Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

lábnyom.

Miután az ember meghalt, egy tengerparton találta magát Istennel az oldalán, aki így szólt hozzá:
– Látod ezeket a lábnyomokat? – mutatott a homokba.
– Ezek a tieid, ahogy jártad az utad.
– És kié a másik lábnyom, mely az enyém mellett halad? – kérdezte az ember.
– Azok az enyémek – felelte Isten.
Az ember megnézte a nyomokat, s észrevette, hogy néhol a lábnyomok csak egyedül haladnak tovább.
Megkérdezte Istent, mit jelent ez?
– Azok a nehéz időket jelzik.
– Miért hagytál el engem ilyenkor? – kérdezte csalódottan az ember.
– Nem hagytalak el – mosolygott rá Isten.
– Olyankor a karjaimban vittelek tovább.

Fodor Ákos: Monológ

Fodor Ákos: Monológ

Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel.
A biztosnál is mondj kevesebbet – még, ha
kopárrá lesz is a látszat így;
hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ
édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)
gyarapodhassék.
Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.
Sokból túl sok van. Az embléma
rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút,
a nyelv a beszédet.

És talán

örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
“örökké”, mint “soha”.

Fodor Ákos (Budapest, 1945. május 17. – Budapest, 2015. február 21.) magyar költő és műfordító, a magyar haiku mestere.

hit. a csodában.

Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké.

Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá.

És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban. Aki örökké hisz a csodákban…“

Manna Owell hivatalos facebook oldal itt.

Manna Owell hivatalos honlap itt.

Kértem Istentől.

Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni…
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni..
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem
Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket.. már nem fájnak a pofonok
Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben
Kaptam még több csalódást… megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim..
Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..
Már tudom… hogy mindent azért kapok az Élettől
Hogy próbára tegyen.. ki tudok-e mászni a gödörből..
Megerősít a fájdalom.. a könnyektől lettem az aki vagyok
Őszintén élem az életem.. s míg élek, ez az ember maradok.

Cozombolis : A zenétől felforr a vérem

Cozombolis : A zenétől felforr a vérem

Valaki, azt mondta, ne higgy, mert csalódni fogsz
De Én csak ennyit mondtam erre:
Abban még szerintem, nem lehet semmi rossz,
Hogy ha valaki vágyik még a szebbre, a jóra,
Egy pozitív szóra, egy színes fotóra,
Legyen egy boldog óra vagy csak egy perc,
Egyetlen pillanat, ami a szívedben örökre megmarad.
Bevallom ettől a ritmustól, felforr a vérem és az Istentől is,
Csak azt kérem, hogy ne múljon el soha,
Ne legyen mostoha örökre Velem, maradjon ez a csoda.

Ref.: 2*
A zenétől felforr a vérem, ha játszom, örül a szívem
Szeretném megmutatni, hogy jobb adni, mint kapni.

Hogyha már hirtelen nem tudod mit is, tegyél, akkor gondold át újra,
Hogy az életedben mi mennyit ér és a szíved már tudja,
A lényeg öröm az élet csak ezt kell elérned
És többé nem kell félned senkitől és semmitől
És a kín már többé nem gyötör
Lángol majd a vér, megdobban a szív
És rögtön tudom, hogy a zene keze hív
Engem semmi más nem érdekel, amikor a lelkem énekel.

Ref.: 2*
A zenétől felforr a vérem, ha játszom, örül a szívem
Szeretném megmutatni, hogy jobb adni, mint kapni.

Ref.: 4*
A zenétől felforr a vérem, ha játszom, örül a szívem
Szeretném megmutatni, hogy jobb adni, mint kapni.

Cozombolis Leonidász Péter, azaz Cozombolis (Szolnok1979május 20.görög származású magyar énekes és dalszövegíró.

Túlélj. Élj!

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant .
Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket
és elfelejteni az elfeledhetetlent.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban ,
akiktől sosem vártam volna.
Öleltem , hogy védelmet nyújtsak…
és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek – de sokszor el is utasítottak
Előfordult olyan is , hogy szerettek,
de nem tudtam visszaszeretni .
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szeretetet
és esküdtem örök hűséget,de
volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása
közben és felhívtam valakit,
csak azért , hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly , hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem , meghalok a vágytól és
féltem , hogy elvesztek valakit aki
nagyon fontos számomra ( a végén mégis elment )
DE TÚLÉLTEM.
És még most is élek !
Az életet nem csak túlélem …
és Neked sem ajánlom , hogy ezt tedd … ÉLJ !
A harcba elszántan kell menni ,
az életet szenvedélyesen átölelni,
emelt fővel veszteni
és merészen győzni .
Mert a világ a bátraké és az
ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz , hogy jelentéktelenné váljon !

Sir Charles Spencer Chaplin (közismertebb nevén Charlie Chaplin, London, 1889. április 16. – Vevey, Svájc, 1977. december 25.) angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer.

6alom. a tudásé.

A Roma Oktatási Alap támogatásával készült videóban Horváth Kristóf, művésznevén Színész Bob slammer dolgozott együtt tehetséges roma tinédzserekkel, akik a tanulás fontosságára hívják fel a figyelmet.

