interijú Erőss Zsolttal

2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton tűnt el Kiss Péter és Erőss Zsolt hegymászók. E bejegyzéssel Rájuk emlékezünk.

Erőss Zsolt és Kiss Péter

Elmúlt napjainkat a reménykedés és az imádság, majd a gyász töltötte be. Az internetes hozzászólásokat olvasva feleségemmel együtt megdöbbentünk, hogy milyen sokan csak az öncélú hegymászót látták Zsoltban, s nem értették őt, nem hallották meg igazi üzeneteit. Most közzétett, 2013. január 26-án zajlott beszélgetésünkkel szeretnék segíteni abban, hogy minél többekhez eljuthassanak a magyar emberek számára átadni kívánt gondolatai, felismerései, melyeket gyakran a hegyek csendjében, a világot a szó valódi és képletes értelmében felülről látva munkált ki, s mondott el a maga szerény, csendes módján. Természetesen nem kell Zsolttal mindenben mindenki egyetértsen, hiszen ezt ő sosem várta el senkitől, de fogadják nyitott szívvel üzeneteit!

Kőrösi Csoma Sándor

– Kőrösi Csoma Sándor miatt Csoma a kisebbik gyermeked?
– Persze. Róla mindenki tanul, a magyarság, a magyar kultúra része. Székely, polihisztor. Hogy az ember mentálisan így kiteljesedjen, polihisztorrá válva eljusson Ázsiáig és a tibeti kultúra kutatásáig, ez hatalmas teljesítmény. Ő az őshazát kereste, és eljutott Dardzsilingig. Azon a vidéken valóban vannak nyomai a magyarságnak – én is gyakran találkozom ilyenekkel. Kötődünk Kőrösi Csoma mentalitásához, székely vagyok, és akarunk magasabbra menni és hegyre menni, még magasabbra menni, és a Himalájába… Soha senkit nem ismertünk Csomának, mármint rajta és a fiunkon kívül, de ez egy régi magyar keresztnév.
– Milyen magyarságra utaló nyomokat találtál a Kőrösi Csoma által kutatott vidéken?
– A nepáli magor vagy magar törzs talán a legérdekesebb e szempontból. Nekik van rovásírásuk, vannak kopjafáik, s a rokonságunkról ma már valamilyen szintű kutatás is zajlik. Én jártam ezen a vidéken, s átmentem magor földeken, de csak miután hazajöttem, tudtam meg, hogy például kopjafás a temetkezésük. Láttam egy temetési menetet, de nem érdekelt annyira, pedig ha ezeket már akkor tudom, mindenképp részt veszek a temetésen, s jobban utánanéztem volna ennek. Érdekes, hogy így Ázsiából elindulva a többféle velünk azonos vagy rokon törzs egyikéből hegyi törzs lett. Trópusi területen laknak, de nagy hegyek alatt. Amúgy a magoroknak királysága volt, és olyan birodalmuk, amely Nepál nagy részét uralta, de ez vagy 500 évvel ezelőtt szétesett.

– Úgy tudom, hogy a nepáli vezetőrétegben ma is vannak szép számmal magor származásúak.
– Vannak, de ez mára már mégis kis törzsnek számít. Mivel azon a vidéken fellelhető a régebben hatalmas magor törzs, s ott van Tibet, meg Nepál, Csoma azzal, hogy elkezdte a tibeti kultúrát tanulmányozni, a legrégibb történelmünk forrásaihoz tudott eljutni. Vajon mi mindent tudott volna feltárni, ahogy az szándékában is állt, ha a tibeti leírásokat, kolostori kódexeket még jobban megismerhette volna? Mindenesetre jó úton járt. Darjeelingben, Ladakban, és Szikimben egy tiltott kultúrával ismerkedett. Az akkori dalai láma zártan tartotta ezt a kultúrát, és a láma alattvalói a kolostorokban a szerzetesek. Ezeknek tiltva volt, hogy nyugati kultúrával ismerkedjenek, vagy tibeti kultúrát adjanak át a nyugatiaknak, Csoma tehát tilosban működött. Akkoriban a tiltás nem pénzbüntetéssel járt…

– Ujgurokkal is találkoztál?
– Pakisztánból, tehát a Karakorum hegységből a Kundzseráb – hágón lehet átmenni az ujgur területekre, és ott jártunk, tehát a határvidéken, meg a Pamir-vidéken, vagyis az ujgurokat csak körbemászkáltuk, de hozzájuk még nem jutottam be. Vannak barátaim, akik végigbiciklizték ezt az egész vidéket, tehát Pakisztánt, Ujguriát, Nepált és a tibeti területeket. Mesélték, hogy érdekes kalandokat lehet átélni arrafelé.
„Nem lehet úgy hegyet mászni, hogy az ne érdekeljen,ami a hegy alatt van.”

