Az Őrségben jártam…

Az Őrségben jártam…

… s láttam erdőterítette
dombok öléből felszálló,
füstként gomolygó,
súlyos párafelhőt.
Tisztáson kérődző
tehenet s borját,
fenyveserdő szélén
szökkenő őzcsordát,
fehérre meszelt
nádfedeles házat,
százéves diófát,
szőlőlugast,
mestergerendát,
döngölt pádimentumot,
dombhátú kemencét,
muskátlis ablakot,
szürkére érett kopjafát,
szikár templomot.
Áthatolhatatlan
erdőkkel szegélyezett
kanyargós utakat róttam,
szalmakalapot hordtam,
szél fújt,
eső áztatott föntről,
ázott fű alulról.
Bizalommal fogadtak.
Szerettem.
Otthon voltam…
(királyfalvi)

Forrás : Azok az Erdélyi Fiúk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.