntőig rappelték magukat és elnyerték a Magyar Televizió különdíját, megalapítva a PotyautasBothee duót.