– Téged ezek szerint nem csak a hegyek vonzanak, hanem a környékbeli kultúrák is.
– Persze, hiszen nem lehet úgy hegyet mászni, hogy az ne érdekeljen, ami a hegy alatt van. Ez nem csak Ázsiára érvényes.

– Most indulsz például a Kilimandzsáróra. Mondtad, hogy Afrika egy vidám hely.
– Nagyon. Nekem Afrika azért egy példás terület, mert ott eléggé szembeötlő az, hogy nem a gazdagság határozza meg az emberek életét. Az, hogy mindenkinek autója legyen, meg nagy háza, meg tévéje, meg valamije, teljesen elfogadott és elvárt Európában, míg náluk egyáltalán nem. Kevés ruhával, anyagi javak szempontjából szűkösen élnek, szerény körülmények közt, sokan szinte putrikban, mégis hihetetlenül boldogok tudnak lenni, és tudják azt, hogy a közösséget jól megélni, együtt elmenni valahová és jó dolgokat csinálni sokkal fontosabb az anyagi javak gyűjtésénél! Náluk fontos, hogy hétvégén tánc legyen, buli legyen, vidámak legyenek! Szegényes, kemény életük van, mégis nagyon boldogok és nagyon vidámak! Engem ez megerősített abban a felismerésemben, hogy összességében az számít, hogy az ember tud-e boldog lenni az életében vagy sem, és tök mindegy, hogy ezt mekkora vagyonnal teszi!

– Ugyanezt Ázsiában is megtapasztaltad?
– Ez ott is tetten érhető, de a feketékben van benne a legjobban, ahogy a ritmus is. Ázsiában inkább a vallás a meghatározó. Ott a hinduizmus, buddhizmus, no meg az erőszakos muszlim határozza meg, hogy az emberek hogyan élik hétköznapjaikat. A hinduizmus világa a kasztrendszer és pár olyan dolog ellenére, ami nem mondható korszerűnek, nagyon békés. Nem csak az emberek között akar békességet, hanem az ember és a természet között is. Nem nagyon volt ehhez hasonló mentális irányzat sehol másutt, s a mai világban pont ez a szemlélet kellene elterjedjen, vagyis, hogy az ember együtt akarjon élni környezetével,s tudja az egész környezetét értékelni, és ne csupán kihasználja, elpusztítsa azt.

– Hívő ember vagy?
– Nem. Keresztény kultúrába születtem, katolikusnak kereszteltek, fontosnak tartom, hogy mindez a kultúránk része legyen, de nem gondolom azt, hogy néhány ezer évvel ezelőtt létrehozott vallási rendszereknek kell a mai ember életét komolyan meghatározni.

– Jézusról mit gondolsz?
– Keleti ember volt, a keleti kultúrák által meghatározott gondolkodással. A terület, ahol élt és tevékenykedett, keleti befolyásoltság alatt volt mentális szempontból. Nagy istenkeresés határozta meg azt a korszakot. Amiket ő hirdetett, abból mai szemmel azt látjuk, hogy az együttélésről, a békéről beszélt, s elsősorban azt hangsúlyozta alaptörvényként, hogy szeresd felebarátodat. Ha Mohamedet nézzük, az ő tanaiban a szent háború is szerepel, ami ebből a szempontból nem mintha rosszabb lenne a keresztyénségnél, hiszen a keresztyénség irtotta ki a legtöbb embert az általa hirdetett szent háborúkban.

