A hegek különös ismertetőjelek, azt mutatják, életben maradtunk. A hegek tapintható, simítható bizonyítékai annak, hogy túléltük a fenyegető égszakadást és földindulást, hogy emberfeletti lelkierővel egyenként lefejtettük magunkról az egészséges sejtjeinket pusztító és fojtogató indákat, vagy lerúgtuk magunkról azt, ami éppen a lelkünket készült megerőszakolni és maga alá gyűrni, hogy aztán módszeresen vitriolba mártogathassa a szívünket.

A hegek azt jelentik, túléltük az éjszakát, pedig nyüszítve, homlokunkat a hideg ablaküveghez szorítva vártuk a hajnalt. A hegek azt jelentik, az Élet kézen fog, segít felállni a sarokból, segít újra ingatag lábainkra állni, és odakísér a tükörhöz. Tessék, nézz bele, simítsd végig ujjaiddal különös ismertető-hegeidet, legyél büszke rájuk, mert mind a háború emlékei, amit megnyertél. Az éjszaka emlékei, amit fulladva végigküszködtél, és ziháló mellkassal azt vártad, a vékony sötétítőfüggönyön át mikor jelenik meg az első nyugalmat árasztó narancsszínű, melengető fénycsóva. A szoba tónusa megváltozik, úgy tűnik, a hegek is halványodnak, de soha nem tüntethetők el egészen. A hegek térképek a testeden, egy valódi életút-vonal, egy katasztrófa sújtotta övezet helyreállítást követően, egy tájkép vihar után. A hegek azt mutatják, hogy egy átvacogott, tagjaidat és szívedet csontig fagyasztó tél után végre megérkezik a várva várt melengető tavasz. Akkor a hegeket kitakarod, nem érdekel már, ki nézi, ki figyeli, és a fény felé fordulsz. A hegek minden nap szépséges papírba csomagolják az életet, és átnyújtják neked selyem masnival átkötve, hogy mindig tudd: igazi kincsed van.

A hegek olyanok, mint amikor sötét alagútban autózol egyedül. És először úgy gondolod, a sötét alagutak az élet velejárói, természetes tartozékok, mert hiszen hegyet mászni ezerszer több fáradtság és idő. Muszáj végigmenni az alagúton. De ez most itt túl hosszú már, túl sötét, és sosem lesz vége és nem kapsz levegőt, mert az alagútban nincs elegendő oxigén, csak magányosan, vészjóslón keringő ventillátorok vannak. Egyetlen megnyugtató, bíztató reflektorfény sincs sem előtted sem mögötted, senki nem küld reményt keltő morzejeleket, hogy nyugodj meg, mi is itt vagyunk veled, mindjárt itt a vége, mindjárt meglátod a fényt. Az alagútban vissza lehet fordulni? Az alagút csak egyirányú, csak előre visz az út, és ki kell jutni onnan, megtépázva, szétkaszabolt testtel kell befogadni a fényt. Az alagút végén, majd időnként a hegekre helyezed a kezed, megsimítod a furán érzékeny bőrt, ami egyelőre még sikolt az érintésedtől, aztán lassacskán megszokja azt.

Szeretni fogod valaha a hegeidet? Rejtegeted-e majd őket szivárványszínű ruhák mögé? Belefáradsz-e a történeted elmesélésébe és inkább némán elfordulsz és továbbsétálsz? Nem kell mindenkinek tudnia, milyen élettörténet húzódik a hegek mögött. Neked üzennek úgyis, téged emlékeztetnek mindvégig arra, hogy a csatádat megnyerted, és cáfolhatatlanul gyógyulttá nyilvánítanak. Mert a hegek tényleg pontosan olyanok, mint a hajnali fénycsóva a betegágy mellett, mint a tavasz egy átdidergett, utcán eltöltött, hajlék nélküli tél után, és a napfény a sötét, fülledt, nyomasztó alagút végén. Ahol a párás fűben kabócák várnak, búzavirágok, napfény, és szerelem, és minden más, ami életrevaló és életet igenlő.

Király Eszter

Forrás : Eszter élete.

