Zerkula János – Oroszország nem jó helyt van

11 éve, ezen a napon halt meg Zerkula János erdélyi magyar népzenész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.

Zerkula János (Gyimesbükk, 1927. augusztus 27. – Gyimesközéplok, 2008. május 7.) erdélyi magyar népzenész, prímás hegedűművész.

előkarácsonyi koncert.

Advent harmadik vasárnapján, a csíksomlyói kegytemplomban az esti szentmise után tartották meg a a Csángó Továbbtanulók Közössége – Csíkszereda előkarácsonyi koncertjét. A hívek moldvai, karácsonyi népénekeket hallhattak zenei kísérettel, Ferencz Gabriella vezetésével.

A szívben még megvan

91 éve, ezen a napon született Zerkula János, erdélyi magyar népzenész, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Zerkula János (Gyimesbükk, 1927. augusztus 27. – Gyimesközéplok, 2008. május 7.) erdélyi magyar népzenész, prímás hegedűművész.

Gyimesbükkön született zenészcsaládban. Látását gyermekkorától kezdve fokozatosan elvesztette. Magyarországon 1989-től kezdve koncertezett. Fellépett többek között a Művészetek Palotájában, a Fővárosi Művelődési Házban, a Fonó Budai ZeneházbanRomániában a bukaresti Magyar Kulturális Központban. Szerepelt Bereczki Csaba Életek éneke című dokumentumfilmjében. Az erdélyi hagyományos népzenéről szóló filmet a 39. Magyar Filmszemlén mutatták be. 1997. augusztus 20-án a Népművészet Mestere díjjal tüntették ki. A csángó folklórfesztiválon 2004-ben elismerő oklevélben részesítették feleségével, Fikó Reginával együtt.

napbanézés. pünkösdkor.

A moldvai csángók pünkösd hajnali napbanézése a csíksomlyói zarándoklat hagyományos szokásrendjébe illeszkedő rítus. A moldvai csángók hite szerint a Kis-Somlyó hegyének keleti lejtőjén pünkösd hajnalban megláthatják a napban galamb formájában felrepülő Szentlelket, Jézus és Szűz Mária alakját, illetve más szent dolgokat. Az 1980-as évek közepéig a pünkösd hajnali napvárásban jórészt 25-40 fős csángó csoport vett részt. A több településről érkező búcsúsokból összeverődött csoport deák vagy búcsúvezető kíséretében foglalt helyet hajnal előtt a Kis-Somlyó hegyén, ahol énekléssel, imádkozással várták a napfelkeltét.

A hagyományos éneklési mód, amelynek során alkalomhoz kötődő magyar énekeket énekeltek (például a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű éneket), a búcsúvezetők megritkulásával, a moldvai csángókat érő asszimilációs folyamatok és a kultúraváltás következtében a 2000-es évek elején megszűnt, a magyar énekek helyét román énekek vették át (például a Coboară din ceruri o Duhule Sfânt kezdetű éneket).
A csángók rendszerint hajnal előtt kimennek a Salvator kápolnához, ahol hajnalig imádkoznak, beszélgetnek. Körülbelül egy órával a napfelkelte előtt a keleti lejtőn szoktak felsorakozni, ahol hangos énekléssel várják a napfelkeltét. Ezt követően több percen keresztül mereven néznek a napba megfüstölt üvegen, zsebkendőn, fejkendő csücskén, napszemüvegen keresztül. Aki látni vél valamit, az hangosan elmondja tapasztalatát a többieknek, amelyet azok értelmeznek, saját asszociációjukkal dúsítanak.

A moldvai csángók számára a napvárás érzelmi/rituális feltételeinek a keretét a búcsú térbeli és időbeli szerkezetébe való bekapcsolódásuk képezi. A búcsú során számos áldozati jellegű rituális cselekvésre kerül sor. Már a búcsúra való utazás előtti napokban rituális előkészületeket tesznek, például naponta misét hallgatnak, többször végigmondják a rózsafüzért, böjtölnek.
A kialvatlanság, a szokásosnál hiányosabb táplálkozás, az időjárás esetleges viszontagságai a test intenzívebb igénybevételét eredményezik. A Kis-Somlyó hegyének meredek oldalán lévő keresztutat a moldvai csángók csoportjai is végigjárják. Nemcsak nappal, szombaton délután, de többen pünkösd vasárnap napfelkelte előtt, a kora hajnali sötétségben is. A testi nehézségeknek, a fáradtságnak vallásos jelentősége van számukra, áldozati jellegű cselekvés, érdem. Régebben a moldvai csángók is gyalog mentek Csíksomlyóra. Az út egy hétig is eltarthatott. A misék alatt időnként látni lehet, hogy katrincás asszonyok a mise egész ideje alatt térden állnak a mellékoltárok lépcsőjén.

Bővebben…

Magyarország szélin…

Magyarország szélin… (portréfilm Jánó Anna moldvai csángó énekesről)

Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató segítségével Sebestyén Márta és Berecz András énekesek találkoztak Jánó Anna nénivel, akinek dalai, balladái, archaikus népi imádságai a magyar néphagyomány legrégibb rétegeihez tartoznak.

A nehéz sorsú, analfabéta asszony a filmben teljes terjedelmében elénekli a középkori eredetű, „Nagy hegyi tolvaj” c. népballadát, és hallhatunk sok, szintén a szájhagyomány útján megőrzött éneket, imádságot, bibliai történetet.

rendező: Szomjas György, operatőr: Varjasi Tibor, zenei szerkesztő: Halmos Béla, szakértő: Kallós Zoltán
1997

Demeter Antalné, Jánó Anna, lészpedi balladaénekes aki 2002.-ben  a Népművészeti Mestere díjat kitüntetésben részesült.

Sebestyén Márta (Budapest, 1957. augusztus 19. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész.

Berecz András (Budapest, 1957. október 29.) Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész.

Kallós Zoltán (Válaszút, Románia, 1926. március 26. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

Vaszi Levente és tanítványai

Vaszi Levente, kosteleki gyímesi csángó földrajztanár, hagyományörző, népdal énekes, néptáncos.

Vaszi Levente a gyimesi Kostelek szülöttje, magyartanárként dolgozik szülőfalujában, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében. Tizenhárom évet „csángált” távol szülőfalujától, megjárta Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt, míg végül csak hazahúzta a csángó szíve.

Magát hagyományőrző tanár bácsinak nevezi, a falujának helyét pedig így írta körül: „ott van, ahol az ember azt hiszi, hogy eltévedt, csak még egy kicsit tovább”. Vaszi Levente arra tette fel az életét, hogy a következő generációk is megismerjék gyökereiket, hogy a mai csángó gyerekek ének, tánc és a magyar nyelv összetartó ereje révén továbbvigyék a több évszázad óta élő tradíciókat.
„A Szellő Néptáncegyüttes tagjaként az a feladatom, hogy éltessem és továbbadjam azokat a kincseket, amitől mi kosteleki csángók vagyunk: néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit” – vallja Vaszi Levente.

Kostelek vagy Kóstelek (románul: Coșnea), az egyik legeldugottabb, legelzártabb gyimesi csángó település, Romániában, Bákó megyében.