Mivel járom a világot, látom a különböző kultúrájú emberekben a mentális különbségeket. Leginkább azzal nem értek egyet, hogy ha van egy adott kultúra valahol, azt akár erőszakkal meg kellene változtatni! Ha Afrikában létezik mondjuk egy animista vallás, akkor nem értek azzal egyet, hogy azt fel kell váltani muszlimra vagy keresztyénre! Nem értek egyet az erőszakos kulturális terjeszkedéssel! Ha megteszik ezt erőszakosan a Fülöp – szigeteken vagy másutt, akkor is ott teljes mértékben összegabalyodik az új hit a régi hitükkel, és egy új rendszeren belül élik meg a régi hitüket!

Az ősi életmódok kulturális értékei az emberiségnek, és ezeket tudni kell úgy hagyni! Legyen szó a pápua-újguineai kannibálokról vagy az ausztrál őslakosokról, nekik megvan a saját hitrendszerük, s nem kell ennek a helyére például a muszlim vallást berakni!

– Ugyanezt teszi Amerika, amikor beavatkozik az arab államok életébe, meg akarván változtatni társadalmi rendszerüket akár háborúkkal is!
– Valójában a nyersanyagokért megy itt a küzdelem, s azt, hogy mi itt demokráciát exportálunk, az ugyanolyan, mint amikor a spanyolok kereszténységet exportáltak Amerikába, s irtották az őslakosságot, mégpedig nem másért, mint az aranyért. Amerikában ez tehát régi hagyomány. Most sem arról szól mindez, hogy hitet vagy demokráciát kellene exportálni például Irakba, hanem valami egészen másról! A világban évezredek óta folyik egy háborúskodás, melynek mindig az a végső célja, hogy az egyik félnek jobban menjen, mint a másiknak.

Gagyiimádat, értékválság és céltalanság

– Előadásaidon arról beszélsz Erdélyben is és másutt is, hogy hogyan érjünk el csúcsokat, s miképp törjük át a határainkat. Ennek nyilvánvalóan nem csak a valós hegycsúcsokhoz van köze, s nem csak a fizikai vagy államközi határokhoz.
– Valahogy az emberek hajlamosak úgy látni a dolgokat, hogy manapság minden egyre rosszabb, pedig régen minden milyen jó volt. Azt gondoljuk, korábban minden jobb lehetett, tehát a múlt mindig jobb volt, mint az utána következő jelenek, és sokan gondolkoznak rajta, hogy ez még meddig tud vajon romlani. Lehet, hogy erre én is hajlamos vagyok, de úgy látom, a mai időkben valóban elmondható, hogy sosem látott értékválság van. Ez valamilyen gagyiimádatban csúcsosodik ki, tehát olyan kulturális „teljesítményeket” lehet ma látni, láttatni értékként, s népszerűvé tenni, amelyek valójában hangsúlyozottan gagyik, az emberek élete pedig céltalan! A hegymászás és az a mentalitás, amely a természet felé nyitásra ösztönöz, sokkal céltudatosabbá teszi az embert. Most, hogy kisgyerekeim vannak, valamint amióta járok iskolákba előadásokat tartani, felismertem, hogy a legveszélyesebb dolog az emberre a céltalanság. Ez a dolog a kisgyermekekre különösen veszélyes! Amikor nem tudjuk lefoglalni a gyermeket, nem tudunk neki célokat adni, és nem tudjuk meghatározni, hogy őt mi érdekelje és megmutatni neki, hogy őt milyen érdekes dolgok veszik körül, akkor kezd egy eltunyult céltalanságba süllyedni, amely állapotban csak a tévében lévő hülyeségeket tudja bámulni, és semmi más nem számít. Én ezt tartom a legveszélyesebb dolognak!

Az emberek fel tudnak nőni úgy, hogy olyan értékrendjük legyen, hogy a semmittevés és a céltalanság határozza meg az életüket, és számomra érthetetlen módon ezt még értéknek is tudják látni, láttatni!Alapvető kihívásnak látom megértetni az emberekkel, hogy akár gyermekként, akár felnőttként is kell tudnunk célokat meghatározni az életünkben!Ilyenkor nem kell azzal jönni, hogy „jaj, de mennyi hitelem van”, meg hogy „miképp élek meg”, s hogy a pénz, a pénzkeresés az egyetlen és fő probléma az életünkben. A mai embernek nem az a fő problémája, hogy megéljen! Az ipari forradalom az egész világot túllendítette azon, hogy a puszta létfenntartás legyen a legfőbb feladatunk.

