Körmendi László: Tarts meg engem!

Körmendi László: Tarts meg engem!

Tarts meg engem!
Tarts, hogy gyászba
hulljon minden,
néma lázba
bénuljanak vak végzetek,
ha a hangjuk nem lehetek!

Tarts meg engem!
Tarts meg szépnek!
Lázadónak!
Gyújtó fénynek!
Fűzfán bújó vad rigónak,
magát rontó álmodónak…
Rejts a mélyre gyöngycipődben!
Tarts meg végre!
Tarts meg engem!

Tarts meg engem!
Tarts,
hogy lássa minden ember,
ahogy fázva viszem terhét égi szónak,
míg a végén földre dobnak…
Tarts, hogy varázsoljak
egyszer!
Tarts meg végre,
tarts meg engem…

Tarts meg jónak!
Virrasztónak!
Tábortűzbe bámulónak!
Engedd lelkem éjbe szállni,
túlvilágra poklot járni…
Eléd hozom szép hitemet,
csak te tarts meg,
ha még lehet…

Tarts meg engem!
Tarts,
hogy higgyem,
virág nő még lépteimben!
Dallamommal ég varázsol…
Tarts meg engem,
tarts meg mától…

Tarts csak engem!
Tarts,
hogy tudjam,
értelme volt, amíg írtam…
Értelme volt,
míg vártalak…
Tarts meg,
mert én
megtartalak…

Körmendi László adatlapja elérhető itt.

Kowalsky meg a Vega: Tágas vizeken

Kowalsky meg a Vega: Tágas vizeken

Tágas vizeken
Elevezek.
Haragos a felszín, hulláma majd betemet.
Ítéljen a Föld, s az ember ha akar,
Délibáb mind, amit majd a sírhant betakar.
Nem keresem már
A szavakat,
Attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
Az egyik benned cseng és bennem zeng egy másik Hang
És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt.
Hogy a Kaszás arat mindent, miben nincsen szerelem.
Pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem.
Földi terhek láncaiban nem vihet oda
Könnyű szárnyak előtt tárul az Ég kapuja.

Országok eltűnnek
Ha szülték, sírban végzi mind
Az idő elúszik
De van mi nem múlik.
Világok megszűnnek
Csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
De Te bennem örök vagy.

A Végtelen alatt
Ölelünk
Míg tengerpartjára vetett vízcseppek lehetünk
A fényesebb te vagy, a másik
Én vagyok az
Amíg vissza nem kér a tenger
S vissza nem ad a part…

És ahol útjaink
Szétszaladnak
Túléli a Mulandót ki elengedi Azt
Ha nem int búcsút annak minek
Mennie kell
Annak tömlöcévé lesz az
Amíg nem ereszti el…

De miből van a hit?
S az akarat?
Nézd elszakíthatják vérink hamis határok alatt
Ám bölcsőnk végtelen égbolt
Kéz nem érheti fel
Ami összetartozik, ember
Nem szakíthatja el.
Mert a Kaszás arat mindent
Miben nincsen Szerelem
Pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
Földi terhek láncaiban nem vihet oda
Könnyű szárnyak előtt tárul az Ég kapuja…

Országok eltűnnek
Ha szülték, sírban végzi mind
Az idő elúszik
De van mi nem múlik.
Világok megszűnnek
Csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
De Te bennem örök vagy.

Tágas vizeken
Elevezek.
Haragos a felszín, hulláma majd betemet.
Ítéljen a Föld, s az ember ha akar,
Délibáb mind, amit majd a sírhant betakar.
Nem keresem már
A szavakat,
Attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
Az egyik benned cseng, és bennem zeng egy másik Hang
És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt…

Kowalsky meg a Vega magyar pop rock együttes. A zenekar frontembere Kowalsky (Balázs Gyula), Vega viszont nem az együttes tagja, és nem is a vegetarianizmust szimbolizálja (noha Kowalsky valóban “vega”), hanem Vincent Vega, a Ponyvaregény egyik szereplője előtt tiszteleg. A zenekar zenéjének ars poeticájául az élet értelmének keresését állítja.

