Fekete István: Roráte

Fekete István: Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt.  Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs.

A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Magasok!”

Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi harag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Mátéra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja – gondolja Illés – hogy én menjek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltotta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.  Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakravalóba és a szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijed meg. – ezt igazán nem szabad – s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt.
Hö-hö-hö. Ez hát a híres? – mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg, milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté.
Uram Isten! Csak nem lett vele valami?
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát.
– Hallod-e, te! Máté!
Máté felhorkan:
– Hö?! Mi? – és néz Illésre, mint a csodára.
– Te vagy az, Illés?
– Én hát. Hát mondok megnézlek, mert olyanformán ültél, hogy …
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Illést így közel látni. Már elmúlott.
– Há no! Hál Istennek, akko menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
Két ember kibékült – mondja a főszent. És melegen sóhajt.
– Hjaj! Csoda! – suttogja a kis angyal.
– Hát bizony. A mai világban …
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, rég voltál nálunk – mondja Illés. Lángost sütött a lányom…

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

Hámori Gábor : Imádság legyen

Hámori Gábor : Imádság legyen

Van az úgy hogy nem akarok itt lenni a földön,
A hús és vér míg körül vesz a lelkemnek börtön,
Bele kényszerítve gonosz nem kívánt világba,
Menekülök én néha a versbe irt imába.
Próbálok így megnyitni egy kaput és belépni,
Kicsit itt hagyni a testet élni ami égi,
Közelebb kerülni hozzá szeretetét venni,
Köldökzsinoron keresztül mint a magzat kap enni,
Imádkozó betűk álljatok most sorba szépen,
Mutassátok úgy van itt lenn ahogyan az égben,
Látni vágyom érezni és hallani törvényed,
betűk, szavak rovásával megfejteni lényed.
Imádkozom én e percben e fehér papírlapon
Bízom benne válaszod sok kérdésemre megkapom.
Szeretlek mert annyi szépet, annyi csodát kapok,
Magamból én egy szeletet ismét neked adok,
Nemcsak annyit, mindenemet testemet, szívemet,
lélegzetem, szemem, kezem, munkám, mit művelek,
Neked adom mindenem, habár semmim nincsen,
A tőled kapott szeretet a legdrágább kincsem,
Jézus Uram szépen kérlek érints most meg engem,
Mutass utat kérlek mindig tudjam mit kell tennem.
Segíts kérlek ne legyek a jóra soha rest, bár nap mint nap
legyőzni való ellenség a test, féltékenység, irigység, lustaság és harag,
s ha nem vigyázok hamar útitársam marad.
Ments meg kérlek önmagamtól, a démonok sorától,
Segíts kérlek tisztább legyek e versnek, e sorától.
Tisztítsd meg a szívem, testem, bocsánatot kérek,
hogy lelkem gyakran gúzsba köti sok sátáni vétek,
Ments meg engem a gonosztól,
Ments meg önmagamtól,
Legyél kérlek útitársam most e pillanattól,
el ne hagyj és segíts, én se válasszak más utat,
Csak azt mit a lélek szava naponta megmutat,
Taníts kérlek őszintén tiszta szívből szeretni,
A félelmeket, bántásokat, elengedni, feledni.
Taníts kérlek imádkozni, igazán lélekből, ezt várod
a magyartól a szeretet népedtől.
Segíts imádság legyen ha kenyered szelek, imádság legyen ha állok,
ha valahová megyek, imádság legyen a munka, vagy ha alszom
éppen, imádkozzak hozzád szívből, ha nem kapom mit kértem,
imádság legyen reggelem, estém, s lépéseim,
imádság legyen válaszom, és a kérdéseim,
imádság legyen testtartásom, járásom, nézésem,
imádság legyen minden szívben születő érzésem,
imádság legyen nevetésem, humorom és könnyem,
imádság legyen ha nehezen megy, akkor is ha könnyen.
Imádságban bízzam én rád minden másodpercem, fájdalomban,
félelemben, örülni legyen merszem.
Mert csak azt kapom tőled mi a javamat szolgálja,
Imádkozom, legyek mindig Krisztus hű szolgája.

kentaur mese.

