Szilágyi Domokos : Ősz

Szilágyi Domokos : Ősz

Kopasz az almafa,
sárga.
Leszállt az alma,
kosárba.

Kaszálón ökörnyál
lebben,
fakul a fű torzsa
csendben.

Üres a szilvafa,
árva,
ágait kék égre
tárja.

S hol van a szőlőhegy
kincse?
Elnyelte nagy hasú
pince.

Mezőről hol van a
boglya?
Szénapadlásnak
foglya.

Szilva fő az üstben,
lesz már
kenyérre, tésztába
lekvár.

Padláson színarany
szalma:
itt puhul a piros
alma.

Puszta a kert,
a mező, a határ,
a nyár, jaj, a nyár odavan már —
jön a tél, jön a tél,
de tele a kamra,
a pince, a padlás,
tele a hiu, a magtár.

40 éve ezen a napon halt meg Szilágyi Domokos erdélyi magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s