élj a mának

Ha prédikátor vagy moralista lennék, azt mondanám, hogy próbáljuk meg kihasználni életünk minden másodpercét.

A pillanat gyermekei vagyunk valamennyien. Belénk van kódolva ugyan a nagyravágyás, a büszkeség és a dac, de belénk van kódolva a segítőkészség és a szeretet is.

Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? -, hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.

79 éve, ezen a napon született Lőrincz L. László író, műfordító. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Lőrincz L. László (Szilvásszentmárton, 1939. június 15. –) orientalistaíró, műfordító. Írói álnevei: Leslie L. Lawrence, illetve Frank Cockney. Jelenleg Magyarország legsikeresebb írója a könyveinek eladott példányszámát tekintve.

Reklámok

Horváth István : Tornyot raktam

Horváth István : Tornyot raktam

Künn a jégfogú télsárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt: babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
És ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
— Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
Majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
,,Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
De hogy a tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokról hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!”
— A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.

Horváth István (Magyarózd, 1909. október 9. – Kolozsvár, 1977. január 5.) erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő. Álneve Náci Pista, a család falusi ragadványneve után. Panek Kati nagyapja.

párbeszéd Istennel.

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem.
Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő az felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke.
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.
Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem.
A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges
és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…
Kértem erőt…
És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket…
És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

…És Isten azt mondta: Igen

Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a dolga,
ha nem akarnék mindig mindent én megoldani?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: átengedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban
nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a mennyei távlatok elfogadását.

Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e, amit mondani akar,
ha többet lennék Vele kettesben, csendben?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: ami igazán fontos, az mindig csendben születik;
gondolat, vers, zene, megharcolt döntések egyaránt.

Megkérdeztem Istemt, szeret-e Ő engem a bűneimmel,
nyomorúságaimmal együtt?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: éppen azért szeret, hogy ne a bűneimen,
nyomorúságaimon
keresztül lássam az életemet, hanem az Ő irgalmán keresztül;
így lesz ugyanis erőm harcolni bűneim ellen és megküzdenem
nyomorúságaimmal.

Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá máskor is ilyen furcsa
kérdésekkel?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás,
ha Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a válaszokat is.

Nem kaptam választ életem összes kérdésére,
de választ kaptam minden feltett kérdésemre!
A párbeszéd folytatódik…

Forrás : parokia.hu.

Bagossy Brothers Company – Élj a mának

Bagossy Brothers Company – Élj a mának

Elszakadt most már rég a kép,
érzem, hogy ez csak a büszkeség
ami hátráltat, és nem tudom,
hogy hogyan tovább, ha eldobom.
Felfogni ezt már nem is kell,
ha belerokkanok úgysem érem fel.
Magas nekem ez a gondolatmenet,
ami ennyire megvezet.

Élj a mának, mi az, ami még várhat,
mi az, ami még várhat, mi az, ami még várhat?
Életbevágóan nem fontos,
nem akarom hallani én ezt most!
Süket a fül, tágul a szem, tágul a szem.
Tágul ‘asszem’!

Élj a mának, a holnap lesz valahogy.

Együtt evezünk a gondok tengerén,
a hajónk már zátonyközelbe ért.
Forog az örvény és messze még a part,
ez az, ami felkavart.
Próbáljuk oldani a helyzetet,
hogy mi az, ami egyszer elveszett.
Egy lépés, közel vagyok már,
többé nem visz messze ár.

Hivatalos facebook oldal itt.

A Bagossy Brothers Company 2013-ban alakult indie rock, alternatív rock, folk-rock stílusú zenét játszó, erdélyi magyar zenekar.

A zenekar 2013 májusában alakult, több éve együtt zenélő zenészek közreműködésével. A zenekar nevét a Bagossy testvérpár – Bagossy Norbert (gitár/ének) és Bagossy László (basszusgitár/vokál) – családneve ihlette, hozzájuk csatlakoztak zenésztársaik, Bartis Szilárd (dobok), Tatár Attila (gitárok, vokál) és Kozma Zsombor (hegedű, harmónika, billentyűk).

Első évükben Erdély számos településén felléptek, számaikat pedig játszani kezdte az erdélyi rádiók mellett számos határon túli, magyar területen működő, illetve magyarországi rádióadó is.

mi lett volna ha… mi lenne ha…

Iskolatábla New York-ban, kérdez…
Mit sajnálsz, mit bánsz legjobban? Van valami amit meg szerettél volna csinálni, vagy valami amit másképp csináltál volna?
Haragot tartottál, nem tartottad a kapcsolatot a barátaiddal, vagy esetleg elfelejtettél bocsánatot kérni?
A könnyebbik utat választottad, ahelyett, azt amely igazán vonzott volna?
Meglepődsz, hogy mennyire azonosak azok a dolgok amiket sajnálunk.
Nézd meg a videót, miket válaszoltak a New Yorkiak.

Ez eléggé szemfelnyitó, mindannyiunk túlnyomó többsége ugyanazokat sajnáljuk. Sajnáljuk azokat a dolgokat amiket nem tettünk meg, azokkal szemben amiket megtettünk.