Tagok : Balázs “Kowalsky” Gyula, Szórád “Jimmy” Csaba, Vajda “Sóder” Péter, Vidák “More” Róbert, Tobak Dániel “Dani”,

Korábbi tagok : Jávorszky Béla, Bensó Pál, Újvári Péter, Zámbó Tamás, Temesi Bertalan, Cha-Cha, Juhász Rob, Márkus Gergő, Csányi Zoli, Tar Gergő, Giret Gábor, Pagonyi András, Sári Szabolcs, Kovács Zsuzska, Vajda Tamás.

Dsida Jenő : Közeleg az Emberfia

Dsida Jenő : Közeleg az Emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Marosán Csaba (Zilah, 1990. május 15.) magyar színész, 2012 novembere óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja.

író

„Az én szerény és talán naiv, de őszinte véleményem szerint: az írónak nemcsak néznie kell, de látnia is, szélesebben, részletesebben és mélyebben, mint másnak, nemcsak tapasztalnia kell, de éreznie is, erősebben, intenzívebben, mint másoknak, nemcsak keresnie kell, de találnia is, többet, értékesebbet, mint másoknak.

És azt, amit látott, tapasztalt és talált, fel kell tudnia dolgozni és végül formába is önteni: történetté, dallá, színjátékká, a mesemondás, dalolás, drámaírás mesterségének alapos tudásával és egyetlen eszközével egyetlen anyagában: népe, nemzete nyelvével.

Egyet kell még tudnia csak: ne hazudjon soha, és csak azt írja meg, amit ő maga is igaznak tud és hisz.

Mert az írónak igaz embernek kell lennie.” (Válasz az Utunk körkérdésére, 1955)

136 éve ezen a napon született Kós Károly magyar építész, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Szabó Magda: Hinni

Szabó Magda: Hinni

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben.
Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító.

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Ady Endre: A kimérák Istenéhez

Ady Endre: A kimérák Istenéhez

Te, Isten, ki Titok vagy, tudod,
Hogy én nem vagyok mai gyermek:
Az én ügyem a te ügyed
S ki ellenem támad, azt verd meg.

Mert mi együtt kezdtük a hűhót,
Mert egyformán Titok a voltunk
S ami lázmunkánkban hazug,
Mindent, mindent együtt koholtunk.

Te, Isten, mi egyek vagyunk:
Mikor kimérákba szerettem,
Már ott voltál hátam mögött,
Nehogy kimuljak hülye sebben.

Nógattál folyton, konokul,
Hogy véresen be a bozótba
Törjek magyarul, dalosan
S hogy ne némuljon el a nóta.

Én voltam, Isten, bolond nyilad
S nyiladat most már messzelőtted.
Fölemelt, véres homlokom
Nem ejtem porba most előtted.

Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog,
Nagyobb, több, mint egy élet ára
S én más bolondként nem megyek
Egykönnyen a kálváriára.

Most: vagy-vagy, eldől, ha akarod,
Hogy ér-e valamit a kardunk
És hogy ér-e az valamit,
Mit együtt kezdtünk és akartunk.

Titok vagy, ős Titok, tudom én,
Velem együtt és a világgal,
De egy percnyi szeszélyedért
Mégsem égek el hiú lánggal.

Együtt kezdtük, vihar-fellegek
Nőttek a fejemre azóta,
Te, Isten, te, Titok, közös
Bűnünk volt minden bűnös nóta.

Mikor még mint kicsi nebuló
Templomban diktáltam a zsoltárt,
Már akkor bűntársam valál,
Már akkor is fölbujtóm voltál.

Éreztem viharos kezedet,
Mely fiatal hajamat tépte:
Te voltál az elinditóm
S kell, hogy te légy utamnak vége.

Az én ügyem a te ügyed is,
Hogyha hivedet meg nem tartod,
Nem hisz benned majd senki sem:
Isten, Titok, elő a kardod.

Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros,1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

kiméra fogalma a biológiában genetikai mozaikra utal, ezek közül is azokra az élőlényekre, akik kettőnél több ivarsejtből jöttek létre. Általában két csoportra, elsődleges és másodlagos kimérákra osztják, annak alapján, hogy a megtermékenyülés során lépett fel a genetikai többlet, vagy az egyedfejlődés későbbi fázisában, sejtcsere vagy más transzplantáció révén.