Volt egyszer egy kentaur, aki, mint minden kentaur, félig ember, félig ló volt.
Egyik délután a réten sétált, amikor rátört az éhség.
– Mit is egyek? – tűnődött. – Csillagborsót vagy hamburgert? Hamburgert vagy csillagborsót?
Minthogy nem tudta eldönteni, éhen maradt.
Leszállt az est, a kentaur aludni szeretett volna.
– Hol is aludjak? – tűnődött. – Az istállóban vagy szállodában? A szállodában vagy istállóban?
Minthogy nem tudta eldönteni, ébren maradt.
Minthogy a kentaur éhes és kialvatlan volt, meg is betegedett.
– Kit hívjak most? – tűnődött. – Orvost vagy állatorvost? Állatorvost vagy orvost?
Minthogy a kentaur beteg volt, és nem tudta eldönteni, kit hívjon, meg is halt.
A falu népe körbevette a tetemét, és nagyon sajnálkoztak.
– El kell temetni – mondták. – De hová? A falu temetőjébe vagy a mezőre? A mezőre vagy a falu temetőjébe?
S minthogy nem tudták eldönteni, hívták a könyv íróját, ám minthogy az írónő sem tudott helyettük dönteni, inkább föltámasztotta a kentaurt.
Mese, mese, meskete, nem derült ki sohase, hogy véget ért-e ez a mese.

(Jorge Bucay, egy argentin mese alapján)

Jorge Bucay (1949 október 30- ) argentin pszihoterapeuta és író.

éberek és józanok

Szentlecke Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első leveléből, 1Tessz 5,1-6
Ne lepjen meg titeket az a nap, mint a tolvaj!

Testvéreim!
Ami az Úr eljövetelének idejét és óráját illeti, arról nem szükséges írnom. Hiszen jól tudjátok ti is, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj.

Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom. És nem lesz menekvés számukra!

De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára meglephetne titeket. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok.

Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.

Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!
Ez az Isten igéje.

Pál apostol vagy Szent Pál (kb. 5 – 67. június 29.) a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár A zsidókhoz írt levél szerzősége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás aBiblia, ezen belül az Apostolok cselekedetei és Pál levelei.

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz a Biblia újszövetségi részének egyik irata.

3 x Tupac

Ha nem találsz valamit, amiért élhetsz, jobb, ha találsz valamit, amiért meghalhatsz.

Az egyetlen dolog, amihez az alvás vezet, az álom.

Az élet egy szerencsekerék, és rajtad áll, hogyan forgatod.

46 éve ezen a napon született Tupac Amaru Shakur, 2Pac, amerikai rapper.

E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Tupac Amaru Shakur (New York, 1971. június 16. – Las Vegas, 1996. szeptember 13.), művésznevén 2Pac ésMakaveli amerikai rapper és színész. Albumai több mint 75 millió példányban keltek el világszerte, 2010-es adatok szerint. A Rolling Stone magazin 86. helyre rangsorolta a Minden idők legnagyszerűbb előadói listáján.

3 tanács. Benjamin Franklin.

Három dolog létezik, amely nagyon kemény: az acél, a gyémánt és az önismeret.

Bőven lesz még idő aludni, amikor meghaltál.

Tanácsot adni lehet, de nem az ahhoz való alkalmazkodást.

311 éve ezen a napon született Benjamin Franklin, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Benjamin Franklin (Boston, 1706. január 17. – Philadelphia, 1790. április 17.) amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus, nyomdász, az első név szerint ismert amerikai sakkozó.

szeresd az életed, szeresd a tested

Serge Bielanko újságíró a női nem nagy rajongója, egy végtelenül őszinte, önkritikus hang, érdemes hallgatni rá. Nemrég nyílt levelet írt minden nőhöz, aki elégedetlen a testével, hogy lássuk magunkat egy férfi szemén keresztül. A Nlcafé fordításában most utánközöljük Serge bejegyzését, amit minden nőnek érdemes egyszer elolvasnia!

Szia, te nő!

Hadd mondjam el a véleményemet neked, hadd legyek egy percre a te Ryan Goslingod. Jó, mindenki tudja, hogy távolabb nem is állhatnék Goslingtól, de mindegy, a hangnem a lényeg, ha goslingosat játszom, akkor sokkal férfiasabban beszélek.

Szóval, hol is tartottam? Ja, igen. Szia, te nő! A múltkor meztelenül álltál a tükör előtt, a gyerekek épp aludtak, vagy lehet, hogy táborban voltak, te pedig levetted a ruhádat, hogy lásd teljes valójában a testedet. Tudtad, hogy fájdalmas látvány lesz. Fájt? És még? Szomorú lettél? Mérges? Nem értetted, hogyan vált ilyenné a tested? Ismerem az érzést, nehogy azt hidd, hogy csak a nőknek jár az a “minden porcikámat utálom” érzés. Ha egy dolgot magaddal viszel ebből a levélből, akkor legyen ez: a férfiak értik ezt az érzést. A legtöbb legalábbis. Lehet, hogy nem beszélünk róla túl sokat vagy elrejtjük még a legjobb barátaink elől is, de az igazság az, hogy a külsőnk sokkal többet rombol az önbizalmunkon, mint amennyit mutatunk a külvilág felé.

Serge Bielanko és fiai

Mi sem vagyunk normálisabbak nálad, ha a testünkről van szó.

