bárcsak.

Bárcsak tudtam volna, hogy utoljára sétálunk az esőben,
Órákig kinn tartottalak volna a viharban,
Mentőövként kapaszkodtam volna beléd.
Nem fáztunk volna sosem,
Ha tudtam volna, hogy utoljára sétálunk az esőben.
Ha tudtam volna, hogy többé nem hallom hangodat,
Emlékeimbe véstem volna minden szavadat,
Magányos éjeken felidéztem volna őket,
Hogy örökké elevenen éljenek bennem,
Ha tudtam volna, hogy többé nem hallom hangodat.
Szívemnek kincse voltál,
Az egyetlen, ki mindig mellettem állt.
Ostobán azt hittem, örökre így marad.
Ám eljött a perc, mikor lehunytad szemed,
S elmentél csendben.
Ha tudtam volna, hogy ez az utolsó éjszakád,
Imádkoztam volna, hogy soha ne virradjon ránk a hajnal.
Valahányszor rám mosolyogtál, úgy néztem volna szemedbe,
Hogy érezd: örökké szeretni foglak.
Ó, bárcsak tudtam volna!
Megmutattam volna, mennyire szeretlek.
Ó, csak tudtam volna, bárcsak tudtam volna!”
(Ismeretlen szerző)

György Tibor

Nt. György Tibor szentszéki tanácsos, plébános

Születés helye és ideje: Gyergyószentmiklós, 1961. február 17.

Pappászentelés helye: Gyulafehérvár, 1986. június 22., többek között Csíkszeredában is szolgált.

Teológiai tanulmányok: 1980-1986, SIS

Jelenlegi szolgálati hely: Marosvásárhely

Forrás : György Tibor facebook.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.