A gyakorlat után, minden résztvevő kapott egy radírt. Ez lehetővé tette számukra, hogy mind fizikailag, mind lelkileg letöröljék a sajnálkozást, sajnálatot, megbánást és tiszta lappal kezdjenek.
Egy nagyon erős üzenetet küld mindenki ezzel, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat még egyszer, vagy ne éljünk mindörökre sajnálattal, bánkódással.
Valóban sosem túl késő álmainkat kövessük, de ehhez először el kell engednünk a sajnálattal, bánkódással járó terhet.
Minden eltelt nap, egy esély a megtérésre.

Ez egy figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy többet kockáztassunk és fogadjuk el az életünkben a változást, ne hagyjuk hogy a változástól való félelem irányítsa életünkket, büszkeségünket lenyeljük, bocsánatot tudjunk kérni, elmondjuk a számunkra kedves embereknek, hogy szeretjük őket.

Minden új nap egy új lap, egy új esély. Azokat a dolgokat csináld amit majd megbánhatsz, ha nem csináltad…

Neked mi a legnagyobb bánatod, mit sajnálsz legjobban?

Forrás : collective-evolution.com.

ROLE : magyarnak lenni jó.

A ROLE együttes története egy igazi kusza mese tele örömökkel, válságokkal ,álló örvényekkel, száguldással .de egy dolog biztos: ma is él ,működik. A lehető legszínesebb, legváltozatosabb, külömböző érdeklődési körű alkotó emberekből állt, egyszerre jelen és múlt.mégis mindig jövőbe tekintő csapat. Csapattársak jönnek, távoznak, rendszerek változnak és természetesen a ROLE is változik.

Jelenlegi felállás : Balázs Zoltán – dobok, perkúciós hangszerek, Bodor Emese – ének, billentyűs hangszerek, Nagy Edina – perkúciós hangszerek, Nagy Ferenc – basszus gitár, Nagy Tivadar – gitár, hegedű, vokál, Salamon Orsolya – fuvola, furulyák, perkúció, Sántha Zsuzsánna – ének, billentyűs hangszerek.

ROLE hivatalos honlap itt, hivatalos facebook oldal itt.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

30+1 kérdés.

Válaszolj őszintén minden egyes kérdésre magadnak, és a kérdések megváltoztatják az életedet.

1. Azt csinálod az életedben, amit igazából szeretnél csinálni?
2. Van olyan álmod, amit végre követhetsz?
3. Büszke vagy valamire, amit most teszel, vagy amit régen megtettél?
4. Hány ígéretet tettél életedben, és hányat teljesítettél belőlük?
5. Mi az az egy dolog, amit igazán akarsz, de még soha nem tettél meg?
6. Követsz most el végzetes hibát olyannal szemben, aki szeret téged, és akit szeretsz?
7. Akkor is kockáztatsz, ha a kudarc és a siker esélye is 50-50 százalék?
8. Ha visszamehetnél a múltba, mit tanácsolnál az egy évvel ezelőtti önmagadnak?
9. Szegsz meg szabályokat csak azért, mert valami nem érdekel?
10. Adsz fel kreatív ötletet csak amiatt, mert mások bolondnak tartanak érte?
11. Mit szeretnél? Kevés, de unalmas munkát, vagy több, de izgalmas munkát?
12. Akkor is félsz a hibák elkövetésétől, ha nincs semmiféle rossz következményük?
13. Ha klónoztathatnád magadat, mik azok a tulajdonságok, amiket nem szeretnél a hasonmásodban látni?
14. Mi a legfőbb különbség közted és a többi ember között?
15. A téged körülölelő világ befolyásol téged, vagy te befolyásolod a világot körülötted?
16. Ami miatt legutoljára sírtál, 1 év múlva is számítani fog?
17. Van valami, amit nem tudsz elengedni, pedig el kellene engedned?
18. Mit érzel ma azok iránt, akiket 1 évvel ezelőtt még utáltál?
19. Mi tesz boldogabbá? Az, hogy megbocsáthatsz valakinek, vagy hogy gyűlölheted örökre?
20. Miért aggódsz most, és mi kellene ahhoz, hogy ne aggódj?
21. Ha 1 percen belül meghalnál, van valami, amit sajnálnál, hogy nem tettél meg?
22. Mit választanál? Egy luxusutazást egyedül, vagy egy pikniket azokkal, akiket szeretsz?
23. Kit csodálsz ma, és miért?
24. Van valaki, aki inspirált és aki olyanná tett, amilyen ma vagy?
25. Mi az a dolog, amivel a leginkább meg vagy elégedve ?
26. Min tudsz önfeledten, igazán felszabadultan nevetni?
27. Képes vagy a körülötted élőket is megnevettetni?
28. Van valaki, akit szeretsz, és aki viszontszeret?
29. Beszélsz annyit a szüleiddel/családoddal, amennyit valójában kellene?
30. Ha a boldogság egy pénznem lenne, mennyire lennél gazdag most?
30+1. Ha ma lenne vége a világnak, mihez kezdenél most?