Juhász Gula : A Várta

Juhász Gyula

Juhász Gula : A Várta

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.

2 thoughts on “Juhász Gula : A Várta

  1. FICZ MÁRIA szerint:

    Nagyon szomorú és lehangoló..

  2. erosszsolt szerint:

    valóban van benne szomorúság, de az utolsó versszak megfordít mindent :
    “Így állok örök békességbe már
    S az Istent várom, aki földre száll.”

    Van benne egy béke, egy csendesség, egy Istenvárás.
    Reméljük minél többen megtapasztalják a Földre szállott Istent Karácsonyig s azután is.
    Ennek reményében kivánok örömteli várakozást, s felkészülést a kisded Jézus eljövetelére. Mindenjót, Zs.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.