Hülyeség ezen görcsölni, hiszen a megereszkedett hasak és zsírpárnák az élet részei. Az összes sebhelyünk és hurkánk valahol a túlélésért való küzdelmünket dokumentálja. A nőknek azért kicsit más a helyzetük, tudom, mert az arcotok és a testetek szépsége értetek dolgozik. Segít, hogy magatokhoz vonzzatok embereket, erőt ad ahhoz, hogy kapcsolódjatok a környezetetekkel. Mi, férfiak pedig megvesszük a szépséget, hiszünk abban, hogy szupererőtök van tőle. Aztán ezernyi borosüvegbe temetjük a fájdalmunkat, amikor darabokra tépitek a szívünket.

Pedig az erőtök nem a szépségetekből fakad. A szépség elhalványul. A 23 éves feszesség elmúlik. Az izmaink, a fenekünk, a ti hetyke melletek, az én egykor lankadhatatlan férfiasságom, mind cserbenhagynak minket. Te, én, mi mind arra vágyunk, hogy ők legyünk. Ez egy elkerülhetetlen önámítás. Ez az élet egyik legkegyetlenebb tesztje. Mind valaki más testében szeretnénk élni. Azt kívánjuk, hogy a csontjaink átköltözzenek egy vékonyabb, feszesebb gazdatestbe.

Értem én. Nem nagyon van más választásunk, hacsak nem akarjuk egy plasztikai sebésszel darabokra szedetni magukat, hogy aztán ufónak rakjon össze.

Néhányan belevágnak, aztán belenéznek a tükörbe és rájönnek, hogy azt a rengeteg pénzt inkább egészséges ételekre, jobb könyvekre és a szenvedélyeikre kellett volna költeniük. Nem kell ahhoz agysebésznek lenni, hogy felismerjük, beleragadtunk abba a testbe, ami adatott. Aztán a szerencsésebbek ezzel megbékélnek.

A szerző, Serge Bielanko

A testem olyan, amilyen, ezt örököltem. A szemem alatti karikák örökre velem maradnak. Az apám ugyanilyen volt. Néhány testrészem, hibám megváltoztathatatlan, és most már nem is izgat kicsit sem. De azért van rengeteg olyan rész rajtam, amitől megszabadulnék, vagy átszabatnám magamon örömmel nagyjából azóta, hogy elég idős lettem ahhoz, hogy felmásszak a mosdóra, és megnézzem magam a fürdőszobatükörben. Olyan dolgok ezek, amiket még ma, vén fejjel is szégyellek magamon. Hát nem szomorú? Talán te megértesz. De ha nem – ha pont olyan nő vagy, akit valahogy sikeresen elkerült az összes többi nő problémája -, akkor megemelem előtted a kalapom.

Ha viszont az a fajta nő vagy, akinek csodálatos császársebe, narancsbőrös combja, megereszkedett feneke, lyukas foga, táskás szeme, tokája, seprűvénája, striája, lefelé törekvő melle, lazuló hüvelye, számos ősz hajszála és májfoltja, megtépázott önbizalma van, akkor tisztelgek előtted.

Minden férfinak tisztelegnie kellene előtted. Jó eséllyel mosolyogtál a felsorolásomon, mert ismered az érzést. Mert te és én, férfi és nő, nem igazán különbözünk. Mindketten tudjuk, hogy az idő költői humorának estünk áldozatul. Utáljuk, hogy ez is része az életnek, hogy ugyanolyan természetes, mint ahogy a nap felkel reggel, és lemegy este.

Van abban valami gyönyörű, amikor rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül. Varázslatos, hogy mindegy, hova dobott le az élet ezen a sárgolyón, mások is ugyanúgy bámulják magukat a tükörben – vagy törött üvegcserepekben a dzsungelben -, és ugyanúgy nem bírják elviselni a saját látványukat. Tegyél meg bármit, amit csak akarsz, hogy szépnek érezd magad, nincs azzal semmi baj, de legyél magaddal sokkal kíméletesebb, gyengédebb közben.

Késő éjjel, amikor már az egész család békésen aludt, odaálltam a tükör elé. Tudod, mit láttam? Elmondom, mert úgysem találkozunk ebben az életben, úgyhogy mindegy, mit gondolsz rólam.

Belenéztem a tükörbe és Goslingot láttam. Pont úgy néztem ki, mint Ryan Gosling, miután kihúzták a Mississippiből, amibe három hónappal azelőtt beledobták, és csak most vergődött ki belőle.

Kit érdekel? Úgyhogy nézz bele te is a tükörbe és lásd, hogy jól nézel ki.

Pont úgy nézel ki, mint aki leélt már egy fél életet.

A tested az életedről mesél. Szeresd az életed, szeresd a tested.

Forrás : pozitivnap.hu

Forrás, angolul : Serge Bielanko