– Hanem mi?
– Annak megértése, hogy mitől is leszünk emberré, mitől van kultúránk. Az igazi értékek nem függnek össze a létfenntartással. A puszta létfenntartás nem függ össze a kultúrával. Lehetett volna fán maradni mindenféle kultúra nélkül, s boldogan élni az állati életet. De hogy lejövünk a fáról, és közösséget alkotunk, amihez már ének, tánc kell, valamint egymás tanítása és hitrendszer szükséges, amelyből sportok, művészetek bontakoznak ki, amelyből ipari forradalom, technikai forradalom, majd informális forradalom és virtuális világ lesz, ez messze túlmutat azon, hogy az ember csupán mint egy állat megéljen, és fenntartsa a fajt. Innentől egy olyan világról van szó, amelyben az embernek tudni kell a célját és helyét meghatározni. Az ember, aki ezzel szemben csak azon nyavalyog, hogy mennyi ezer pénzt és fizetést akar, s akinek csak anyagi nehézségei vannak, s egyedül ez határozza meg az életét, ezzel elkendőzi azokat a reális igényeket, hogy kulturális értékeket ismerjen meg a saját környezetéből, s ezeket magáévá téve a közös kultúrát saját tehetségéhez, hajlamaihoz, adottságaihoz mérten gyarapítsa.

– Milyen fogadtatásra lelnek ilyen előadásaid?
– Az emberek érzik, hogy mindez valóban időszerű. Bennük van mindez, csak nem annyira tudatosan. Lehet, hogy időnként közhelyszerű dolgokat mondok, de olyan gondolatokat fogalmazok meg, amelyekkel segítek tudatosabbá tenni, hogy mik a valós problémáik, és mivel is tudnak eljutni jobb életminőségekhez.

Amikor mondjuk 10 éves gyerekeknek tartok előadásokat, és interaktív beszélgetés alakul ki köztünk s megkérdezem tőlük, mi számukra az érdekes feladat, kiderül, hogy az, ami nehéz. A hegymászása például egy olyan feladat, ami nehéz. A többi feladat, vagyis mindaz, ami könnyű, nekik unalmas, nem motiváló. Találni kell a számukra motiváló feladatokat! 10 éves gyermekek számára ez még egyértelmű, de a felnőttek között látni elég széles néptömegeket, akiknek nem ez az értékrendjük.

– Kihal belőlük felnőttkorra?
– Nem csak az ember, hanem talán az egész élővilág szeret a könnyebb irányba menni, akár a semmittevés felé. Ezt az állapotot elérni sokak számára érték! Ugyanakkor fel kell ismerni, hogy ez nem jó! Így nem lehet jól megélni az életet!

– Erdélyben mindezt hogy fogadják?
– Ha valamiféle történelmi sanyargatás van az emberek nyakán, az meglátszik az embereken. A Kárpát – medencei magyarság helyzetét, hangulatát jelenleg abszolút nyomottnak látom, és csak reménykedni lehet valamiféle lassú javulásban. Hogy hová tudna még romolni mindez, azt nem tudom Most némi szabadság adódott Erdélyben legalább annyiban, hogy aki akar, legalább üzleti vagy egyéb téren feljöhet, de összességében nagyon nyomott ott az emberek hangulata, mentalitása. Az ember a meg nem fogalmazott vágyait a kocsmába fojtja, és ezért népbetegség az alkoholizmus az egész magyarság körében, Erdély-szerte pedig különösen. Igyekszem az emberek figyelmét felhívni rá, hogy mennyire fontos, hogy próbálja mindenki megfogalmazni a saját értékrendjét. Ha az ember eddig eljut, nem tudja többé azt megfogalmazni, hogy a semmittevés érték lehet. Nem tudja érvekkel alátámasztani.

Dr. Kékesi Raymund http://www.kolozsvaros.ro
Forrás: erdely.ma.

Erőss Zsolt (Csíkszereda, 1968. március 7. – Kancsendzönga, 2013. május 21. körül) erdélyi születésű székely hegymászó, aki első magyar állampolgárként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát. Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója; tíz 8000 m fölötti csúcsot hódított meg (ebből kettőt műlábbal), amivel a nemzetközi élmezőnybe is bekerült. 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton eltűnt.

Kiss Péter (Gyöngyös, 1986. december 12. – Kancsendzönga, 2013. május 21. körül ) magyar hegymászó.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.