Ákos – Tengermoraj

Ákos – Tengermoraj

Mindig azt mondják
Hogy remélni nem szabad
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad

Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban
Vad sziklák alatt

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Mindig azt mondják
Hogy az ember csak tévelyeg
Pedig valahol van helyed
Még ha keresve sem leled

Az ég felérhetetlen
A mélység hallgatag
Mint tenger zúg a cseppben
Az a szabad pillanat

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

Tóth Árpád: Tánc

Tóth Árpád: Tánc

Táncot kívánnék látni, hintázó női testet,
Zenén lebegve könnyűt, toppanva halk neszűt,
Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett –

Hadd jönne s lengené szép estté ezt az estet,
Most hogy aléló pillám zokogni nehezült
S hogy nehezülő szívem ím szakadni feszült
S azt sem tudja szegény, élni vagy halni restebb?

Áztatnám ajkamat borús, bíbor borokkal
és dúdolnék a tánchoz téveteg bús torokkal
S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,

Rám dőlne részeg álom, mint egy agyagkolosszus
S nem hallanám a bút, a szennyes és a bosszús
Hiénát, amint tépi szívem s morogva habzsol.

Forrás : Étel és irodalom facebook.

Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.) költő, műfordító.