Szent János evangélista
Evangélium Szent János könyvéből, Jn 2,13-22
Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat.
Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta.
A galambárusoknak pedig azt mondta: ,,Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: ,,Emészt engem a buzgóság házadért” [Zsolt 69,10].
A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: ,,Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?”
Jézus azt felelte nekik: ,,Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!”
A zsidók erre így szóltak: ,,Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?”
De ő a saját testének templomáról mondta ezt.
Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
Ezek az evangélium igéi.
János evangélista, katolikus körökben Evangélista Szent János (ógörögül: Ἰωάννης), (kb. 6 – kb. 100[1]) a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.
A jeruzsálemi templom az az épületegyüttes, amely az ókori Izrael vallási központját jelentette Jeruzsálemben. Időben két egymás utáni templomot különböztetünk meg: a salamoni (más néven:első templom) és a zorobábeli (második templom), amelyet századokkal később aztán Heródes továbbfejlesztett.
