szégyen és szeretet

Csak azt tudom mondani, hogy sohasem késő.

Sohasem késő, és mindig olyanokat kell találni, akik bátorítják az embert, hogy abba az irányba menjen, ahova menni akar. Ez nagyon érdekes.

Szerintem azért nem merjük a vágyainkat komolyan venni, mert abban a pillanatban, amikor én megmondom, hogy ezt akarom, akkor a társaságom kettéválik.

Lesznek olyanok, akik azt mondják, na, gyerünk! És lesznek olyanok, akik azt kérdezik: „Megőrültél?” Abban a pillanatban, amikor azt kérdezik, „Megőrültél?”, vége a barátságnak, menjenek a francba!

De az ember mindig attól fél, hogy ha komolyan veszi a vágyait, akkor egyedül lesz. Pedig soha nem késő.

A legidősebb páciensem hatvannyolc éves volt, mikor elkezdte a terápiát.

Hetvenkét éves korában meghalt, de mielőtt meghalt, azt tudta, hogy az a négy év megváltoztatta az életét, és mindent megértett.

Soha nem késő.

Feldmár András: Szégyen és szeretet

Forrás : Feldmar Intézet facebook.

Feldmár András (Budapest, 1940–) Kanadában élő, magyar származású matematikus, pszichológus, pszichoterapeuta.

Tevékenysége szemben áll a pszichiátria hagyományos útjaival, mert elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét (l. DSM-V) és az ezen alapuló terápiát, a betegségek és az emberek címkézését, a gyógyszeres kezelést (egyes kivételes eseteket leszámítva), másfelől pedig nem kifogásolja az LSD szakértő felügyelettel történő, terápiás szempontból indokolt használatát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.