a nép üdve

Évközi 12. vasárnap – Introitus

„A nép üdve én vagyok” – mondja az Úr. Bármi bajban kiáltanak hozzám, meghallgatom őket, s Uruk leszek mindörökké.

Figyelmezz én népem tanításomra, hajtsátok fületeket az én szám igéjére.
Megnyitom a számat bölcs szavakra s elmondom az ősi idők titkait
Amit hallottunk és megértettünk, mit Atyáink beszéltek el nékünk
Mi sem titkoljuk el a fiak előtt, elmondjuk az ifjú nemzedéknek

„A nép üdve én vagyok” – mondja az Úr. Bármi bajban kiáltanak hozzám, meghallgatom őket, s Uruk leszek mindörökké.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala most és mindenkor és mindörökkön örökké, Ámen.

„A nép üdve én vagyok” – mondja az Úr. Bármi bajban kiáltanak hozzám, meghallgatom őket, s Uruk leszek mindörökké.

Az introitus (a latin introeo, ‘bemegyek’ szóból: „bejövetel”) vagy kezdőének a katolikus szentmisét indító gregorián ének, antifónás zsoltár, amely a miséző és kísérete bevonulása alatt hangzik fel. Az introitus „az egész misének a kulcsa” (Wiseman). Olyan, mint egy „színpompás ouverture” (Gihr), mely az egész ünnep alaptónusát, hangulatát mutatja be. Célja a hívek felkészítése a szentmisére az ünnepnek vagy a liturgikus időnek megfelelően. „Ez az ének van hivatva megnyitni a szertartást, az összegyűlteket egységre hangolni, lelküket a liturgikus időszak vagy ünnep misztériumába bevezetni, továbbá a pap és a segédkezők bevonulását kísérni.