Áprily Lajos : Őszi rigódal

Áprily Lajos : Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán. –
Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.
Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?
Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.
Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túl-finom során,
mintha hunyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.
A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

131 éve ezen a napon született Áprily Lajos, erdélyi magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.

A Kaláka Kossuth-díjas magyar együttes, amely 1969. november 26-án alakult Budapesten. A kaláka népi kifejezés, jelentése „közös munka”, eredetileg házépítést jelentett.

Az együttes alapító tagjai: Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Mikó István és Radványi Balázs. Később Mikó Istvánt Dabasi Péter, majd Huzella Péter váltotta, aki 20 évig zenélt a zenekarral (1975-1995-ig) (korábban egy rövid ideig Kobzos Kiss Tamás is játszott az együttesben), aztán Becze Gábor érkezett. A jelenlegi felállásban 1996 óta játszanak.

1980 óta rendezik meg minden évben a Kaláka fesztivált a diósgyőri várban és egyéb miskolci helyszíneken.

Nagy Bandó András : Kicsinyke vágyak

Nagy Bandó András : Kicsinyke vágyak

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

71 éve, ezen a napon született Nagy Bandó András magyar humorista, író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Nagy Bandó András (született Nagy András) (Deszk, 1947. november 12. –) Karinthy-gyűrűs magyar humorista, előadóművész, író.

B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára

B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára

Réges régen készülődünk
erre a nagy napra
hiszen ma van az esztendő
legeslegszebb napja.

Hajnal óta anyut lessük,
Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon
a legeslegjobb szíve.

Bizony nincs a naptáraknak
mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal
telis-teli rakjuk.

Amit érzünk, amit szólnánk
vidám dalba öntjük,
Édesanyát énekszóval
szívből felköszöntjük.

Isten éltesse sokáig erőben egészségben, a mostani és mindenkor, illetve jövendőbeli anyákat, családjaik körében!

B. Radó Lili (1896. június 5. – †1977. szeptember 19.) magyar költő, ifjúsági író, műfordító.

Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján.

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.

Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.

dal-ról.

Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy.

A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre.

Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.

51 éve, ezen a napon halt meg Kodály Zoltán magyar zeneszerző. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.
 Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja.

Kálnay Adél: Kérdés

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kálnay Adél (Ózd, 1952. február 5. –) magyar pedagógus, József Attila-díjas költő, író.

Eros Ramazzotti – Se Bastase una Canzone

Eros Ramazzotti – Se Bastase una Canzone

Se bastasse una bella canzone – ha elég lehetne egy szép dal
a far piovere amore – hogy szeretet hulljon
si potrebbe cantare un milione – lehetne énekelni egy milliót
un milione di volte – egy millió alkalommal
bastasse già , – elég lenne
bastasse già – elég lenne
non ci vorrebbe poi, – nem sok kéne aztán
tanto ad amare di più – hogy szeressünk még jobban
Se bastasse una vera canzone – ha elég lenne egy igazi dal
per convincere gli altri – hogy meggyőzzünk másokat
si potrebbe cantare più forte – lehetne énekelni még jobban [hangosabban]
visto che sono in tanti – hiszen sokan vannak
fosse così, – lehetne így
fosse così – lehetne így
non si dovrebbe – nem kellene
lottare per farsi sentire di più. – küzdeni, hogy meghalljanak minket
Se bastasse una buona canzone – ha elég lenne egy jó ének
a far dare una mano – hogy kezet nyújtson [segítsen]
si potrebbe trovarla nel cuore – meg lehetne találni a szívben
senza andare lontano – anélkül, hogy (messze) elmennénk
bastasse già , – elég lenne
bastasse già – elég lenne
non ci sarebbe bisogno di chiedere – nem lenne szükségünk hogy kérjük
la carità – a szeretetet
Dedicato a tutti quelli che – mindazoknak szánt akik
sono allo sbando – zűrben vannak [nem tudja milyen irányt vegyen az élete]
dedicato a tutti quelli che –  mindazoknak szánt akik(nek)
non hanno avuto ancora niente – nem volt még semmijük
e sono ai margini da sempre – és kimaradnak mindig
dedicati a tutti quelli che –   mindazoknak szánt akik 
stanno aspettando – folyton várnak
dedicati a tutti quelli che –  mindazoknak szánt akik 
rimangono dei sognatori – álmodozók maradnak
per questo sempre più da soli – és ezert egyre magányos/abb/ak
Se bastasse una grande canzone – ha elég lenne egy nagy ének
per parlare di pace – hogy békéről beszéljen
si potrebbe chiamarla per nome –  lehetne nevezni a nevén
aggiungendo una voce – hozzáadván egy hangot
e un’altra poi, – és egyet még
e un’altra poi – és egyet még
finchè diventa di un solo colore – egészen addig míg nem lesz egy szín
più vivo che mai – élénkebb mint volt (valaha)
dedicati a tutti quelli che – mindazoknak szánt akik 
stanno aspettando – folyton várnak
dedicati a tutti quelli che –   mindazoknak szánt akik
venuti sù con troppo vento – nehéz volt a gyerekkoruk
quel tempo gli è rimasto dentro. – és az az idő bennük maradt
In ogni senso – akárhogy is
Hanno creduto cercato e voluto che fosse così – hittek, igyekeztek és akarták, hogy így legyen
che fosse così – hogy így legyen
Hanno creduto cercato e voluto che fosse così – hittek, igyekeztek és akarták, hogy így legyen