Roma fiatalok slammelnek a tanulásról. A Roma oktatási Alap támogatásával 2013-ban klip készült és slamverseny indult. A Tudás6alom csapata ekkor állt össze.

Részletek: tudas6alom facebook oldal

bizalom.

Bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet.

 

 

Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10. – Budapest, 2015. október 6.) József Attila-díjas magyar író, műfordító és politikus, a Magyar Köztársaság elnöke 1990 és 2000 között.

Szabó Balázs, Sárik Péter – Miért pont ezt

Szabó Balázs, Sárik Péter – Miért pont ezt

Ez a csönd, ami öl, ami jön,
Ez a buta feledés, neve nincs ölelés,
Ez a fura lebegés, ez a halk remegés,
Hogy másra vágyom.

Mert ez a kin, ami irt,
Ami film, ami olyan, mint a sír
Temetés, üres fecsegés, nekem árt ez a táj,
Mert vágyra járok.

Én mást akarok, nem ilyen takarót,
Amiben puha csók harapott
Zsugaló fene rágja a fát, a magányt,
Mert csalódni vágyom.

Megy a ‘még nem elég’, fut a lét, a remény,
Csevegés, csobogás, napozás,
Terelés, minden más nevetés
Csak kínos mosolygás.

Kínos mosolygás!

Refrén [2x]:
Jaj, szívem milyen sovány vagy,
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?

Miért pont ezt kívántad?
Na jó, tényleg ezt kívántam…

Szívem más ez a vágy,
Ez a más kutatás, ez a lét nyugovás,
Ez a zár pucolás, hogy szöknél már
De ez a rács rég bezárult…

Most futni elég
Törni, zúzni kemény falakat kifelé
Nem elég, gyere még, ide nézz ide fenn ez a fény
A kalandba száguld.

Nekem így neked úgy ez a nem szigorú
Beborult alagút, amiben van a múlt
Ez a sárnyi barát, aki mást kiabál
Nem ezt akarják.

Mégis így akarom, valahogy sehogyan, komolyan
Mindig más, mindig ég, mindig van
Mindig azt, hogy eddig is
Mást akartam.

Mást akartam!
Na jó, tényleg ezt akartam…

Refrén [4x]

Szabó Balázs (Püspökladány, 1978. szeptember 28. –) magyar énekes, dalszerző, zeneszerző, multiinstrumentalista, bábszínész és mesemondó. A 2005-2009 között aktívan működő Suhancos és a 2009-ben alakult Szabó Balázs Bandája zenekarok alapítója.

Sárik Péter (Cegléd, 1972. május 6. – ) magyar dzsesszzongoraművész, zeneszerző, tanár.

Váriné Gulyás Ilona : Az anyák csak éjjel sírnak

illusztráció

Váriné Gulyás Ilona : Az anyák csak éjjel sírnak

Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük, ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Forrás : mindenegybenblog.hu .

bölcs. történet.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni.

De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Forrás : Simon Ági facebook.

kikötő.

Mark Twain

“Sail away from the safe harbor. Catch the trade winds in your sails. Explore, dream, discover.”

„Húsz év múlva csalódott leszel mindazért, amit most nem teszel meg, szóval dobd ki a kötelet és hajózz ki a biztonságos kikötőből a passzátszelek fújta vitorlán.”

Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens (1835. november 30. – 1910. április 21.) amerikai író, újságíró, humorista.

halál

 

Szabó Magda

Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem “elő”, de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz.

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító.

Házastárs: Szobotka Tibor (házas. 1947.–1982.), Iskolai végzettség: Debreceni Egyetem, Filmek: Az ajtó, Szülők:Jablonczay Lenke, Szabó Elek

Kispál és a Borz – Szívrablás

Kispál és a Borz – Szívrablás

Hülye voltál
Mondom magamnak majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el
Nem is én vagyok ez már

Csak szerettem volna, ha
Velem is van ilyen
És most benne vagyok
Még sose volt sűrűbb homály

Pont az az egyetlen darabja
Az kéne
Elvinném, s ha nem akar
Meghalni, a többi jön el érte

A szíve egy dobozba
Bársony közé raktam
És kopognak
Az ajtóban állsz, én meg
Örülök, hogy itt vagy

-Gyere be, mit hoztál ide?
-A csaknem hiánytalan
Mindenem itt van
Csak a szív kéne
Ami még Nálad van

-Azt nem adom, mert Te azt
Örökbe adtad
Szólok mérgesen, s becsapom
Az ajtót, felőlem
Meghalhatsz

Aztán megbánom, tessék
A sajátom, nesze
Az itt van
Dobogjon az benned
Szolgálja életed
Amíg van

Hülye voltál
Mondom majd
Ha ez elmúlik
Csak múlna már el
Nem is én vagyok ez már

Hülye voltál
Mondom én majd
Csak múlna már el
Nem is én vagyok ez már

A Kispál és a Borz egy magyar alternatív rockegyüttes. 1987-ben alakult Pécsett. 2010-ig működött, az utolsó felállás tagjai Dióssy D. Ákos, Kispál András, Lovasi András és a zenekarral egyidős Mihalik Ábel voltak.