Hegek

7 bölcs tanács Maya Angelou-tól. – 2/3

Maya Angelou

Megtettem, amit tudtam .. amikor jobban tudtam, jobban csináltam.” – Maya Angelou

Maya Angelou, a díjnyertes író, költő, színésznő és polgárjogi aktivista tegnap eltávozott ebből a világból, maga mögött hagyva gyönyörű munkáját, a szeretetét és bölcsességét, melyet oly sokunkkal megosztott.

Távozása ismét emlékeztet bennünket, hogy a világon semmi sem tart örökké. És ha szép, boldog és szeretetteljes életet akarunk élni, azt is és most kell megtennünk. El kell kezdenünk élni azt az életet, amit szeretnénk még ma, nem holnap vagy holnapután. Mert soha nem tudni, mikor jön el a mi időnk. De ne aggódj, nem a halálról lesz szó. Csupán tisztelgünk csodás és szerető lelke előtt, hogy megosztotta életeket megváltoztató bölcsességet mindannyiunkkal.

8. Kérj, és megadatik

“Kérj amit akarsz, és legyél kész rá, hogy megkapd.”

“Szeresd az életet! Vegyél részt benne! Adj oda mindent, amit kaptál! Szeresd szenvedéllyel, mert az élet sokszor többet ad vissza, mint amit magad adtál.”

9. Egyedül is elég vagy

“Egyedül is elég vagy. Semmit sem kell bizonyítanod senkinek.”

10. A kihívások lehetőségek a növekedésre

“Találkozhatsz sok kudarccal, de nem kell, hogy legyőzzenek. Sőt, szükség lehet arra, hogy találkozz a kudarcokkal, így megtudhatod, hogy ki vagy, mit tudsz általuk leszűrni, és hogyan jössz ki belőlük.”

“Megsebezhetsz a szavaiddal, ölhetsz a tekinteteddel vagy a gyűlölködéseddel, de mégis, friss levegő, amitől csak növök!”

11. Csupán egy különbség van a puszta öregedés és a felnőtté válás között

“A legtöbb ember nem válik felnőtté. A legtöbb ember öregszik. Megtalálják a parkolóhelyet, tiszteletben tartják a hitelkártyáikat, megházasodnak, gyerekeik lesznek, és ezt hívják érettségnek. Ez azt jelenti, hogy öregszenek.”

12. Az igazi erő belülről jön

“Semmi sem olthatja ki azt a fényt, ami belülről világít.”

13. A szüleid mindig a szüleid lesznek

“Megtanultam, hogy függetlenül a szülőkkel való kapcsolatodtól akkor is hiányozni fognak, amikor már eltávoztak az életedből.”

14. Semmi sem tart örökké. Értékelj mindent, amid van!

“Voltak, akik az éjjel elmentek aludni, szegények és gazdagok, fehérek és feketék, de soha többé nem fognak felébredni. És ezek a halottak bármit megadnának öt percnyi napsütésért, vagy tíz percnyi szántásért. Szóval figyelj oda a panaszkodásra. Amit tenni kell, ha nem tetszik egy dolog, hogy változtatsz rajta. Ha nem tudod megváltoztatni, változtasd meg a vele kapcsolatos gondolkodásodat.”

elfelejtett szavak

Tánczos Vilmos

Az ember nem egyedül él a földön, s nemcsak magának él – ezt így gondoljuk sokan, s erre tanítnak a vallások es.

De azt jegyezze meg jól mindenki, aki másokétt csinál valamit, hogy ha valaki valamit a közösségétt teszen, azétt hálával nincsen senki se.

Akármit csinálhatsz a közétt, úgyes azt mondják, hogy csak a magad hasznáétt tevékenykedtél.

Meg nem köszön senki semmit, hanem ehelyett az embert látatlanba es megrágalmazzák.

De ha te tiszta vagy, akkor bizonyitték nincsen, mivelhogy nem es lehet.

Tánczos Vilmos: Elejtett szavak

A könyv megrendelhető itt.

Tánczos Vilmos (Csíkszentkirály, 1959. október 21. –) erdélyi magyar néprajzkutató, tudományszervező. A Kriza János Néprajzi Társaság, az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Magyar Néprajzi Társaság tagja.