54 éve ezen a napon született Eros Ramazotti olasz énekes, e bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig.

Eros Ramazzotti teljes nevén: Eros Luciano Walter Ramazzotti (helyes kiejtése: IPA[ˈeːros ramaˈʦʦotti]), Róma1963. október 28. –) olaszénekes és dalszövegíró. Lazio vagy Roma helyett, meglepetésre, Juventus-szurkoló.

Kosztolányi Dezső : A jó élet

Kosztolányi Dezső : A jó élet

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
Daloljatok és mondjátok: igen.

Hurrázatok e nyári hajnalon,
S ne hagyjatok ködökbe hajlanom.

Korán keltem. Felhúzom a rolót,
A nyári nappal együtt lángolok.

Most kikiáltom, élni, élni szép,
Boldog, ki él és boldog, a ki lép.

Boldog a tánczos és a sánta is,
Az élet jó még ő iránta is.

Mert minden jó. Éhezni s enni jó.
Áldott az éhség s áldott a czipó.

Szomjazni is jó s ha a fény zizeg,
Meginni egy pohár jeges vizet.

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
Elszívni a díványon egy szivart!

Ó július, aranyos a ködöd,
Torzult ajakkal tüzet gügyögök.

A vörös nyár zúgása bátorít,
Én, élet atlétája állok itt.

Szaladni tudnék s nem tudom hová,
Szeretnék élni végtelen soká.

Száz évig, míg a testem megtörik,
Szeretnék élni, élni örökig.

Az arczom mostan csupa-csupa fény,
Az isten karjaiba szálltam én.

Mint egykor anyám köténye alá
És úgy tekintek félve-bízva rá.

Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
Más vágyam nincs, tartson soká a föld.

Jó emberek ezt kéri társatok,
Csak talpalatnyi földet adjatok.

A végtelenben egy kicsi helyet,
Hol meghúzódhatom és élhetek.

Bánffy György, született Hunyadi-Buzás (Budapest, 1927. június 19. – KorfuGörögország, 2010. szeptember 3.Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színészérdemes és kiváló művész. Édesanyja Pápay Klára színésznő (1900–1984) volt.

Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. Csáth Géza unokatestvére.

Bródy János – Filléres emlékeim

Bródy János – Filléres emlékeim

A sok kacat, ócskaság
mi évek óta összegyűlt
szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon, meg mindenütt.

Gyertyaszál, gyöngyszemek
felébe tört mézeskalács
Hajcsatok, karkötők
s egy régen elszakított lánc.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

A művirág sok éve már
a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait.

A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
de őrzi még az arcokat.

Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a szívemet szorítja el.
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

Bródy János Kristóf (Budapest, 1946. április 5. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke volt 2011 decemberéig. 2000-ben Kossuth-díjat kapott az Illés-együttessel megosztva.