Szabó Lőrinc : Különbéke
Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vígan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.Régen, mint az álamok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjúkor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,látom milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, –s mert mindez mégcsak nemis aljas,
nem szomorú,
a minden dolog apja valóban
a háború:úgy nézzem elszát nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztossan felkötöttem
volna magam.De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmessen:különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset íroks a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.
62 éve, ezen a napon halt meg Szabó Lőrinc magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!
Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.