egy Élet vége.

Reményik Sándor

Reményik Sándor – Atlantisz harangoz

Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:

Erdély harangoz, harangoz a mélyben.

Forrás : Azok az Erdélyi Fiúk.

leomlott. meghalt. mint egy ember.
megtalálta a Békét. Isten nyugtassa.

—–

Tegnap délután fél háromkor leomlott a templom tornya…

Eljuthattam Észak-Koreába, lepratelepekre, Haitire, Afrika sivatagjaiba, soha egyetlen filmem, könyvfejezetem nem váltott ki akkora visszhangot, mint az, amely a Maros megyei Bözödújfaluról szólt. Az esztelen pusztítás jelképéről, a romániai diktatúra pusztításáról. Volt egy pici magyar falu. Több templomával, gyülekezeteivel hirdette a békés egymás mellett élést. Aztán egyszer csak jöttek Nicolae Ceaușescu emberei a falurombolás tervével. Víztározót akartak építeni a magyar falu helyére, oda, ahol 180 család háza állt.

Bözödujfalu-si templom

Teherautók érkeztek, a megdöbbent emberek még ekkor sem akarták elhinni, hogy mindez igaz lehet. Voltak, akik sírtak, voltak, akik apjuk fejfájába kapaszkodtak a temetőben. Nem volt könyörület, nem volt menekvés. Bözödújfalura egy mesterséges víztározó vizét engedték, a házak a tó mélyére kerültek, csak a templomok tornyai lógtak ki a tóból. A jobbára idős embereket a közeli Erdőszentgyörgy blokkházaiba száműzték. A földhöz, állattartáshoz, erdőkhöz és mezőkhöz szokott falusiakat panellakásokba zárták. Többen közülük öngyilkosok lettek.

Amikor először ott jártam, még mindig síró, jajveszékelő nénikkel és bácsikkal találkoztam. Fagyos tél volt, a tavat vastag jég borította, amelyből egy helyen kiállt egy fakerítés, mellette férfiak pecáztak. Léket vágtak a jégbe, így lógatták bele a csalit a jéghideg vízbe. Egy nagykalapos gábor cigány a saját kertje felett horgászott. Mesélte, hogy pár éve felúszott a víz felszínére egy tulipános láda… Szóltak is annak az asszonynak, akié egykor volt. Szívem szakadt meg ott, a tó jegén, a templomok előtt, a tornyokat nézve. DE AKKOR MÉG ÁLLTAK!

Két éve elvittem oda Weisz Fannikámat és a nagymamáját. Álltak a megcsonkított templomtornyok előtt, és nem értettek semmit. Ahogy én sem. Csorgott a könnyük. Csorgott nekem is. De még akkor is álltak a tornyok. Egészen tegnap délután fél háromig. Akkor omlott be a katolikus templom a vízbe.

Bözödújfalu ma már nem létező település. Ami megmaradt belőle, egy tó alján pihen. Történetről filmet forgattam és fejezetet írtam a Tizenkét pokoli történet című könyvemben. Rengeteg, tényleg rengeteg levelet, emailt, más üzenetet kaptam arról, hogy könyvemet olvasva hányan elutaztak oda emlékezni. Sokan voltak.

Ma sírok, nem szégyellem, hogy potyognak a könnyeim. Siratom az ottani magyarságot, azokat a kedves embereket, akik szívszorítóan mesélték el ennek a kicsi falunak a történetét. Siratom azt, hogy ez megtörténhetett, siratom, hogy mindezt emberek tették emberekkel. Kiknek eltörölték múltját, történelmét. Csak az emlékek maradtak, szomorú mementóként.

Bözödújfalu egykori bejáratánál ma emlékmű áll, a következő magyar felirattal:

“A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

Én még jártam ott. Amikor még álltak a tornyok. Többet nem megyek. Azt akarom, hogy emlékeimben örökké álljanak…

Forrás : Vujity Tvrtko official.

Bözödújfalu (románul Bezidu Nou, németül Neudorf) elpusztult falu Romániában, Maros megyében. A falu a romániai falurombolás jelképévé vált: 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor.

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Vujity Tvrtko, horvátul: Tvrtko Vujić (Pécs, 1972. szeptember 24. –) író, újságíró, tévés személyiség. A Balogh Szilárdként anyakönyvezett fiatalember 17 éves korában vette fel későbbi nevét: a Vujity édesanyja családneve, Tvrtko a Szilárd horvát megfelelője. Ő az első magyarországi horvát, aki ezt a névváltoztatást megtette, ugyanis születésekor Magyarországon még korlátozták a nemzetiségi nevek viselését.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.